Az MFMI jóvoltából ma este elmehettünk egy színdarab megtekintésére, a forgatókönyvíró tanfolyamon tudtam megvenni a jegyeket. A Gellérthegyi álmokat adták elő, egy fiatal hölgy és egy szintén ifjabb, harmincas férfi adta elő a produkciót. A színészekkel semmi, de tényleg semmi bajom volt, a szövegnek viszont kb. a 10%-ára emlékszem… ezt a fajta előadást nem nekem találták ki. Sokat beszéltek, de nem történt semmi. Össze-vissza csacsogtak mindenféle dolgokról, ötpercenként azt vettem észre, hogy fogalmam sincs, miről folyik a társalgás. Erőltetnem kellett magam, hogy odafigyeljek, amiről folyik a kommunikáció. Ennyire rossz lenne a színház? Vagy egyszerűen csak nem az én korosztályomnak lett kitalálva? Vagy szimplán koncentrálási zavarral küzdök? Nem tudom.