Kiskorom óta utálom a padlizsánt. Már a formája se tetszik, és a színe sem. Mint ha egy földön kívüli élőlény volna, semmint Földi táplálék. A tapintása is fura, ahogy megkoppintom és halványan kong, az is fura. A belsejét nem tudom bekategorizálni. Mint egy félig kifejlődött rovar szivacsosodott visszatorzulása. Fúj! A rántott padlizsán viszont egészen más dolog. Azt valahogy jó érzéssel meg tudom enni, a só és a panír miatt? Fene tudja. De nagyon ízlik. Még a sült padlizsánt nagy erőlködve legyűröm, néha kísérletezek hogy a pizza tetejére vagy köretnek kérek sima sült padlizsánt. De a rántott padlizsánt soha nem utasítom vissza. Az úgy valahogy finom. Ki érti ezt?