A jó idő idén hirtelen érkezett, sokat váratott magára. Érdekes belegondolni, hogy két-három héttel ezelőtt még télikabátban mászkáltunk, most pedig mindenki pólóban és farmernadrágban rohangál. Ez a tavasz amilyen gyorsan jött, épp olyan sebesen kapott magához az egész város. Sétálsz az utcán, a körúton, és azt látod, hogy mindenhol emberek hemzsegnek és beszélgetnek. Mint ha a téli Budapest egy befagyott, koszos és sáros jégkocka lett volna. Hidegen, befagyva, szállingózó gyalogosokkal. Egy állókép, történések és színek nélkül. Én szeretem a telet, de Budapesten a tél nem olyan, mint ahogy sokan erre a hideg évszakra asszociálnak. Budapesten a tél kemény és barátságtalan, benzinszagú, kaotikus, zavarodott. A kocsonyás, mozdulatlan hangulat után most kilépsz a házból és olyan érzés ragad el, mint ha egy másik bolygón járnál. Nem csak az emberek mások. Az ég is más, a levegő is más, a színek és szagok is teljesen megváltoztak. Az érzékszerveid újdonságként továbbítják agyadba a ‘jó idő’ által küldött információt, és valahogy neked is jobb kedved lesz. Nem csak a környezeted változik meg, hanem te is. Visszaemlékszel az előző tavaszaidra, és be kell, hogy lássad, ez most más, mint a többi. Valahogy olyan érzésed van, mint ha az nem te lettél volna. Semmi baj, nem a te hibád. Ez az időszak a megújulásról szól. Én is megújulok, lépésről lépésre. Néha olyan érzésem van, hogy két lélegzetvétel alatt több dolog lezajlik a fejemben, mint máskor egy egész nap alatt. Néha a karakterekkel álmodom. Syd Field-nek igaza volt. Ha sokat dolgozol a karaktereid jellemén, a végén nem kell, hogy keresd a megfelelő reakciót, reagálnak maguktól. Érdekes, hogy – még ha egyelőre csak fejben is, de – valami olyat találtam ki, ami élő, mégsem létezik. Kitaláltam Benjamint, és Vicktoriát, és még sok másik karaktert. És álmomban néha találkozok velük. Látom, hogy önálló akarattal és véleménnyel rendelkeznek. Tulajdonképpen ha elkezdünk egy sztorit, a végére csak eszköznek érezzük magunkat. És a saját képzeletünk használ fel minket, a kezünket és a billentyűzetet, hogy a képernyőre kerülhessen. Bármi az, amit meg akarunk valósítani, az megvalósítható, csak akarnunk kell. Ezért vagyunk emberek, ezért alkotunk csodálatos és borzasztó dolgokat. Na jó… ebből túl sok filó lett 🙂