Jövő héten karácsony. A városban még nem esik a hó. Örülök, hogy van munka dögivel. Alig van idő filmet nézni. Hamarosan véget ér a forgatókönyvíró tanfolyam. Csiszolgattam a treatmentemet, kikértem 2 csoporttársam véleményét, és szerencsére segítőkészek voltak.
Sokat gondolkoztam rajta, hogy mit vegyek magamnak, végül ez lett a legkevésbé hangsúlyos kérdés. Végül is megajándékoztam magam egy kabáttal, szépet sikerült választani, kényelmes és illik hozzám. Persze ez most annyira nem érdekes. Tegnapelőtt leültem megnézni a Bikanyak c. filmet, háát, elég kemény. Inkább nem is rakom külön postra, mert még megsértődnek rám azok a nézők, akiket hozzám hasonlóan kicsit megrázott esetleg ez a mellesleg egész jó, de műfajilag vitatható film. A központi figurával ugyanis semmi jó nem történik a kezdéstől egészen a befejezésig, afféle tragédiával van dolgunk egy kökenényen realista, szürke, barátságtalan közegben ahol piszkos üzletek folynak, ahol a szomszéd gyerek degeneráltsága miatt nekünk is egy életen keresztül szívni kell és ahol ha valakit véresre vernek, a többiek vállvonogatva oddébb állnak és folytatják az üzletelést. Flamand dráma, te jó ég. Sokkoló volt, nyomasztó, rémisztő, elgondolkodtató, szánalomkeltő, más szó nem jut eszembe.
Kicsit vidámabb vizekre evezve: nemrég kiolvastam Nyíri Zoltán és Hackl Krisztián “Személyiségkalauz” c. könyvét, ami véleményem szerint nem csak üzleti, hanem emberismereti szempontból is egy könnyed, informatív olvasmány nagyjából minden korosztálynak. Na jó, gyerekek nem biztos hogy értik, de én szóról szóra könnyedén be tudtam fogadni és emészthettem amíg a könyv tartott, azóta pedig alkalmazni is tudtam a benne tanultakat. Igen, mert a személyiségkalauz valamilyen szinten megtanítja az embert hogy könnyebben megértse mások személyiségét, hogy jobban belelásson mások fejébe, hogy könnyebben szót tudjon érteni másokkal. Tele volt számos vicces példával, jó sztorikkal, szóval ez a “mosolyogva tanul az ember” kategóriájú könyv. Sokat megtudtam arról, hogy hogyan kell bánni az alapvetően gyenge idegzetű, arrogáns, heves természetű, uralkodni akaró fajtával, és azt is ki sikerült tanulmányoznom, hogy a félzombi, tanácstalan, döntésképtelen embereknek is hogyan lehet eladni valamit – mert hogy a boltban nap mint nap hasznosítom, amit Hackl és Nyíri urak leírtak feketén, fehérek. Aki üzleti pályán mozog, annak feltétlenül, aki meg emberekkel, annak mindenképp ajánlom ezt a rövid, velős, és baráti hangnemben megfogalmazott könyvecskét.