Egész évben lehetne ilyen kellemes hideg. Múltkor fogmosás közben, találtam egy ősz hajszálat. Nem kellett volna komolyan szemügyre venni, mert mögötte felbukkant még legalább három. A sok stressz, mi? Pedig manapság aztán tényleg nincs miért aggódni. Voltunk moziban, megnézni a Sötét Lovag – Felemelkedést és azt kell mondjam, idei év legjobb filmje. Persze, persze, a Bosszúállók is már magasan megütötte a lécet, de az inkább szórakoztató volt. A Batman pedig összességében, szerintem, egyetértve a sok kritikussal, a Felemelkedés jelenleg a filmtechnika csúcsát képezi. Az operatőri munkálatok úgyszólván, parádésak. Nem nem, bocsánat – zseniálisak! A színészek pedig teljesen rendben vannak, ott vannak a filmben, te pedig velük együtt sodródsz az eseményekkel, váá! Kész, amint meg fog jelenni, polcomon a helye!
Más: visszaértem Berlinből. Oké, bevallom, már két hete. Kint voltunk, hogy dolgozzunk, és hazajöttünk, hogy még többet dolgozzunk. A minket szállító, Fiat Punto típusú automobil kitett magáért, szegénykém igencsak megizzadt az autópályán. Legalább meg tudtam, milyen az, mikor kocsiban ülve lesz rajtad úrrá a kiszolgáltatottság, s némi halálfélelem – persze csak csipetnyi mértékben. Aztán most, hogy hazaértünk, rájöttem, hogy már ősz van. Az én szakmámban ez nagyjából azt jelenti, hogy indul a szezon és a szokásos munka kétszerese vár reáám! Chaplin saját életéről írt könyvét olvasom, a libriben kerül asszem háromezerbe, antikváriumi példányként kilencötvenért tudtam hozzájutni. 1967-es kiadás, kissé barna lapokkal, de gyakorlatilag sértetlen állapotú. Azt vettem észre, hogy mostanában, jobban mondva idén, egyre többet olvasok. Ez egészen addig fog tartani, míg meg nem érkezik a neten rendelt netbook :-). Akkor aztán indul az utazás közben is melózás. Napi három óra utazás nem kevés idő, és legjobban munkával tudnám kihasználni (no persze az olvasás is hasznos… tud lenni). Így elképzelhető, hogy összejön amit terveztem… hogy jövő nyáron kilátogassak Londonba.
Címke: IFA
IFA még mindig
13:55, IFA Berlin – Press Room / Sajtószoba
Most vagyok túl a tizedik beszámolón és hátra van… kb. még ugyanennyi. Hatalmas ez a kiállítás, pezseg a technológiától és innovációtól a levegő. Mindenki figyel és tanul, tapasztal látva, hallva a modernitás eme Kánaánjában. Mint ahogy én is. Nap mint nap más nemzetiségekkel beszélgetünk, németek, angolok, franciák, amerikaiak, kínaiak, japánok és még kitudja, milyen népek. Mindenki udvarias és informatív, aki nem, az csak azért, mert törve beszéli az angolt. Napok óta itt vagyunk Berlinben, egyetlen dolog tetszik igazán ebben a városban. A közlekedés. Minden összeköttetésben van mindennel, egyszerűen fantasztikus, mennyire modern és kidolgozott az infrastruktúra. Itt nem az ütött-kopott BKV diktál, hanem egy modern és jól működő, megbízható rendszer. Ehhez képest Budapest olyan, mint a dohányos, lusta ember véráramlata, olykor rög kerül bele, olykor pedig annyira lelassul, hogy minden más szerv működését nehezebbé teszi, vagy épp teljesen leállítja. Berlin egy sportember vérárama, koffeinnel és adrenalinnal felfűtve, nincs megállás. Az autók száguldoznak, de kimértséggel, mindenki figyel mindenkire, mióta itt vagyok, talán kétszer ha hallottam kocsit dudálni. Ugyanúgy van kosz és szemét, egy Budapestnél többször nagyobb városnak ez talán megbocsájtható. Én viszont nem élnék itt. Függetlenül attól, hogy látni, mennyivel jobban működik sok dolog, inkább London, mint Berlin – valahogy a német nyelvvel nem tudok megbarátkozni. De végül is mindegy, a lényeg, hogy az IFA remekül zajlik. No de most vissza a munkába, még rengeteg írnivalónk van.