Címke: gitár

Egy napon arra ébredt, nincs hangja. Hiába kiáltott, hangszálai már nem voltak. Könnyezve tátogott a hálóban, kétségbeesetten próbált ordítani. Fél óra kellett, míg végre zuhanyozni ment. Persze sejtette, valami nincs rendben, megvolt rá az oka, főleg azért, mert mikor a tükörben meglátta a saját hátát, a húrokat nem lehetett eltakarni. Hat fémdrót húzódott végig a gerincén, a tarkótól a farokcsontig. Megőrültem, gondolta, ez csak egy álom, egy rossz álom, gondolta, túl sok zenét hallgattam, túl keveset éltem. Sírva kapta fel a kabátot, hogy rohanjon a kórházba. A portásnak, mikor az megkérdezte, kegyednek mi baja, G-dúrban válaszolt vissza. Végképp pánikba esett, mikor a taxist akarta kifizetni: körmök helyett hangolókulcsok nőttek ujjai végére. Ezüst, csillogó hangkulcsok. Végem, gondolta, de mégsem, van hangom, csak beszélni nem tudok. A taxis rémülten elhajtott, fakírokat nem szállítok, ez volt a mentsége. Kiment a parkba. Érezte, szárad a bőre, roppannak a térdei, nehezebb a járás. Szívta magába a levegőt, amíg bírta, a járókelők persze mit sem érzékeltek ebből, csupán egy szívszaggatóan gyönyörű dallamot véltek hallani néhányan, de utólag ők sem vélték biztosra, a szél, mondta Petya, a hajléktalan, a szél vót az biztos. Egy fa tövében roskadt össze végül, összezárt, szilárdabb végtagokkal, mint maga a tölgy, amit támasznak remélt. Fekete haját lassan ráolvasztotta sovány testére a júliusi napfény, az utolsó mondanivalója beszorult a hangszedők alá.
Eltartott egy ideig, míg ráleltem. Azóta gitár virtuóznak hívnak.  Pedig nem is én játszom rajta.
Ő játszik rajtam