Odakint az, ahol nem lehetünk, pedig minden olyan, ami nem mi vagyunk, arra vár, hogy megismerjük. Én most idebent vagyok és minden más odakint vár. Vár az ágy, hogy lefeküdjek végre. Várnak az álmaim, hogy megint felidegesítsenek. Pedig amikor álmodom, akkor is végre odakint lehetek. Csak az a baj, hogy odakint néha nem az történik, amit mi szeretnénk. Néha felidegesíthetnek az odakint zajló dolgok. Néha akár aludni sem tudunk tőlük. Ami számomra odakint van, az nem hagy nyugodni sem akkor, ha álmodom, sem akkor, ha álmatlan bámulok ki a fejemből, mert látom. Kilátok. Ahova sokan szeretnének kilátni. Bárcsak a saját helyzetem lenne ennyire konkrét, kilátásokkal teli. Odakint épp esik az eső. Egy órája még az utcákon sétáltam zenét hallgatva, a hegynek felfelé. Odakint voltam, csak hát magamban. Villámlik. Az ablak mellé állok, kitekintve nem látni. Csak esőzörej van. Mégis jobb volna, ha ott állnék az esőben, akár megvárni, míg bőrig ázok. Egy rabnak milyen nehéz lehet kimondani ezt a szót: Odakint. Biztosan megint más egy űrhajósnak, egy turistának, katonának vagy újságárusnak. Mindenkinek más. Nekem az odakint gyakran fájdalmas jelentéstartalommal bír, mert magamat látom azon az oldalon, ellenben az én limitált kapacitású oldalammal. Néha viszont a legpazarabb dolgok történnek meg odakint. Itt meg vagyok kötve, ott szabad vagyok, mint a madár. Odakint ugyanis vannak madarak. Mielőtt valami romantikus kotyvalékot mondanék, leszögezem, a madarak is szabadok, és csak ezért léteznek… ott, kint. Odakint nevetni szoktam. Mozogni. Élvezni a társaságot. Odakint néha Veled is összefutok. De aztán mindegyik alkalom ugyanazon kudarcélménybe torkollik, mikor vissza kell térnem ide, bentre. Így aztán most itt bent vagyok. S mivel nem tehetek mást, leírom, hogy milyen jó is lenne ezt, azt, meg amazt tenni ahelyett, amit most csinálok: nem csinálok épp semmit. Így aztán hozzád is szólok! Már hozzád, aki olvasol: ne várj. Tedd meg, amikor eszedbe jut és van rá lehetőséged. Különben csak állni fogsz odabent, és sóvárogni az odakintről. Egyelőre te vagy az, aki kint lehet. Én pedig az, aki lehetett volna kint, csak sosem találja meg a módját. Találgat. Bentről írok. Ezért látod te is. Saját döntésképtelenséged börtönt épít köréd. Körénk. Csak nem vesszük észre. Így aztán csak annyit kérek, dönts. A többi jön magától. Most viszont megyek, ha nem haragszol. Hívnak odakintről…