Lementünk a kollégáimmal megbeszélni az idei év aktualitásait. Az, hogy mennyi fog ezekből megvalósulni, az már teljesen más kérdés. A lényeg, hogy lementünk az alaksorba, ott beszéltünk kb. egy órát. Eközben odakint, az út másik oldalán kirabolták a dohányboltot. Mire felértünk, a bolt bejáratában állt.. nem emlékszem, hogy 6an vagy 8an voltak, de rendőrök. Még egy rabszállítót is hoztak magukkal, de rab nem volt sehol. Természetesen még nem került elő az illető, de azért jót derültünk. Valahogy része a magyarságnak, hogy kényes esetekben, vagy incidensek történtekor nekiállunk mi, nézelődők poénkodni. Sok poén gyártására nem volt időm, inkább elmentem ebédelni. Közben átgondoltam, hogy mit sikerült (a betervezett) dolgok közül megvalósítanom 2013-ban, és mit nem. Néma üdvrivalgással konstatáltam, hogy utóbbi, tehát a megvalósítatlan dolgok száma nagyjából nulla lett! Tehát minden, amit tavaly meg szerettem volna valósítani – a forgatókönyvem elkészülését leszámítva. Sikerült. Apropó, a könyv – mint a 4-es metró – íródik szépen. Az egyetlen bökkenő, hogy a tanfolyam még ki lett tolva 1-2 alkalommal, tehát csak februárban fogok vizsgázni. Persze ez nem kifogás, csak tény. Most annyi munka van, hogy nincs időm írni. Blogolni persze lehet, mi? Nem, a blogolás más. Az úgy jön, mint egy sóhaj, vagy mint egy jó ötlet. Ehhez nem kell erő, koncentráció, akár egy kiló kutyagumit is leírhat a blogger, nem bánja senki, max. a látogatók később nem jönnek többé. Én nem szándékozom kutyagumit írni. De ürességet sem, úgyhogy mára véget ért mondanivalóm.