Címke: szájharmonika

Medve Balázs – Budapest Harp Soul

Medve Balázs, akit az Edi & Kolos duón keresztül ismertem meg, ha akarná, sem tagadhatná le, hogy magyar. A zene, amit készített, az első másodpercek elteltével elénk tárja azt a keveréket, ami jellemzi a kultúránkat, a szellemiségünket és a génjeinket, kvázi mindenből van bennünk egy kicsi. Amitől a Budapest Harp Soul kicsit különbözik a szürke átlagtól, hogy a magyar autentikus zenei elemek kimaradtak, egyetlen apróság, a doromb kivételével. Ettől függetlenül a vad nyugattól örökölt szájharmonika dominál a felvételben, ritmust és basszust egyaránt megtestesítve.

Elkezded hallgatni a zenét, és a doromb megadja a besenyőjárás fílinget, mintha egy jurta közepéből ugrana rád a produkció. Aztán becsatlakozik a harmonika, és látszólagos káosz szabadul el, amit Balázs a zeneiség minden lehetséges eszközének megragadásával összefog. A káoszból rend lesz, a kultúrák összemosódnak, és egy önmagát magasztaló himnusz születik a semmiből. A lehető legtömörebb fogalmazásban ez a zene nagyjából ezt a hatást váltja ki a hallgatóból, persze zenéről beszélni felesleges és értelmetlen dolog, ezért abba is hagyom, inkább nézzétek meg a videót, és okuljatok belőle… ja, és jómagam is részt vettem a klip elkészítésében 🙂

Vasárnapi ebéd

Annyit ettem hogy már vacsora se kell. Töltött paprika, ribizlis puncs, húsleves, kávé, te jó ég. Na jó, azért benyomtam egy mini joghurtot meg fél liter teát, ahogy kell, söröskorsóból. Ma nem vagyok normális, és érzem is magamon hogy valami nincs rendben. Éppen ezért rövidre fogom a mondanivalómat. Újabb film került a megnézettek listájára, a Filth azaz Mocsok, mint skót földön forgatott echte skót akcentusú színészekkel felvett alkotás. És hát a cím hiteles, csupa mockosz dolgot művel a főhős, aki annyira nem is hős, inkább szerencsétlen. Köszönöm az ajánlást! Volt értelme megnézni, de nincs értelme véleményt mondanom róla. Átmostam a csap alatt a szájharmonikámat és gyakorlás után fémízű maradt a szám. Ezentúl a tüsszentek, akkor az Blues-skálában fog szólni.

Ma meghallgattam egy 270 000 Ft értékű hangfalpárt, aminek végül is nagyon jó hangja volt,  de “nem az én stílusom” ráadásul még ha ajándékba adnák se cserélném le a C 603-as helyére. Most meg lefekvés előtt kábeleket teszteltem, na ott voltak furcsaságok. Pont a legrondább, lila színű kábel szólt a legszebben. Nem a színétől lesz jobb a hangja, csak fura, hogy még a nála négyszer drágább vezetéket is felülmúlta. Ez a Hi-Fi világ azért alkalmanként elég nagy mágia. Jobban mondva sarlatánság. El akarnak hitetni valamit, ami rohadtul nem úgy van, de nem baj, mert van, aki igazat mond. Csak ne bízd a véletlenre.

