Fa Jankó

Fa lettem, érzem.

Van ágam, van kérgem.

Ujjamon hordom évgyűrűmet,

A fényben látom örömömet.

 

Legyökereztem, kirügyeztem.

Ebből baj lesz, már éreztem.

Az emberek, kiket ismertem,

Elfelednek, de őket én nem.

 

Ráhajlok a házadra.

Árnyékot adok hátadra.

Nem ismersz meg? Kár,

Csak mert ez lettem: büszke nyár.

 

Fa lettem, láthatod.

Gerincem kivághatod,

Gyárthatsz belőle fűrészport,

Sosem tudod meg,

Hogy gerendád barátod volt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Security Code: