Az első lejárt uszodabérlet

2012. 10.12, hazafelé

Várom a hétvégét, ez a hét a vártnál jobban kifárasztott. Pont lejárt az uszodabérlet, szombatig biztos, hogy nem kerülök medence közelbe. Na de akkor… meglesz talán két óra folyamatos evickélés? Múlt héten sikerült másfél órát leúszni, még a vihar sem szakíthatott félbe, pedig a mennyezeten himbálózó reflektorok nem nyújtottak biztató látványt. Akárhogy is, a hétvégi úszásom könnyen behelyettesíthető az élet bármelyik célkitűzésével. Általában ha valami olyat akarunk, ami a megszokottnál nagyobb erőbefektetést igényel, a vártnál több akadállyal fogunk találkozni. Például, elhatároztam, hogy egy óránál mindenképp többet úszok: mondjuk, két órát! A 45. perc környékén olyan irdatlan vihar támadt a sátor körül, hogy majd összetojtam magam – a kupola többszörösére erősítette a mennydörgéseket és a gumifalra csapódó esővíz valóságos robajt produkált. Ettől függetlenül sikerült a másfél óra, mert magamnak akartam bizonyítani – elég volt a lustaságból! És jól esett az a kilencven percnyi testmozgás. Lehetett volna akár százhúsz is, de most legalább van újabb célkitűzés: következő alkalommal legyen százhúsz perc! Szilvia, a főnököm felesége, felajánlotta, hogy a videós fordításaimért (Bowers P3, Zeppelin Air és hasonlók) megajándékoz egy P5 vagy P3 fejhallgatóval, amelyik számomra szimpatikusabb. Hebegve reagáltam, de sikerült végül kinyögni, hogy egyiket se kérem. Ekkor Szilvia arcán egy pillanatra döbbenettel vegyült sértődöttség suhant át, aztán helyesbítettem: inkább valami mást kérek! Így aztán munkám gyümölcse egy Bowers & Wilkins hangfalállvány lett, a kis Jamo C 603 sötét alma szépségeimnek. És így mindketten örülünk. Azért rendes tőle, hogy ilyen nagylelkű. Mármint a P5 majdnem annyiba kerül, mint egy havi fizetésem, ő mégis mosolyogva felajánlotta. Ilyenkor jó érzéssel tölt el, hogy az átlagnál nagyobb figyelmet szentelek a munkáimnak és igenis, hétvégén is beállok a mikrofon elé, hogy megcsináljam azt az átkozott, pár mondatból álló reklámdumát. Máskülönben unott pofával ülhetnék egész nap, nézegetve különféle webshopok ajánlatait, várva, hogy a sült galamb a számba repüljön. Az eredményesség és hatékonyság tetteket vesz igénybe. Nem mondom, hogy mostanra minden álmom valóra vált. De ilyenkor legalább úgy érzi az ember, hogy újra elért valami jó dolgot az életben.

Változnak a dolgok

A májusi PCWorld után megvettem a júniusi lapszámot is, erre már évek óta nem volt példa, hogy egymás után két példányt vegyek. Új főszerkesztő lett, ezúttal nő, ami egy IT magazinnál (legalább is Magyarországon) még nem megszokott. Viszont újra jópofa a videós melléklet, bár az újságírók gyakran elég lámán beszélnek. Nem mint ha én halál nyugodt lennék egy kamera előtt állva. Viszont kitűnő ellenpélda, ahogy Farkas Gergely minden egyes alkalommal motyog, most is azt teszi, szinte megalszik a tej a szájában, miközben magyaráz az éppen aktuális, tajvani gyártó által tömeg gyártott táblagépről.. aztán egyszer csak miszlikbe töri, de teljesen póker arccal! Olcsó, ergo nem strapabíró, tetszik érteni? Ez jó, végre van egy kis lendület. Végre a munkahelyemen is van némi “lendület”. Csörög a telefon meg nyílik az ajtó. Talán többen jöttek be az elmúlt egy hétben, mint egész májusban. Néha megállok a tükör előtt és megpróbálok visszaemlékezni arra az arcra, ami még három éve volt a fejemen, friss pályakezdőként. Mint ha nem is én lettem volna? Nem, most is pontosan azt az arcot látom, csak alkalmanként gondterheltebb, tapasztaltabb kifejezéssel. Egyébként Dorogon egész jó uszoda van, kábé öt perc sétálva a lakástól. Igaz, a medence feleakkora mint Leányfalun, de most rossz idő volt és egyedül úsztam benne, ami kimondottan jó fíling volt.