Tegnap találkoztam Philip-pel és Felix-szel, hogy kicsit átvegyük a számháború általuk eljátszott sorait. Szétröhögtük az agyunkat többször is. Volt, hogy már a könnyeimet kellett visszatartanom, úgy röhögtem a kettejük által folytatott párbeszéden. Ha ez az amatőr film tényleg ilyen jó lesz, gondoltam, akkor már csak-csak lesz 1-2 néző akinek tetszeni fog. Teljesen tisztában voltam vele, miközben a szövegeket olvastuk, hogy mindenhol lehetne a sztori még egy kicsit jobb, komolyabb, vagy esetleg viccesebb, de egy történetnél nem lehet az örökkévalóságig a csiszolgatásokkal foglalkozni, sokszor a legegyszerűbb az, ha az ösztöneidre és a megérzéseidre hagyatkozol. Most én is ezt teszem.