Vicky Cristina Barcelona – Klisébe öltöztetett érzelmek

vicky-cristina-barcelonaMire ez az év a végéhez ért, kifacsarodtam érzelmileg, és miközben minden gondolatom a feje tetejére állt, bizonyos szempontok lehullottak a tudatomról, hogy helyettük újabb, összetettebb felfogás tapadjon fel egóm facsarodó falaira. Most, hogy elérkezett a Karácsony, már újra készen van az éber, tudatosan cselekvő énem. Mégis, sokszor érzem magamon, hogy tele vagyok nyugtalansággal, kishitűséggel és kétségekkel, nem tudtam még tisztán látni, az éber és nyugodt állapot fenntartásához találnom kellett volna valamit. Keresés közben a Vicky Cristina Barcelona DVD-re bukkantam rá, ami három hete zsír originált állapotban porosodott a polcomon, aztán ezen az estén úgy döntöttem, hogy kibontom és megnézem. A film felébresztette saját, friss élményeimet, és a sztoritól elkanyarodtam a saját irányom felé. Woody Allen filmet nem érdemes úgy nézni, hogy beleéled magad a szereplők helyzetébe, mert csak egy gagyi, szappanoperánál alig jobb szituációban találod magad. Egészen más lesz a helyzet, hogyha a karakterek cselekményeit a saját tapasztalataiddal vegyíted, hogy ha valamelyikük életéhez megpróbálod a tiédet hasonlítani. Onnantól kezdve elkezd beszélgetni veled a film. Ahhoz, hogy az olvasó értse, amit írok, kell,, hogy rendelkezzen bizonyos felfogással a párkapcsolatok, a szerelem, a szeretet és az érzelmi függőség témájában. Ha ezek megvannak, akkor már lehet ismerkedni a filmmel is. A felszínesség függönye sokak számára nézhetetlen filmmé fogja tenni a Vicky Cristina Barcelona-t, pedig nem kell hozzá érzelmi gurunak lenni, hogy átvegyük a történet tűnődéssel felhígított üzenetét, de kell, hogy tapasztaljunk dolgokat. Talán Cristina is pont ezt próbálja megkísérelni a filmben, folyamatosan tapasztalni és kipróbálni az újat.

Értékelés: 5/10

Milyen film a Lucy?

lucyHát milyen lehetne? A filmről jól lemaradtam mikor vetítették, emlékszem, minden ismerősöm látta már engem meg a kollégámat kivéve, mert hogy mindketten súlyos munkamániásak vagyunk. Na de, a lényeg: Luc Besson stílusa valahogy hat rám, meg pár millió emberre rajtam kívül. 2014-ben is lehet rendezni valami egyedit? Lehet, ha megvannak hozzá az embereid. Ha megvan Luc Besson, a francia gazfickó, aki a Léon a profi, az Ötödik elem, a Nikita és az Angela után egyike azoknak a filmes arcoknak, akikre azt mondom, hogy ez már igen. Apró észrevételek a filmmel kapcsolatban: Luc Besson vezetéknevéhez csak egy Y-t kell hozzátenni, ahhoz, hogy… na jó, ez jelentéktelen. A francia rendőrautók, amik kényszerűen szaltóznak, majd darabokra hullanak… nem lepődünk meg rajtuk, miért nem? Mert ez egy Luc Besson film, én igazából azt reméltem, hogy Scarlett majd fehér Peugeo-t vezet, de néha tényleg túl sokat akarok. Mr. ferdeszemű antagonista amikor zenét hallgat, akkor egy Aedle VK-1 fejhallgatót használ, ami amúgy szépen néz ki, de szarul szól, és kényelmetlen. Na meg hát a szupernő, ez a Nikita és az Ötödik elem után nem is meglepő. Az alapötlet érdekes. A karakterek jók, Hollywood arcai örömmel bizonyítják rátermettségüket. Na jó, nekem nem tetszett a repülőtéri kutya nyüszítő visszavonulása, kicsit lámpalázas volt szegény élőlény, neki talán gyakorolnia kellett volna a szerepét. Jézusom, nehogy valaki komolyan vegye az előző mondatot. A képi világ hú. Nagyon hú, de inkább vazze. A hang szintén bahh, de inkább huhh. A vágások mérnöki pontosságúak, a zenék is igazából kifogástalanok. Ez a film egy sakkmérkőzés a néző ellen, nem is, inkább mentális boxmeccs, az első tíz perc után kiütéses győzelemmel. Mielőtt nagyon ködösen záródna mai posztom, a válaszom a címadó kérdésre: nagyon jó film a Lucy. Szerintem. Mi emberek meg jó hülyék, hogy csak 10%-on üzemeltetjük az agyunkat. Gondoljunk csak bele… 20%-kal lehet, hogy soha többé nem írnék hülye blogbejegyzéseket? Így meg a hülye blogbejegyzések még tovább hülyítenek mindenkit, akik elolvassák. Na azért nem minden blogbejegyzés hülyeség, mint ahogy ez sem, hiszen van üzenet: meg kell nézni ezt a filmet!!

