Újra lesz Kifogás!

logóterv 1.1
logóterv 1.1

2010 évében feltámad hamvaiból a KIFOGÁS együttes! Az örömhírt tetézi, hogy együttesünk frissült nem is egy, de egyből két gitárossal! Bártfai Zsolt és Nagy Fülöp azzal az eltökélt szándékkal csatlakoztak hozzánk, hogy fenomenális  gitártudásukkal, velünk karöltve megemeljék a szintet színvonal, hangzás és persze hangerő tekintetében :D. Már készülnek az első demo számok, hamarosan YouTube-on is találhattok rólunk zenei megnyilvánulásokat 🙂 Első fellépésünk (mely egyben lemezbemutató konci is lesz [!!!]) Május végére várható.

Gitárember

Egy napon arra ébredt, nincs hangja. Hiába kiáltott, hangszálai már nem voltak. Könnyezve tátogott a hálóban, kétségbeesetten próbált ordítani. Fél óra kellett, míg végre zuhanyozni ment. Persze sejtette, valami nincs rendben, megvolt rá az oka, főleg azért, mert mikor a tükörben meglátta a saját hátát, a húrokat nem lehetett eltakarni. Hat fémdrót húzódott végig a gerincén, a tarkótól a farokcsontig. Megőrültem, gondolta, ez csak egy álom, egy rossz álom, gondolta, túl sok zenét hallgattam, túl keveset éltem. Sírva kapta fel a kabátot, hogy rohanjon a kórházba. A portásnak, mikor az megkérdezte, kegyednek mi baja, G-dúrban válaszolt vissza. Végképp pánikba esett, mikor a taxist akarta kifizetni: körmök helyett hangolókulcsok nőttek ujjai végére. Ezüst, csillogó hangkulcsok. Végem, gondolta, de mégsem, van hangom, csak beszélni nem tudok. A taxis rémülten elhajtott, fakírokat nem szállítok, ez volt a mentsége. Kiment a parkba. Érezte, szárad a bőre, roppannak a térdei, nehezebb a járás. Szívta magába a levegőt, amíg bírta, a járókelők persze mit sem érzékeltek ebből, csupán egy szívszaggatóan gyönyörű dallamot véltek hallani néhányan, de utólag ők sem vélték biztosra, a szél, mondta Petya, a hajléktalan, a szél vót az biztos. Egy fa tövében roskadt össze végül, összezárt, szilárdabb végtagokkal, mint maga a tölgy, amit támasznak remélt. Fekete haját lassan ráolvasztotta sovány testére a júliusi napfény, az utolsó mondanivalója beszorult a hangszedők alá.
Eltartott egy ideig, míg ráleltem. Azóta gitár virtuóznak hívnak.  Pedig nem is én játszom rajta.
Ő játszik rajtam

Keverés?

Nem. Legyen e helyett…
Szertelen fellegekben lebegve kérkedés,
Egyenetlen egyenleteken értetlenkedés,
Életképeket élve, elrévedve, ellenséges ellenkezés,
Helytelen helyzetekbe helyezett helytelenkedés,
Éhes verébnek vetett bél, s egyéb berendezés,
Hegytetején elvesztett, tengerfenékbe elejtett jelenés,
Kegyetlen kéjes rendellenesség nekem nevetésed,
Értelmetlen érvelésed, ellenben helyes megvetésed,
Szemtelen fegyelmezésed, értékes eszességed,
Lehetetlen természetességed, nekem nyers lehetsz,
Mert lényegtelen, nem egyet, ezret megehetsz,
Bennem rengeteg érzelmet véletlen nem lelsz,
De nem egy véletlen véletlenségének véled ezt,
Nem helyezed elevenségbe, mert nyelsz,
Keveredést, rengeteg szeszt, két zenelemezt,
Nem jelent gyerekmenetet, sem megfejthetetlent,
Jelent jelent, tervet, édesen élénk szemed,
Fehéren, feketén, nem lényeg,
Én végzem.

Borító terv + véleményhalmaz

Így fog kinézni a borító!

