
Smiley next to my smiley

Közel két év után most itt ülök, pontosabban ülünk veled, különös figyelemmel kísérve, amint átrajzolják a mosolyomat. Előttem hegyek és ködbe burkolózó cérnavékony fák töltik ki látómezőm, de tartózkodóhelyünk, a tetőtéri szoba, berendezettség szempontjából üres, leszámítva két fotelt és a kanapét amin Te is ülsz – a másik fotelben ül a Doktor. Fehér gumikesztyűjét már összeszínezte a vérem, mely elkeveredik azzal a virág pollenből készült, “nap sárga” festékkel. A steril tű másodpercenként negyvenkilencszer szúródik a felső hámrétegbe, kerreg a fej és dolgozik, már látom is a mosolyt, tisztábban mint bármikor ezelőtt. Szemei koromfeketék, végleg eltűnik a ködös tekintet. Ezzel is le van a gond.