Értékelés: 8/10

Milyen film a Mátrix?

matrixAki már látta, az az esetek 99%-ában elismeri, hogy hibátlan. A maradék 1% csak azért mond nemet, mert eleve a sci-fi műfaj nem felel meg az ízlésének. Mi értelme van véleményt alkotnom egy filmről, ami amúgy is kultmozi, lerágott csont, és mindenki kívülről fújja? Nincsen feltétlenül értelme. Ez csak egy film, amiről csak valaki véleményt alkot. Mégis írok róla pár sort, hiszen a Mátrix számomra épp annyira meghatározó élményt adott, mint másoknak amikor a hetvenes években megnézték a Keresztapát, a Nyolcadik utast, vagy a Taxisofőrt. Tizenhárom évesen láttam életemben először, akkoriban majdnem pontosan olyan CRT monitorom volt, mint Neónak, megállás nélkül nyúztam a számítógépes játékokat napi 4-5 órában, és úgy gondoltam, én majd az informatikának fogom áldozni az életemet. Nem így történt, azóta a konzumer szórakoztató elektronika lett érdeklődésem fő tárgya. Egy valami viszont nem változott (ahogy Morpheus mondaná; some things change, some things don’t. Mi volt az első film, amit megvásároltam Blu-ray lemezen? A Mátrix. Megvolt már azzal a foszlós, első generációs papír DVD tokkal is. Melyik filmet láttam legtöbbször életemben? A Mátrixot. Évente 1x megnézem. A forgatókönyvírói tanfolyamon oktatónk, Kolozsi László többször is felhozta példaként a Mátrixot. Etalon, nem is vitás. Valószínűleg aki ezt a bejegyzést olvassa, már az is látta a filmet, de ha nem látta, uhh. 🙂 Szóval minden képkocka a helyén volt, a kameramozgás, a speciális effektusok, a zene (utóbbi kettő Oscar-t is kapott, csak úgy, mint hangra és vágásra), de még a történet is hordozott egyfajta egyediséget. Izgalmas, elgondolkodtató, misztikus, látványos, meg ilyenek. Kár, hogy a 2. és 3. rész nem adta tovább pontosan azt a hangulatot, és hogy a lezáró epizódra ellaposodtak a dialógusok, valamint Smith karaktere is inkább viccessé vált, mintegy kiparodizálva az első rész végére kialakult vészjósló jelleget. Mindegy, ettől függetlenül sokat tanultam ettől a filmtől, és sokan másoltak is róla, amatőröktől kezdve az elismert filmesekig, megannyi továbbgondolt munka született, a vizuális effektusok új irányba gördítették a képalkotást, a Wachowski testvérek meg jól meggazdagodtak. Nem is értékelem, minek? Tökéletes, és kész.

Valaki más élete

valaki-mas-eleteJuliette Binoche kétségtelenül a francia színésznők élvonalába tartozik, aminek köszönhetően nem kellett fejet vakarnunk, hogy elhiggyük a karakter hitelességét. Érdekes film, sok érzelmi töltettel. Sylvie Testud első rendezésében beúszik néhány, más filmekből már ismert motívum, mégis a cselekmény kibontakozása egyedi módon történik, miközben a néző fejében a kérdések mellett empátia alakul ki a főhős iránt. Nem tudom, hogy ki írta rá a DVD borítójára, hogy ez egy vígjáték, miközben egyáltalán nem az. Persze mindez mit sem változtat a film színvonalán. Azt hiszem, most már állandósíthatjuk a tényt, hogy minden 2010 után leforgatott francia film képvilága szenzációs minőségű, precízen állított fókuszálások és finom kameramozgás teszik nézhetőbbé a Valaki más életét. A történet közepén kialakult bennem egy aggódó érzés, ami végül leapadt, ahogy közeledtünk a megoldás felé. A forgatókönyben egyedül azt furcsállottam, hogy a cselekmény csak úgy helyreáll, a konfliktus látszólagos könnyedséggel oldódik meg, ami elsőre kicsit furcsának tűnt, második megnézés után pont, hogy jobbnak tűnt, mintha csak úgy mondjuk váratlan pozitív hullám csapott volna fel a néző elé. Elgondolkodtató munka, aminek a története nem teljesen egyedi, a hangulatvilága viszont az, felépített karakterekkel. Biztos vagyok benne, hogy lesznek emberek, akik valamilyen formában magukra találnak a Valaki más élete nézése közben.

