Megtörténik, még ha nem is szeretnénk,
Nem számít, hogy bátor, vagy félénk
Az óra mutatóját nem néző egyén,
Aki táncol, nevetve forog egy tű hegyén.
Mert az ilyen, mint olyan, kemény.
És itt nem létezik remény – az egykor
Biztos hősöd, ki lehetett akár Hector,
Most mégis az arca, mint a málló tejpor.
Mégis lehet, hogy jobb nem gondolni,
Önnön kényszerzubbonyomból kigombolni
Magam, elmém, szándékom és vágyam,
Mielőtt elragad az idő: az örökké folyó áram.
Így aztán megyek, és meg nem állok,
Mert ha kitalálok valamit, nincsen árok
Vagy akadály, határ a csillagos ég,
Talán erről szólna maga a felelőtlenség…