A Beyerdynamic standját minél közelebbről nézzük, annál jobban meglepődünk. Elég, ha csak odalépünk, máris elénk úszik egy mosolygó arc, és részletes tájékoztatást kapunk bármelyik modellről, mindent kipróbálhatunk. Messziről úgy tűnik, a Beyer fülesek egyformák, talán csak hangzásban különböznek. Valójában az alapvető formán kívül szinte csak különbségekről beszélhetünk. Ráadásul elkészült a gyártó eddigi, talán legjobban „modifikálható” terméke
A teljes cikkhez KLIKK IDE!
Két nap alatt kétszáz megtekintéssel büszkélkedhet a B&W P3 fejhallgató bemutató videója. A képi világhoz semmi közöm, viszont mivel nem hétköznapi termékről van szó, gondoltam, Tom Dunmore marketing dumáját lefordítom magyarra, és átszinkronizálom a reklámot, házilag. Az eredmény egész jó lett, ahhoz képest, hogy a gépem zúgását és Fanni gépelését eleinte még hallottam a monitor fülesből. Persze ha állítunk egy kicsit a hangerőn, be tudjuk szabályozni, hogy csak a karakterisztikának (ami jelen eseteben bab-alakú) megfelelő tartományban halljuk a beszédet. Felvételhez egy shock mount nélküli Audio-Technica AT2020 mikrofon, és egy M-Audio Fast Track MKII USB-s interfész volt segítségemre. A mikrofont egy teljesen hétköznapi állványra helyeztem, használtam popfiltert is, máskülönben elég viccesen, puffogva hallatszottak volna egyes mássalhangzók. A mikrofon és interfész közti összekötést egy viszonylag jó minőségű, Neutrik csatlakozófejes Klotz XLR kábellel valósítottam meg, a három méteres, szerelt zsinór került kb. 6 ezer forintba került. Aszonták hogy ha vigyázok rá, 30 év múlva is kábel marad, majd kiderül :-). A hangsávot Magix Music Maker 12 szoftverrel rögzítettem, nem kell kiröhögni, régi PC-m van és nem fut rajta a Pro Tools. Ez majd valamikor változni fog. Helyenként kivágtam a felesleges lélegzetvételeket, pontosabban csak le lettek halkítva, apró vágásokat kellett csinálni a nagy orrú bácsi beszédénél is. Akik ismernek, velem együtt jót nevettek a szakértő erősen orbánviktorosra sikerült hangszínén, akik nem ismernek, talán nem állapították meg egyből, hogy őt is én szinkronizáltam :-). Ez van, amikor senki se hajlandó segíteni, brühühühü, de legalább megoldottam.
Amit mindenképp javaslok mindenkinek (bár a rutinosak ezt nyilván tudják), felvétel előtt érdemes meginni egy bő pohár vizet, az voltaképp “megolajozza” a hangszálakat. Nekem legalábbis kellett a dolog, a három deci víz előtt Louis Armstrong voltam a végső anyaghoz képest. A hangsávot és a videót Power Director 10-zel konvertáltam le, a csatornák minősége 172 kbps, azért nem használtam nagyobb értéket, mert YouTube-nál igazából ez is elegendő. Majd az éneksávokat, amiket komolyabb forrásról vissza lehet hallgatni, azokat fogom lossless-ben rögzíteni. Amikor az orros bácsi beszél, oda tettem gépileg egy kis akusztikát, a legtöbb hangfalon csak halványan érezni, tehát bevált. Különösen akkor érezni a különbséget, ha közvetlenül előtte meghallgatjátok az egyik előző felvételt. Itt még az MB3K mikrofonnal, popfilter nélkül dolgoztam.
Már több mint egy hónapja lakom Dorogon és rendkívül örülök neki. Ami meg hiányzik régi otthonomból, Leányfaluból, azért úgyis visszautazom alkalmanként, szabadnapjaimon, ha épp nem a munka, vagy itteni teendők vagy az együttes teszi ki a rendelkezésemre álló időt. A család ilyenkor kiemelt szerepet kap, hiszen minden egyes alkalommal, mikor belépek a szalonka utcába, a gyermek és kamaszkori emlékeket kapom vissza, jobban mint ahogy egy fotóalbumtól vagy kamerás felvételtől kaphatnám. Itt még minden a régi. A vadkacsa klubot sem hagyom magára, előre látom magam előtt a nyári hétvégéket: kenu, kenu Fannival, kenu Előddel, kenu Elöddel és Fannival, meg addigra talán Rebi is uralni fogja az evezőlapát hatalmát. Most a vonaton ülök, megyek hazafelé. Van a lakástól nem messze egy söröző, ahol van fény és nincsenek szagok, persze az alapvető lényeget az ominózus billiárdasztal jelenti. Most is odatartunk, lenyomok egy visszavágó meccset asszonykámmal mert legutóbb ö alázott meg 3:1-re. Mögöttem három diák ül, ájfonnal fotózzák egymást, de a lány láthatóan tiltakozik, negatív hozzáállását így fejezi ki: ez a szarabbik oldalam, te geci! Láthatóan nem vesztett markáns jellegéből az északi fertály, hogy úgy mondjam. Én csak arra vagyok kíváncsi, mi lesz akkor, ha már ezek is gyereket nemzenek. Addigra tulajdonképpen még fejhallgatóboltot is nyithatok. Bármilyen hihetetlen, ahogy ezt gondolom, a mögöttem ülök egyike azt mondja: fülesbagoly. Mint ha nagyon is jól tudná, hogy hetekkel ezelőtt kipattant a fejemből egy szaküzlet koncepciója, pontosan ugyanezzel a megnevezéssel, holott a madarak nem hallgatnak zenét, és az említett szárnyas fejtollazata valójában nem is fül. Viszont az ötlet megvan és látok benne lehetőséget: nyitni Magyarországon elsőként egy olyan boltot, ahol csak (és kizárólag) fül-és fejhallgatókat lehet vásárolni, meghallgatni. Nem félek attól, hogy valaki “lenyúlja” elképzelésemet, részben azért, mert akkor én lennék a legboldogabb, részben pedig azért, mert az általam ismert, kereskedelemben dolgozó emberek zöme ha tudna is, nem akar vagy nem hajlandó a tettek mezejére lépni. Persze kell egy alaptőke, valami kereskedelmi végzés, egy felsőfokú angol nyelvvizsga, de utána gyerekjáték lesz, ha lesz. Addig is maradnak az álmok és álmodozások, elvégre filmeket is rendeznék már jó ideje, és nem sokat léptem ennek érdekében. Jut eszembe, hol van az “A mozgókép hajnala” c. Könyvem….?
