Címke: kenu evezés

Ma reggel megint dugó volt. A solymári Auchannál beállt a forgalom és fél órán keresztül tötymörögtünk. Mire odaértem a bolthoz, már javában folyt a munka. Ma sem unatkoztunk. Ebédszünetben kirohantam a Norbi étkezdéjéhez, szerintem a környéken az a legjobb kajálda. Pulykaragut hoztam tőlük, krumplifőzelékkel. A főzeléket még kiegészítettem egy virslivel és egy fasírttal, de nem tudtam hogy a fasírt akkora lesz mint az öklöm. Nem baj, elfogyott minden. Annyira elszoktam az evezéstől, hogy a gerincem mentén alapos izomláz alakult ki.. két-három napnál persze ez sem tartott tovább, az úszás után meg szinte teljesen elmúlt. Legközelebb jövő héten megyek evezni, még nem tudom, kivel, de egyelőre kenuval hasítunk. Legalább egyszer megcélozzuk a megyeri hidat, az a római fürdőtől egész jó kis út, 3-4 óra alatt nyugodt tempóban kivitelezhető. Aztán ha már melegebb lesz, megint kajakba huppanunk. Az lesz majd az igazi, a valódi kihívás. Ma csak a kíváncsiság kedvéért megnéztem, milyen áron vesztegetnek egy „belépőszintű” egyszemélyes kajakot.. hát, 150 ezer Ft alatt nem nagyon találni. Aztán ehhez még hozzájön az evező.. na jó, azt hiszem, sokáig nem lesz saját csónakom, de ez nem is annyira tragédia. Elvégre ha kéthetente egyszer elmegyünk a római fürdőhöz és kibérlünk egy hajót, az árban nagyon baráti és még jól is szórakozunk. De ez most nem is annyira lényeg. A kajak technikai leírását olvasgatva találtam egy ilyen megfogalmazást: rekreációs célokra. Ezzel a szóval még nem találkoztam, miután rákerestem, egészen megtetszett. Azt hiszem, mostanában a „rekreáció” az, amivel engem beleértve a környezetem a legkevesebbet törődik. Rekreáció gyanánt hétvégénként megnézünk 1-2 filmet, meg heti 1-2 alkalommal eljárok úszni és ennyi. Ha tökéletesen kiegyensúlyozott életet élnénk, akkor valóban érvényesülne a „nyolcóramunka” rendszer, de valahogy nem ezt tapasztalom. Az ingázás és a folyamatos pluszmunkák azt eredményezik, hogy a „rekreáció” egyet jelent az alvással. Az ideális megoldás az lenne, ha minden reggel elmennék úszni, minden este megnéznék egy filmet, minden hétvégén eljárnánk evezni és minden nap gyakorolnék szájharmonikán. Ha jobban belegondolok… ez nem is annyira lehetetlen. Csak valahogy a fáradtságot kell kontrollálni. Van egy ismerősöm, a munkatársam, akit május 21-ikén fognak műteni. Kiveszik az epéjét. Epeköve lett a túl sok idegeskedés és a helytelen táplálkozás következtében. Látva az ő helyzetét, rájöttem, hogy ha nem akarok 1-2 évtized múlva idegroncsként gályázni, jobban teszem, ha a céljaimba kapaszkodok. Abból még sose volt bajom. Mindenkinek vannak céljai. Csak nem mindenki veszi őket komolyan.