Címke: hízás

Hogy bírsz ennyit enni?

Gyakran kérdezik. Néha magam is elcsodálkozom rajta, milyen mennyiségben tudok enni. Gyakran már csak szenvedélyből csinálom. Az ízek élvezete miatt. Az ízek mindig tudnak örömet okozni, alighanem ez az egyetlen dolog, ami idős korig jelenthet afféle értéket. Ma húsleves és rántott hús volt ebédre, kukoricás-petrezselymes burgonyapürével és francia salátával, mennyei volt. A levesből még lefekvés előtt is benyomtam egy tállal, jól teletömve tésztával és pirospaprikával. Jobb és jobb ételekkel. Egész nap nem csináltam semmit. Jó érzés volt lusta disznónak lenni.

Hétfőn Fannival mentem dolgozni, egész délelőtt papírmunkákat kellett intézni, meg az ügyfeleket hívogatni. Pingpong labda voltam a telefon és a számítógép között, de lélegző pólómnak köszönhetően nem izzadtam le – na jó, amúgy se volt megerőltető a munka. Mi ez egy Pioneer A-70 cipeléséhez képest, hah! Aztán jött az áru, pakolás közben Fanni felhívott, szerveztünk egy közös ebédet. Fél 1-ig senki nem jött a boltba, aztán úgy 1 perccel Fanni érkezése előtt, természetesen belépett egy fickó, aki a nyolc éve vásárolt Dynaudio hangsugárzójával meg volt ugyan elégedve, de azért szintet szeretett volna lépni. Persze, hogy mindenbe belekötött, mindent lefikázott, amit mutattam neki? Persze nem nyilvánította ki nemtetszését, csak finom célzásokat és arcrándulásokat mutatott, jelezvén hogy az ő birtokában lévő rendszernek mindez nyomába sem ér. Persze én közben ámultam azon hogy egy pár Bowers mikre nem képes, mindegy. Megbeszéltünk egy időpontot, amikor a saját felvételeit hozza. Mivel amit én mutattam, a londoni szimfonikusok, az nem volt túl jó, és ebben egyetértettünk. Aztán elmentünk végre ebédelni. Az Ebédlő, ahova járok, összességében jó hely. Persze mint annyi minden, ez is relatív. Rendszeresen spórolnak az étellel. Mármint nem spórolnak, annál rosszabb. Gondosan kimérik a levest, aprócska mozdulatokkal, közben egy bögrényi tálkában adják. Kiszednek egy merőkanállal, amiben a sűrűje van, aztán 2-4 cl-t még hozzá „méricskélnek.” Ugyanezt teszik a második fogással. A tésztát, amit megeszek tíz másodperc alatt, tíz másodpercig szedik. Egy ilyen adagot szüleim és még nagyszüleim is elintéznek egy jól irányzott merőkanalas legyintéssel. Na mindegy. Aztán fizetek. Aztán eszek. Aztán próbálom a híradót hallgatni. A Samsung mikrotoronyban beszélnek, a hangszórókat viszont a galériára tették, ezért a „holnaptól esős időre lehet számítani” nagyjából így hangzik: mmhm ühühm mmre ehmm mhammi. Az étel viszont többnyire finom – kevés, kevés, viszont már 84 kilót nyomok. Többet kell mozognom. Megyek is úszni holnap.

80,5

Ennyit mutatott a mérleg, mikor legutóbb megmértem magam, short-póló szerkóban. Ami azt jelenti, hogy tavaly óta 3,5 vagy inkább 4 kilót szedtem fel. Közben viszont rendszeresen mozgok, van, hogy a pályára megyek futni, van, hogy a strandra megyünk ki Fannival, mint ma is, ilyenkor egy óra folyamatos úszás az alap. Érdekesen telt a hét. Végre munka is volt. Berényi M. úgy döntött, megveszi a sztereó rendszerét közel egymillióért, viszont megkért, hogy ugorjunk ki a motyóval mert ő egyedül nem tudja a harmadikra felvinni a húszkilós hangsugárzókat, no meg össze is kéne kötni az egész rendszert. Ki is mentünk, izzadtunk megállás nélkül, még  a gatyám is átázott, de megérte, egyrészt mert Berényi M. még másnap is visszajött hálálkodni meg vásárolni plusz egy összekötő kábelt, ráadásul megfizette a segítségünket. Habár utóbbira nem számítottam, és eleinte megpróbáltam elutasítani. Gondoltam majd Ricinek kifizeti a fuvarköltséget, de kollégám hajthatatlanul rázta a fejét hogy ő ezt nem pénzért vállaltra hanem csak a munkáját végzi, én hasonlót mondtam, ettől függetlenül az ügyfél makacsul tartotta előttem a bankjegyeket, hogy vegyem el, mert ő azt akarja, és egyébként is, rengeteget segítettem neki még a boltban is. Végül hebegve, dadogva átvettem a pénzt és ezzel meglett oldva a napi ebéd, a hétvégi strandolás valamint a csavarhúzókészlet vásárlás kérdése. Kár, hogy nincs több ilyen kultúrált, rendes, nyugodt és lojális ügyfél. Mert nem csak az eladónak kell lojálisnak lennie, persze ezt sokan nem veszik figyelembe. Azt sem értem, hogy rendszerint ügyvédek, logisztikával foglalkozó ügyvezető igazgatók, fogorvosok, gyógyszerészek úgy jönnek be a boltba, hogy tosznak pénzt dobni a parkolóórába. Miközben mutatom neki a félmilliós házimozi rendszert, azt hiszem röhögőgörcsöt kapok mindjárt, mert egyszer csak felpattan, és kirohan az utcára megnézni, ugye nem büntették meg? Ilyen a hozzánk járó gazdagok 80-90%-a. csak a rajta lévő ruha összértéke többszöröse a saját havi keresetemnek, az autójából házat lehetne venni, de nem képes 200 forint parkolópénzt bedobni. Ha már pofátlanul drága kocsival jött, óhatatlanul befigyel a volán mögött egy-egy ártatlanul derengő, kék mozgássérült matrica. Szegény gazdagok olyan sanyarú sorsot kapnak, a pénzes puttony súlya alatt megsérül a gerincük, ezért jár is nekik ez a kis kék lap. Persze a tartásukon úgy tűnik, vagy nagyon jól leplezik belső fájdalmukat, vagy a gerincműtét már megtörtént. Vagy egyszerűen csak ilyen a világ. Ettől eltekintve még annyit akartam mondani hogy ma végre egy napot pihenek (bár este meg kéne írni a pozsonyi sajtótájékoztató cikket), holnap meg újra irány a mókuskerék. Így aztán ha valaki akár nyomi matricával, akár anélkül be akar látogatni az annexba és akar trécselni, jövő hét hétfőtől péntekig megteheti. A golfüzletben páváskodó féltucat vietnami vásárló csak része a dekorációnak. Uh de meleg van! Múlt héten túlmelegedett  a PC-m vagy nem tudom, aztán két napig nem lehetett bekapcsolni mert úgy visított a csipogója mint ha kipurcant volna a proci vagy tudomisén. Most épp arról írok szóval kis zajosketrecem átvészelte a 33 fokos szobahőmérsékletet is… csak nem szabad nyáron Half Life-ozni vele! 😀