– Jó napot!
– Tiszteletem.
– Miben segíthetek?
– Vennék egy autót.
– Akkor jó helyen jár, az egész világ márkáit kínáljuk. Mi az igénye?
– Szeretnék egy olyan autót, amilyen eddig nem volt.
– Miért, eddig milyen kocsikat használt?
– Nos, legelőször úgy négy éve vettem egy Subaru Impreza gépjárművet.
– És nem volt vele megelégedve?
– Dehogyisnem, iszonyatosan jó gép volt! Hosszú ideig gond nélkül repesztettem vele, alkalomadtán még kisebb versenyekre is elmerészkedtem. Mondanom se kell, mindig nyertem a Subaruval. Aztán egyik nyáron elvittem szervizbe és onnan kezdve valami nem stimmelt.
– Belenyúltak a kocsiba?
– A kocsi motorja eleinte harákosan nyekergett, ha váltani akartam, olyan érzést keltve, mint ha a gép nem akarná, hogy hajtsam. Hát elvittem, a szervizesek bizakodva hajtogatták, hogy csak apró beállításra volt szükség.
– És aztán mi történt? Repesztett tovább?
– Nem tudom, én csináltam-e rosszul valamit, vagy az Impreza makacsolta meg magát. Az történt, hogy egy napon hosszú utat kellett bejárnom: kilenc órát levezettem vele, hazafelé tartottam és az utolsó előtti kanyarban beragadt a kormány. Frontálisan a falnak ütköztem, azóta csak sétapálcával tudok járni.
– Őszintén sajnálom.
– Ugyan, túl magabiztos voltam, a Japánok sose okoztak csalódást.
– És azután milyen autókat vezetett még?
– Lejjebb adtam az elvárásaimat és átlagfelhasználásban gondolkoztam, így sikerült beruházni egy kis Toyotába, de borzalmas érzés volt beleülni, vezetni, a kinézetével sem voltam megelégedve, így egy nap után eladtam. A Toyota után úgy döntöttem, valami praktikus, egyéniséggel rendelkező kis fürge jószág illene hozzám. Elutaztam Londonba, ott béreltem egy Mini Coopert. Annyira megkedveltem azt a kis kocsit, hogy amint hazajöttem, rögvest beszereztem egyet!
– És mi a baja a Minivel?
– Oh, uram, az égvilágon semmi. Gyakorlatilag két dolog fordult meg a fejemben. Feltunningolni a Minit, vagy inkább venni egy Lamborghinit, mint például az Spyder ott, a pult mögött!
– Csak nem a Gallardora céloz?
– De igen. Szerintem álomszép teremtés. Háromszáz fölött van a végsebessége, a kék szín a kedvencem, jövő héten utazom a partvidékre, ki is próbálhatnám a nyitott tetőt!
– Nos uram, mint jót akarója, azt tanácsolom, hogy aludjon még a Lambóra.
– De hiszen maga eladó, az a dolga, hogy eladjon, nem hogy lebeszéljen!
– Uram, tunningműhelyt is fenntartunk, ide hozhatja a Minit, átnézzük, mit tehetünk. Csupán az a gondolatom az ön esetét illetően, hogy még korai lenne egy ilyen komoly befektetést tennie. A Lamborghinihez érett vezető való. Kényes jármű, törődni kell vele!
– Ugyan már, nem vagyok szadista! A Minivel is törődök!
– Csakugyan? (Az eladó kitekint az utcára) – az a maga Minije, ott a pálmafa mellett?
– Igen.
– Igazán ráférne egy mosás.
– Mire akar kilyukadni?
– Nézze, uram, szerintem egyelőre használja ki a Mini lehetőségeit, a Subaru jó példa az éretlen felhasználására.
– Maga szerint éretlen vagyok?
– Nem ezt mondtam, inkább úgy fogalmaznék: tapasztaljon meg minél többet!
– Épp ezért vennék egy Lamborghinit! Több száz kilométert levezettem már!
– Végül is igaza van. Azért megnézzük, mit lehet kihozni a kis Miniből. Ha kedveli még mindig, nem érdemes eldobnia magától.
– Nem is akarom eldobni, ezidáig a kedvenc kocsim. Akkor feltupírozzák kicsit?
– Természetesen.
– Köszönöm. Elnézést, hogy ingerült vagyok. Tudja, a baleset után helyrepofozták a Subarut, de kivontam a forgalomból és beállítottam a garázsba… nem bíztam meg többé benne. Aztán pár napja, hazatérve vettem észre, hogy a garázs üresen áll, és az Imprezámnak hűlt helye.
– Ellopták?
– El. Ráadásul tudom is, hogy ki tette.
– Miért nem jelenti fel ezesetben?
– Tudja, ismerem az embereket. Az illető meg fogja bánni, amit tett. Na de, ne is fecséreljük tovább a szót, nézzük meg a Coopert!