Néztél már jó filmet? Gondolom igen. Amikor megnéztél egy jó filmet, lehet az akármilyen, fő, hogy belegondolod magadat a helyzetbe, azonosulsz a szereplőkkel, a történettel és az egész szerkezetével a filmnek. Leülsz, megnézed, a végén nyögsz egyet és azt mondod: ez nem volt semmi. Majd egészen a kábulat végéig gondolkodsz azon vajon miért is történt ez, mi is történt valójában stb. Ezzel a Könyvvel is ugyan ez a helyzet! A kezedbe veszed, és nem rakod le….. Mármint amíg nem végeztél, ebben biztos vagyok. Ahogy elkezded olvasni, rabul ejt a dús fantáziavilág, itt nem a boszorkányos, hétfejű sárkányos, tizenkét szemű ember mesékre gondolok, hanem arra a dús fantáziára, ami egy fiatalemberből fakad. Arra, hogy milyen átéléssel és gonddal írta ezt a remekművet. Már az első oldal meg fogja az olvasni szeretőket, rögtön beledob a sűrűbe. Egyből megfogalmazódik az emberben valami, valami kérdés, érdeklődés a mű iránt. Engem az érdekes kezdés már megfogott, az ahogyan felvezeti a gondolatokat mintha nem is saját kútfőből írná. Egyszerűen fantasztikus, egészen végig tudod követni az eseményeket. A bemutatásokat részletesen leírja, helyet kapnak benne a mai világban is fellelhető emberi reakciók, viselkedések és az emberek egymáshoz viszonyulása. Az akciónak is helye van a könyvben, nem is kicsit. Az egész könyv egy nagy akció, itt nem csak a lövöldözésre utalok, hanem az egyéb adrenalin növelő, elgondolkodtató részekre is. A történet páratlan, a story két síkon fut. Az egyik, amikor a főhős ébren álmodik, a másik, amikor valóban álom és gondolat foszlányok gyötrik. A történet ott kezdődik, amikor a fő hős Hétfő hajnalban felkel és nem emlékszik semmire a hétvégéjéből. Na, itt már lehet is törni a fejünket, vajon miért nem? Mi történt vele a hétvégén? Ez egy unalmas kérdésnek hallható vagy inkább olvasató, de ez az egy kérdés fog minket foglalkoztatni az alatt az idő alatt miközben olvasunk. Azt bizton állíthatom, hogy ez az egy kérdés elég lesz nekünk ahhoz, hogy végig forgassuk kezünkbe a könyvet. Eszméletlen csavarok vannak benne, miközben fokozatosan bogozódnak ki a szálak és azt hiszed, hogy ennél már nem lehet többet kihozni belőle… Hát TÉVEDSZ! Az író csavar még egyet a menetes száron. Én is így jártam, rosszul ítéltem meg az író fantázia dús világát, és amikor már azt hittem, na, most minden kiderül hát nagyon kellemeset csalódtam! Pördültem én is a történettel együtt és 200-ra emelkedett a vérnyomásom. Mint már mondtam a történet maga egy kérdésen alapszik, de ahogy megyünk feljebb a létra fokain, úgy tárulnak elénk az újabb kihívások és újabb rejtélyek. Úgy mondjuk a közepe felé már vagy 100 kérdésünk volna, ami nem is gond, mert az izgalmak csak fokozódnak és előfordulhat, hogy téves választ kapunk és tévhitben ringatjuk magunkat majd egy eszelős fordulattal megint megfordul minden és a feje tetejére áll. Egy szóval összefoglalva: Kihagyhatatlan!!! De nehogy azt higgyétek, hogy ez valami természetfeletti story. Átlagemberekről szól, akiknek egy csapásra pokollá változik az életük. Bár az akció kap nagyobb szerepet a történetben az érzelmek sem hanyagolódtak el. Én nagyon élveztem a könyvet, remélem ezzel más is így lesz. Ajánlom kicsinek, kamasznak, felnőttnek, öregnek egyaránt. Ezt szerintem mindenki élvezni fogja, főleg aki szeret a fantáziával játszadozni, álmodozni és persze szereti a rejtélyeket. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek jó szórakozást nyújt majd.

Helmeczi Márton