Milyen film az SLC Punk?

SLC-PunkKözépiskolás voltam, mikor először (és másodszor, majd harmadszor) megnéztem az SLC Punk-ot. Akkor még nem biztos, hogy fel tudtam fogni a történet valódi mondanivalóját, bár az alapvető rendezői fogásokra, karakterbeli pozitívumokra akkor is felfigyeltem. Azóta viszont eltelt öt év, és ha jól számolom, most nagyjából annyi idős vagyok, mint a történet fent látható szereplői, akik éppenséggel az enyémtől gyökeresen eltérő életformát választottak. Persze a film lényege, hogy a Punk valójában nem működhet, és a fiatal generáció csak elmenekül ebbe az életstílusba, mivel a saját kilátástalan jövőképét palástolni akarja, nos, ez az amerikai vizualitás elég harsány palástot testesít meg. A filmről tömören annyit tudnék mondani, hogy egyszer érdemes megnézni, de nem szabad komolyan venni, mivel maga a film sem vesz sok dolgot komolyan. Az SLC Punk nagyrészt vígjáték, kis részben pedig dráma. A végén most jobban elérzékenyültem, mint néhány évvel ezelőtt, akkor még nem vettem talán annyira komolyan az életet, lehet hogy azért. Most, hogy már kicsit komolyabb fejjel álltam neki, feltűnt a képsorok között beágyazott irónia, és tanácstalanság. Ami egyébként bármikor ráhúzható a fiatalokra. A nagymamám szájából hangzott el: nem irigylem a mai fiatalokat. Nem szeretnék a helyükben lenni. És hát valahol ez a sztori is ezt illusztrálja. A színészek jók, én elhittem hogy ott vannak és azt csinálják, hogy pogóznak, meg hogy ideologizálnak az élet anarchikus oldaláról, persze teljesen értelmetlenül. A végére kaotikus lesz a forgatókönyv, drogos jelenetek és kusza párbeszédek teszik sántává, aztán egyszer csak kitisztul a kép,  jön az ajándékcsomag a sztori mondanivalójával, vagy átveszed, vagy nem, aztán vége. Ritkaság, nem lehet itthon kapni DVD-n, és torrenteken is csak fos minőségben lehet letölteni. Aki érez magában egy kis rocker vért csörgedezni és valami punk-os, fiatalos, ugyanakkor bohókás, cselekményre vágyik, annak egy jó és könnyű nyári limonádé lehet ez a film, de nagyjából semmi több. Nekem tetszett, de nem csak a film miatt, hanem mert anno mi is ilyen zenét játszottunk, és ilyenkor kicsit nosztalgikussá válok. Azóta minden punk, “Bob-jellegű” cimborám köddé vált. Furcsa… és lehet, hogy soha többé nem fogom látni őket. Lehet, hogy azóta már ők se járnak olyan pogózós koncertekre. Felnőttünk, basszus. Én azért örülök. Tisztábban látok. Most viszont megyek aludni.

Ha értékelni kéne: 6/10

Itália visszatér – A Nagy Szépség

a_nagy_szepseg_dvd

Fiatal vagyok még, 23 évesen nem tudhatom, hogy pontosan mit érez egy 65 éves kiábrándult olasz, Róma kellős közepén. Toni Servillo azonban mégis valahogy megoldotta, hogy átéljem azt a helyzetet. Ugyan még nem jártam olasz földön, de ez a film arra vett rá, hogy egyszer oda is ellátogassak. A Nagy Szépség nem feltétlenül jó film, legalábbis attól függ, ki mit vár el a jó filmtől. Számomra viszont ez egy tökéletes film. Én ha leülök mozizni, nem feltétlenül konfliktust vagy kihívást keresek, ha van valamilyen művészeti érték, azt tudom méltányolni. És itt van művészet, szinte minden szekvenciája csak arról szól a Nagy Szépségnek. Az operatőr egyszerűen zseni, az olaszok pedig olaszok, a zenék is rendben vannak, de akkor is… az a hangulat, amit ez a film megteremtett, valamilyen szinten, szerintem egyedülállónak számít. Ötször láttam már a Nagy Szépséget, és biztos, hogy sokszor még el fogom indítani, annak ellenére, hogy a játékidő nagyon hosszú és a dialógokat már majdnem kívülről fújom. Ez a film arra inspirált, hogy jobban figyeljek és igenis foglalkozzak a mozgókép világával. És ezért önmagában hibátlanként tartom számon, persze megértem azokat, akik számára érthetetlen, zavaros vagy egyszerűen csak rossz produkció. Ez olyan dolog, hogy mindenki mást lát benne, mert nem mainstream és nem populár beállítottságú munka, egyszerűen csak van, magának, a maga kis fanyar, édeskés ízével és meseszép képiségével.

