“Néhány éve láttam egy filmet, amit egy francia filmes rendezett. Egy férfiról szólt, aki besétál egy McDonald’s étterembe a Champs-Élysées-en, és vásárol egy hatalmas adag sült burgonyát. Aztán keres egy stratégiai pontot az éttermen belül, ahonnan elkezd mindenfelé sült burgonyát dobálni. Az emberekre, a falakra, a földre, a plafonra, mindenhova. Az emberek bedühödnek. (Ez egy komoly vígjáték.) A kuncsaftok közül többen megpróbálják megállítani, de a férfi folytatja a burgonya dobálását, és nem törődik senkivel. Megérkezik a rendőrség. Figyelmeztetik a férfit.
Amint elmennek, az azonnal újrakezdi a sült burgonya dobálását. Nemsokára az egész étteremben óriási hangzavar tör ki. Az őrület tetőfokán a férfi előkap egy fényképezőgépet, és elkezd fotózni. Egymás után készíti a képeket. Ezek után egy nagyszerű vágóképben ugyanezeket az embereket látjuk, mint hatalmas fotók alakjait, kiállítva egy nagynevű párizsi művészeti galériában. Csak ekkor értjük meg, hogy a férfi egy ismert művész, és azok az emberek, akik az imént elátkozták a McDonald’s-ban, most jó pénzt fizetnek azért, hogy megvehessék ezeket az úgynevezett műalkotásokat.” – Syd Field