Álmodtam

hazikoÁlmomban Skóciában, vagy Skóciához hasonló helyen voltam. Volt egy házam. Gyönyörű, tengerparti ház, kétemeletes, vaskos fekete gerendákkal és fehér falakkal. Fanni a hálóban aludt, én meg hallottam odakintről valami zenét. Hát kimentem, elém tárult a látkép. A házikó egy szirten helyezkedett el, és a szárazföld irányába végig zöld mező nyújtózott. Nagyon fújt a szél, és felhők szürkítették az eget. A dombok irányából sokszáz ember ballagott a szirt éle felé, valamilyen ünnepségre készültek. Zömük sötétszürke ruházatot, szélköpenyt vagy kabátot viselt. Berohantam a házba Fannihoz, mondtam neki mosolyogva hogy készülődjön, mert ünnepség lesz. Álmosan motyogta, hogy ő még aludni szeretne, majd befészkelte magát a paplanba és tovább szunyókált. Beletörődve hagytam, hadd pihenjen még, elvégre még én sem tudtam, mit ünnepelnek odakint. Kimentem újra a házból, az emberek a tenger felé néztek, néhányan közülük társalogtak, a legtöbben halkan énekeltek valamit. Ezután már nem tudom, mi történt, mert megszólalt az ébresztő.