Milyen film a Godzilla?

1-godzillaA látványa lenyűgöző, a szereplőválogatás tulajdonképpen rendben van, az operatőri munka teljesen jó. A történet helyenként saját magát rúgja fejbe a logikai buktatóival, mondjuk ez egy sci-fi/világvége műfajú filmnél előfordul, na de hogy néhány ember, ilyen poszttal a valóságban is ennyire ostoba lenne, azt erősen kétlem. A világító tűzes plazmasugarat köpő Godzillától mai napig röhögnöm kell. A Jean Reno féle, ezredforduló előtti verzió toronymagasan ráver erre a változatra, nem tudom, miért kellett újat készíteni, persze, elmondhatjuk, hogy ennyire nagy még sose volt az ominózus óriásszörny. Na és az atomon élő másik két szörny? Megeszi a rakétát, mint valami diákcsemegét? És mi ez a végén? Fogja magát Godzilla és lemerül a víz alá, avagy csá, én elvégeztem a dolgomat. Még csak nem is bántja az embereket. Kikerüli az anyahajót. Az épületeket eltapossa, de az anyahajót, ahol a kulcsszereplők állnak, azt egyszerűen kikerüli. És mi ez, hogy a főszereplő srácnak rendszeresen szemébe néznek a több, mint száz méter magas szörnyek? Megáll a szörny, lehajol, és ránéz. Mivaaaaan? Olyan mintha gyerekeknek írták volna ezt a filmet, közben mégis tele van iszonyú pillanatokkal. Nem értem, miért kell ilyesmire dollármilliókat (százmilliókat) költeni, én alig vártam, hogy vége legyen, leszámítva a szörnyek első megjelenésekor leeső államat (mert hogy ilyen bazi nagy szörnyek még sehol se fordultak elő), nem hagyott bennem mély nyomot ez a film, igyekszem gyorsan elfelejteni.

Ha értékelni kéne: 4/10

Milyen film az Angel-A?

angel-aIdén nyáron elkezdtem behabzsolni valamennyi Luc Bésson filmet, igaz, a korábbi munkák még hátravannak, de a Nagy Kékség, a Léon, a profi, az Ötödik Elem, a Taxi, a Nikita már megvoltak. És most következett: az Angel-A.

Hiába ajánlom mindenkinek bátran, sőt buzgón ezt a filmet, sajnos nagyon kevés helyről lehet letölteni hozzá magyar feliratot, és én is csak franciául fértem hozzá, a magyar felirat időzítése szar volt, ezért végül csak angol felirattal néztem. Ilyenkor örülök, hogy tudok valamennyit angolul, mert mint kiderült, nem hétköznapi sztoriba csöppentem.

Luc Bésson akár hullámzó karriert futott eddig be, akár nem, ez egy olyan film, amiben a női főszereplő dögös és szexi, a konfliktusokban érezni a feszültséget, a vicces jelenetek pedig tényleg viccesek, s mi több, a szomorúak tényleg szomorúak. Ilyenkor jobb, hogy egyedül nézek filmet, mert a drámai részeket könnyebben át tudom érezni, ha mellettem senki nem kommentál semmit, csak némán rátapadok a képernyőre. Az Angel-A szimbolikus és felszínen zajló történet egyaránt, igazi “értelmiségieknek” film, mely érdekes kérdést tesz fel a nézőnek, és még érdekesebben mutatja be a főszereplő mint hétköznapi ember reakcióját… azzal a bizonyos Angela nevű hölggyel, akiről mint kiderül, sokkal több, mint hétköznapi hölgyemény…. szexi, kétméter magas, hosszúlábú hölgyemény…

A zene olyan, ami az én kedvenceim közé tartozik, mint Bonobo, tele alternatív morzsákkal, jazzes elemekkel, lágyam hömpölygő ambientes morajlással, a képi világ a huszonegyedik században különcködőnek számító fekete-fehér, a szereplők és a történet, ergo a film nyelvezete pedig francia. Ez nem teszi önmagában csalogatóvá a projektet? Dehogyisnem.

