Míg más a halántékát markolja
Vidáman öltök nyelvet világomra
Fellegvárba zárva, gatyába rázva
A kék ég miértjét megmagyarázva
Ahogy a töltelék is folyton rázza
Úgy robbanok bezárt házba
Ezért nem zárhat be minket tudat
Az eszme önt forró aranyat
Csak koponyánk hátsó furatába
Inkább nem állok balgák sorába
Csak úszok csendesen
Nem állíthatsz ebben meg te sem
Hogy a bilincs kulcsát keressem
Vigyél hát messze kedvesem
Aki vagy bennem és néha
Tippekkel szórsz csendesen
Míg be nem ér
A forró vér
Mit ér
Ha
Nincs ki
Észhez tér
Ma, mikor az
Egyetlen dolog
Ami ingyen van
Ez a gyér szó…