Néha bejönnek olyan érdeklődők, akikről lerí, hogy nincs szükségük a segítségemre, max megkérik, hogy kísérjem el őket a termékig, ott aztán egymás közt pusmogva folytatják az eszmecserét. Én állok a sarokban és az a dolgom, hogy bekapcsoljam a rendszert, mondjam, hogy mi mennyibe kerül, magyarán az én véleményem, tudásom itt nem számít, és ha van véleményem, akkor biztos, hogy hazudok vagy nem tudok újat mondani. Ma is volt bent két srác, akikről lerítt, hogy nem tartanak rám igényt. Kicsit tartózkodóan is viselkedtek, persze amikor idegen embert látunk, természetes, hogy tartózkodóak vagyunk. Ott bujkált a mosoly a szájuk sarkában, ami elárulta, hogy nem vesznek komolyan. Néha magadra kell erőltetned az udvariasságot. Komolyan kell venned a másikat, hogy ő is komolyan vegyen téged. Elbeszélhettek egymás mellett, de akkor az illető vagy rossz szájízzel távozik, vagy ami még rosszabb, soha nem jön vissza vásárolni. Ma éreztem, hogy el fogom veszteni a potenciális ügyfeleimet. Tudták, hogy jó a cucc, és szándékoztak is vásárolni, de nem voltak meggyőzve. Amikor eladsz valamit, az is fontos, hogy hogyan adod el. Egy alkalommal nincs annyira jelentősége, de ha visszatérő vevőt akarsz szerezni, meg kell mutatnod, hogy van benned tisztelet és alázatosság. Nem tudtam komolyan venni ezt a két srácot, valahogy nem tudtam nekik mondani semmi olyat, ami pozitívan hatott volna rájuk. Aztán egy pillanatig elgondolkodtam és rájöttem, hogy ideje stratégiát váltani. Egy kis színjátékot vittem a dologba, Mark Levinsont kereszteztem Anthony Hopkins karakterével. Mark Levinson képes olyan szerénységgel és boldogsággal, szinte dadogva beszélni a termékeiről, mint ha egy diák lenne, és neked, mint tanárnak próbálna felelni. Anthony Hopkins pedig sokszor mély gondolatokat gyűr a mondatai elejére, ezért homlokát ráncolva mered előre, és csak a mondata végén néz rá arra, akihez beszél. Ezt a kettőt kereszteztem és egyszer csak mindkét srác néma csendben figyelte, amit mondok. A kábelek fontosságáról, a hangfal állvány hatékonyságáról. És nem csak fél füllel figyeltek, hanem koncentrált figyelemmel, egyenesen falták a szavaimat. Még meg is mutattam nekik, mi az a fluxus-ér, miért jó a banáncsatlakozó, stb. És mire felértünk, az árakról beszélni, átszellemülten bólogattak, és csöppet sem sokallták a 360.000 Ft-os végösszeget. Nem sokallták, mert tudták, hogy ez ennyibe kerül és azt is, hogy miért kerül ennyibe. Nagyon hálásak voltak és határozottan pozitív érzésekkel távoztak. Ilyenkor biztos lehetsz benne, hogy ők a vevőid lesznek, mert az udvariasságod ugródeszkaként hatott a gondolataikra. A bolti értékesítés ezért könnyű munka, persze mint mindenhol, itt is vannak nehézségek. De nem panaszkodhatok. Na megyek filmet nézni.