A film első felében nem értjük, hogy ki ez az Angela, a film második felében pedig azt nem értjük, hogy mi jó sülhet ki végül Angela és Jamel Debbouze között? A választ nem mondom meg, ezt a filmet meg kell nézni. A kissé egyszerűcskén lezárt sztori ellenére olyasmit kaptam ettől a történettől, amit már régóta egytől sem. Kikapcsolódhattam, kikapcsolódhattam egy alapvetően romantikus filmtől, hát létezik ilyen?

Olyan érzéseket élhettem át újra, amiket az első lány elvesztése, az első komoly csalódás, komoly meghatódás után érezhet az ember, de van még itt értetlenkedés, vágy, döbbenet és sok más is. Milyen film az Angel-A? Nem egyszerű, a magamfajta elvont hülyegyerekeknek viszont egy kincs, ínyencfalat, mestermunka. Bárcsak ott lenne a polcomon az eredeti DVD, kár, hogy már nem lehet kapni sehol sem.

Értékelés: atom film!
8/10

A lápvidék harcosai

lapvidek_harcosaiMagamtól nem állok neki ’80-as évekbeli filmeket nézni, hacsak valaki nem tesz erős javaslatot valami régi mestermunkára. Ezúttal egy könyvben láttam meg ezt a címet, egy könyvben, amit a szüleim adtak ajándékba. Érdekes olvasmány egy operatőr tollából, aki abszolút szakmai megközelítésből ad rátekintést a saját munkáira. Andrew Laszlo (igen, magyar származású) operatőri tevékenysége erős, hatásos bélyeget nyom a Lápvidék Harcosaira, különösen így, hogy elolvastam előtte a háttérmunkálatokat. A naturalista színhasználat, az alulexponált képek és az alacsony kontraszt mind szerepet játszanak a mocsár kietlen, hűvös világának visszaadásában. Így viszont, hogy folyton a képalkotást figyeltem, a történet a háttérbe szorult kb. a film kétharmadáig, tehát mire már a csapat felét legyilkolták (nem lövök le ezzel poént, hiszen thrillerről beszélünk katona szereplőkkel), csak addigra kezdtem felhagyni a filmes stíröléssel, és átadni magam a történetnek. A lápvidék harcosai egy olyan film, amelyben az első percekben majd elalszol, a végére viszont meg se bírsz moccanni a feszültségtől, egyedül az utolsó snitt enged levegőhöz jutni.

Értékelés: 7/10

Nikita

NikitaA francia film. Nehéz elismerős szavak nélkül említeni a francia filmet. Ők azért eléggé ott vannak a szeren, és nem csak romantikus filmekben (Amélie), vagy drámában (Életrevalók), netalán horrorban (Alien 4), hanem bizony, akcióban is. Akkoriban Luc Besson még fiatal volt. Akkoriban még önmagát adta vissza a vászonra, a saját ötleteit illusztrálta, meg minden. Nem hülyítette meg a Hollywoodi populár pénzáradat. A Nikita olyan, mint a legtöbb JÓ Luc Besson film, pörgős, lendületes, tartalmas, érzelmes, látványos. Lehet merengve bámulni a képet, nem kezdünk el kötözködni vagy értetlenkedni. Mindent tisztán elénk vázolnak, minden egyből leesik. A főszereplő pedig szemtelenül szexi, miközben saját érzéketlen, primitív, kétségbeesett személyisége vagy megmosolyogtatja, vagy elhallgattatja a nézőt. Bizony, elég súlyos lelki szenvedéssel küzd a lány, ezért nem mindig vidám a cselekmény, de a hangulatváltozás és a kék szempár Besson-nak remek ihletet adott később, az ötödik elem Lilu-jának megformálásához. Európai filmhez méltó munka, a szereplők értik a dolgukat, Jean Reno bemutatkozása igazából vicces, főleg azok számára, akik a Léon-t már látták korábban. Minden filmrajongó polcán ott a helye, még ma is frissnek és ropogósnak tűnő film ez, holott már eltelt 24 év.

Értékelés: 9/10
(Mínusz 1 pont: a csúnyán lenyesett befejezésért)