Néha tűnődöm azon, hogy mennyire ismétlődőek a napi tevékenységeink. A felkelés. A szundi. A reflexszerű kávé után kapkodás. A reggeli séta a metróhoz. Van, hogy meg is torpanok az utcán, rácsodálkozva, hogy tegnap, és azelőtt, és azelőtt is ugyanitt, ugyanígy, ugyanezért mentem el. Ez az, amit mókuskeréknek hívnak a kiégést kerülgető karrieristák? Ez az, amit jó ízlésűek szürke hétköznapokként emlegetnek? Ilyenkor, mármint amikor megtorpanok, egy pillanatig visszatartom a lélegzetemet. Két támaszt keresek, egy fizikait és egy lelkit. A fizikai támasz, hogy körülpillantok, a pszicho bullshit pedig, hogy szembesülök a valósággal, hogy ez egy igazi pillanat, hogy ez az életem, hogy az idő kiszámítható, és hogy sínen vagyok. A Nagybátyámtól, Kolostól kaptam egy általa megírt és felvett, időgazdálkodás szempontjából rendkívül hatékony „Időfókusz” c. DVD pakkot, amit valamikor év elején megnéztem, most pedig, hogy közeleg a Szilveszter, ismételten betömtem a lejátszóm tálcáján. Szeretem ilyenkor, év végén átgondolni hogy merre, hova jutottam és hogy jövőre hogyan tovább. Sokan szeretik rutinszerűen végezni napjaikat, az elejétől a végéig. Aki ma rohan, az tegnap is rohant. Aki kint ül, és pöfékel a húsbolt előtt, egy szál kötényben, az tegnap is ugyanezt tette, holott nem kevésbé volt hideg. Kicsit olyan ez, mint ahogy egyik filmesztéta oktatónk jellemezte humorosan, az olasz neorealizmus. Az emberek rájöttek, hogy nekik szar, de ez ellen nem is nagyon akartak tenni semmit. Könnyebb elhinni, hogy a változás rajtunk kívüli folyamat, és hogy nem befolyásolhatjuk a körülményeinket. Nem álszenteskedésből írom, sokszor nekem is sokkal könnyebb elhinni. Aztán most, hogy megint végignéztem az Időfókusz lemezeket, úgy éreztem magam, mint akit letérítettek a pályáról, ráismervén, hogy egy adott célhoz rövidebb út is vezet. Vagy inkább úgy mondom, a mozdonynak nem feltétlenül kell tönkremennie, míg a végső állomásra eljut. Mindenki gondoljon erről, amit akar, ha valakinek beindítottam a rugóit ezzel a konyhafilozófikus merengéssel, akkor legalább valakinek jobbá tettem a napját, vagy nem? De nem csak a mai napját, remélhetőleg. Hanem a következő…. összeset…