Újévi fogadalmak

Tavaly nyár óta rendszeresen eljárok úszni, és ezt a szokásomat meg is tartom, mert a heti 1-2 alkalmi uszodalátogatás meghozta az eredményt. Igaz, felszedtem pár kilót, de jó irányba haladok. Elhatároztam, hogy idén befejezem a forgatókönyvet (igaz, ez már tavaly is bekövetkezhetett volna), és több figyelmet szentelek a szájharmonikázásra. 2012 a munka éve volt. Csaknem kétszer annyit kerestem, mint az előző évben, igaz, ezt az összeget sikerült el is költeni. Vettem egy szemüveget, netbookot, irodaszéket, íróasztalt, voltunk Hollókőn, kellett új táp a gépembe, és egyéb apróságok. Apropó táp, a gépem végleg bedöglött, úgyhogy új pc-t kell építenem. Csábító lenne spórolni egy iMac-re, de nincs hozzá türelmem meg úgy mentalitásom hogy félmilliót költsek egy számítógépre. Nagyjából egy évbe telne összespórolni annyi pénzt, viszont szükségem lenne egy mihamarabb használható munkaállomásra. Ezért maradok a PC vonalon, alkalmi kép-hangszerkesztésre bármi jobban megfelelne mint a 8 évig szolgáló P4 konfigom. Szóval 2012 rengeteg munkával, kevés problémával telt, néha közbejött egy-két izgalmas pillanat is, természetesen. Nem annyira az izgalom, sokkal inkább az öröm miatt marad emlékezetes a pulóverem elvesztése, és végre hallgattam a barátnőmre, ami azt eredményezte, hogy visszakerüljön hozzám a frissen elvesztett ruhadarab. Emlékezetes marad látogatásom Amszterdamban, Pozsonyban és Berlinben, amit az AV-Online-os szerkesztői munkám nélkül nem tudtam volna megvalósítani. Mindhárom város pazar emlékeket hagyott bennem. Szintén remek volt a állatkertivel egybekötött cirkuszlátogatás. Volt még néhány remek alkalom, néhány vidám, néhány szomorú, de most egy sem jut eszembe. Akik ismernek, azok úgyis tudják, hogy inkább előretekintő típus vagyok, nem sokat rágódok a múlton. Magamról mára ennyit, minden kedves ismerősömnek és olvasómnak pedig boldog, eredményekben gazdag új évet kívánok! Olvassátok a blogomat, hamarosan újabb élményeket osztok meg veletek (nemsokára újra megyünk Amszterdamba)! A korábban látott videókból továbbra is linkelgetni fogok ha érdeklődésetek érinti a szórakoztató elektronika világát, továbbá ha befejezem a forgatókönyvet, örömmel megosztom veletek, már ha kíváncsiak vagytok rá 🙂 B.U.É.K. minden jót mindenkinek!

Fogkeve vs Szájharmonika

Eljött ma látogatóba Feri, hozta Lívit is, a barátnőjét. Lezsíroztuk, hogy legközelebb jöjjenek el úgy is, hogy Fanni épp nincs tizenkét órás műszakban. Mert ha négyen vagyunk, legalább Lívi és Fanni is tudnak eszmét cserélni. Persze így se volt probléma, a kutya közben kitakarította a szobát, talált az ágy alatt valami cserebogarat, amit aztán ebéd gyanánt hajlandó volt elfogyasztani. Én meg rájöttem időközben, hogy a málnaszörp sörrel keverve egészen pikáns végeredményhez vezet. Ezt a bejegyzést, egyébként, az első olyan íróasztalról írom, amit hivatalosan a saját asztalom, a saját pénzemből megvásárolva. Mik nincsenek! Vicces, de valahol az ilyen pillanatok is mérföldkőnek számítanak az életben. Kaphatunk, örökölhetünk bútorokat, ám néha, ha úgy döntünk, vagy arra kényszerülünk, hogy saját forrásainkból kerítsük elő a kívánt darabot, az egészen más érzés. Valahogy más súlya van, máshogy bánsz vele, amikor tudod, hogy te fizettél érte, te dolgoztál meg érte. Egészen máshogy bánunk az olyan dolgokkal, amiket saját magunknak köszönhetünk. Ezt a fajta felelősségérzetet kéne sok embernek alkalmaznia, talán néha nekem is, az olyan tárgyakra, amik nem számítanak személyes tulajdonnak. Akkor lehet, hogy még óvatosabban csomagolnám le az eladott hangfalakat, bár hál Isten’ így se volt még gond. Akkor lehet, hogy Klim is visszahozta volna a gitáromat két hét után, és nem lopta volna el, hogy még nyolc év után is ezen kelljen sopánkodnom. Így legalább jobban érdekel a szájharmonika, hiszen totálisan praktikus, eleve nem adod senkinek a saját fogkefédet sem! A szájharmonika valahol pont megfelelője a fogkefének, azzal az apró különbséggel, hogy ő zenélésre is alkalmas. Megint ilyen őrült gondolataim vannak. Talán jobb is, ha megyek fürdeni, mert habár ma nem volt munka, mégis volt mit tenni. A reggeli úszás, bevásárlás, ruhavasalás, mint teljesen általános és szükséges folyamatok, szépen elvitték ezt a napot is. Ma már nem tartottam pihenőt, egy órán keresztül úsztam szünet nélkül, ami nem tudom, hogy hány méternek felel meg, mert nem számoltam a hosszokat, de ez az evickélés fenemód jól esett. Minden nap el kéne járni… csak hát a munka…