Ezen a héten úgy csöppentem valami számomra új dologba, hogy szinte tudomást se vettem róla. Nem azért történt, hogy mostanra is legyen valami, amivel elbüszkélkedhetek az újdonságok listájáról, egyszerűen csak spontán jött. Hogy regisztráljak egy ilyen nemzetközi levelezős oldalra. Ahol a világ bármely tájáról bárkivel felveheted a kapcsolatot. Lehet chatelni, lehet ismerősöket szerezni. Ennek minden negatív, semleges és pozitív velejárójával.
Eddig két férfi és két nő került a levelezőpartnereim közé. Egyikük egy olyan szigeten lakik aminek mai napig nem tudom megjegyezni a nevét (vhol Madagaszkár mellett), a másik indonéz. Az egyik lány Dél-Koreában él, a másik Argentínában. Négy ember a világ teljesen különböző pontjairól. És beszélgetünk, amiről épp kedvünk szottyan. Amikor megkérdezték, hogy miért regisztráltam az oldalra, akkor visszaírtam, hogy azért, mert filmrendező akarok lenni és bővíteni akarom a látókörömet. Pozitívan fogadták a válaszom, jóllehet, legkevésbé filmekről beszélünk, de ez aligha baj. A koreai lány említett is két hazai filmet (előtte elnézést kért, mondván, hogy ő amúgy nem nagyon szokott mozizni), amiket ő is látott. Az egyiket tegnap megnéztem (Train to Busan), a pályaudvarról elinduló vonatra épphogy felugró, utolsó felszálló megfertőzi utastársait, ami zombi apokalipszist eredményez, eközben az apuka szeretné ex-feleségéhez eljuttatni kislányát. Talán én vagyok túl európai, talán a film túl ázsiai, mindenesetre ahol zombik voltak, ott inkább nevettem, mint féltem. A vége viszont egész komoly lett. Szóval visszatérve a levelezőpartnerekre, mindegyikük teljesen máshogy áll a dolgokhoz, és máshogy tekint annak tényére is, hogy mi kvázi idegenként elkezdtünk beszélgetni. A folytatást pedig meglátjuk. Jelenleg még viccesnek érzem ezt a helyzetet. Az sem biztos, hogy élő emberekkel beszélgetek. Az sem biztos, hogy az említett személyek tényleg azok, akiknek a képük és leírásuk alapján mutatják magukat. Ezért ez egy ilyen hogy is mondjam, óvatos játszma. Elvégre ők sem biztos, hogy elfogadják a szemüveges arcomat és a hozzá tartozó betűket először. Mindenesetre ez most egészen jól illik az idei évembe, és tudom gyakorolni az angolt is. Úgyhogy egyelőre lelkes vagyok, aztán meglátjuk. A vak is ezt mondta.