Csend és nyugalom van agyadban,
Csak hangya vagy, mit sem érsz,
Felteszed a kérdést magadban;
A jövő vagy halál, mitől félsz?
Élsz, és néha fáj, néha nem,
Néha király, néha semmilyen,
Néha az ember bambul – gondolkodni képtelen,
Néha viszont rájön – de akkor már féktelen.
A rendszer másszóval farkastörvény
Befedi életed, makacsul rád tapad,
Ilyenkor vagy eltipor az örvény,
Vagy felfogod; nincs rendben, és lelked fellázad.
Csak fel kell ébredned, hogy lássad
Ami van, tolvajként surran körülötted,
Ne a saját sírodat ássad,
Attól még nem lesz glória fölötted.
Gondolkodó ember vagy, tedd, mire születtél,
Szedd össze magad, ne halogass,
Gondolkodj! Mi mást tehetnél?
Élj. És ne csak verset olvass!