Ellentmondásos funkciót tölt be mostanában a blogom. Most objektíven végiggörgetek az utóbbi hetek és hónapok bejegyzésein, ezt látom: ha alig történik velem valami, akkor özönlenek a posztok, szinte minden hétre kikerül valami. Ha pedig rendkívüli események tömkelege történik velem, mély csend honol itt. Miért is!? Mert az ÉLET-ről nem lehet blogolni, azt élni kell. Mostanában olyan impulzusok, élmények sorozata hullott a nyakamba, amelyek a szokásos, írogatós, blogolós, műszaki megszállott énemet a háttérbe szorították. Helyette a kísérletező, lelkes, kalandvágyó Bari került rivaldafénybe. Ez az énem viszont szabadidejében nem ül a gép elé, és nem kezd háromezer karakteres posztírásba puszta önszorgalomból, hanem azonosul az új élménnyel, annak értékét megbecsüli, és eggyé válik vele. Mostanában egyáltalán nem unalmas, sőt, fantasztikus fordulatok és tapasztalatok örvénylenek körülöttem, melyekből nem győzök válogatni. Alighanem ennek köze van a tavaszhoz, és persze máshoz is…