Napok óta most ülök le gép elé úgy, hogy ténykedhetek mások beleorientálódása nélkül. Több dolgot is említenék, szóval ne görgess tovább. A koncert nagyon szuperséges volt! Köszönöm annak a maroknyi embernek aki eljött és öröm volt látni a nevetőráncokat, melyek a régi ismerősök arcait szántották fel zenénk által.
Mikor a boltból visszaértem kutyakajával a hónom alatt, a színpad különböző színárnyalatokban úszott és Árpi intenzíven püfölte az S.O.S dobszerkóját (fura, láda alakú hangszer de megkérdezem tőle még egyszer a nevét és akkor be fogok ide szúrni egy korrektúrát) és mikor feltápászkodtam a színpadra, a másfél kilós kutyakajával meg a behűtött Kozel dobozzal, na akkor én már jól éreztem magam.
Nem is emlékszem pontosan, mit játszottunk azon a két és fél (!) órán keresztül, a fele improvizáció volt, némileg merítettünk a Laci-blues alapokból és a Gorillaz-féle lüktetésből, a többi meg jött magától (na de még Pink Floyd is??). Arra emlékszem, hogy helyenként kipillantottam az eufória függönyéből a társaságra, és akkor láttam a vidám arcokat, meg az angyalboszorkányét is, mosolyogva, úgy hibátlanul. Aztán a második sör után már merészebb dolgok következtek, én az utolsó pillanatig élvezettel zenéltem és daloltam, még akkor is, ha néha félrefújtam a harmonikán – az eufória mellékhatása… hm.
Egyéb: hamarosan megszűnik a blogom, egész pontosan átköltözik másik név alá: a szokásos, nehezen megjegyezhető netii.net-es cím helyett simán csak bariblogja.hu lesz [éljenzés]. A tartalom hamarosan felpezsdül, mint olvasóm, még biztosan találsz finomságokat a közeljövőben meg úgy egyébként is – sokat nem árulhatok el… annyira titkos hogy még én sem tudhatok róla, hejj. Apropó, nagymamámtól hallott legújabb vicc:
A nő elmegy az orvoshoz, elpanaszolja hogy saját belátása szerint túl kicsik a mellei. “Nos, mindenre van megoldás!” – mondja a doktor – ” Mostantól minden nap fél háromkor vetkőzzön le anyaszült meztelenre és kezdjen el az ujjával körözni a mellbimbója körül, így ni, és mondja hozzá – kerekecske gombocska…” – A Nő megfogadja ezt a szakmai tanácsot, s ezentúl minden nap fél három magasságában szertartásos tevékenységének eleget is tesz. Aztán egy nap a vonaton ülve döbben rá, hogy fél hármat mutat az óra! Jézusmária, nem tudja, mit tegyen, az egyik oldalon újságot olvasó ember ül, a másik oldalon alszanak, hát nincs mit tenni – nekikezd a vetkőzésnek… Ekkor az újságot olvasó ürge lehajtja napilapját és meglepetten megszólal: “Jé, már fél három? Csigabiga gyere ki!…”
Neeemááár tudom, én viszont tudok még jóízűen röhögni ehh :D. Most lépek mert megkaptam egy spéci Sting albumot (szimfónikus zenekarral aláfestett újrafeldolgozás jeee) és már van is min hallgatni – az új füles egyszerűen csodálatos 😉 Le a kalappal az osztrákok előtt!
Aki nem jött koncertre, annak ejnye-bejnye. Mivel megértő ember vónék, nem hányok senki szemére, nem borítom ki a bilit és nem telik be a poharam – de azért a rendes koncerten elvárnék némileg több arcot, ha már annyira teccik a zenénk – hisz Miattatok veszek ének leckéket, hejj! 🙂 Kifogás honlap már van, előre felrakunk minden bandával kapcsolatos eseményt, célszerű szemfülesnek lenni! Egyébiránt köszönöm még egyszer a részvételt, köszönöm mindenki másnak is, legfőképpen a bandának, hogy sosem hagyjuk annyiban és mindig jut idő a zenének 🙂 Oké, szentimentális duma vége, mindenki szedje ki a csipát és takarodjon a jégpályára!
