Tegnap Fiala J. vásárolt nálunk egy Blu-ray lejátszót. Nem tudom, hogy csak hülyült velünk vagy tényleg ennyire kibírhatatlan ember, de mivel kereskedelemben dolgozunk, számunkra mindössze két dolog rangadó: legyen elégedett az ügyfél, és a termék legyen eladva! Egyikkel sem volt probléma, bár nehéz szülésnek indult. Alapból nehezen értem azoknak a gondolkodását, akik egy perc alatt ötször elismétlik ugyanazt, amit már elsőre is értettünk, mi több, jeleztük is, hogy számunkra világos és nyugodtan folytassa. Szóval Kb. ötször elmondta, hogy ő régen már vásárolt itt. Miután kiment a boltból, haza, átgondolni hogy kell-e neki amit javasoltam Onkyo helyett, még két kollégám is megjegyezte hogy hű ez a Fiala J. volt és tizenöt évvel ezelőtt nálunk vásárolt. Aztán másnap Fiala eljött vala. És meggyőztem, végül Pioneer Blu-rayt választott. Nem vettem tudomást barátságtalan arckifejezéséről és a pökhendi, lobbanékony beszédstílusáról, rendkívül visszafogottan és magamhoz képest is udvariasan biztosítottam őt, hogy holnapra várhatóan meg is érkezik a készülék, de mindenképp telefonálunk, és onnantól kezdve bármikor beugorhat érte. Megértette, elment. A helyzet sajnos nem volt ennyire egyszerű, mert másnap Mr. Fiala újra telefonált, én viszont lent demóztam. A kollégámnak lelkére kötötte, hogy ha nem vagyok már ügyféllel, okvetlenül hívjam vissza. Aztán újra telefonált és kicsapta a hisztit, mert nem hitte el, hogy Komáromi még mindig lent van az alaksorban és demózik. Kollégám szerencsére ügyesen módosított Mr. Fiala paradigmáján, azt mondta: Uram, mi pontosan azért vagyunk ilyen sikeresek, mert foglalkozunk az ügyfeleinkkel. Ekkor Mr. Fialának leesett a vonal másik végén, hogy mikor bejött hozzánk, akkor is közel egy órát foglalkoztam vele, holott mindössze egy belépő-középkategóriás lemezjátszóról beszéltünk. Megértette, letette. Aztán mikor felértem, kérésének megfelelően visszacsörögtem. Ekkor ha jól emlékszem, hétszer is elnézést kért, én meg mondtam hogy még nincs itt a lejátszója, de telefonálunk és elképzelhető, hogy a motyó csak holnapra ér ide. Aztán másnap, másik kollégám vette fel a telefont, úgy dél körül. A beszélgetés nagyjából így zajlott:
– Haló tessék, Annex Hangcenter.
– Fiala János vagyok és Komáromi Bendegúzt keresem. (már ötször bemutatkoztam neki és kétszer elvitte a névjegyemet. De neki nem számított.)
– Épp ügyféllel van. Visszahívja esetleg?
– Hol van a DVD-lejátszóm? (Blu-ray-t rendelt).
– Még nem jött meg, de telefonálni fogunk.
– Nekem nem telefon kell, hanem Blu-ray!
Aztán megint felhívtam és nagyon nyugodt hangon megmondtam a frankót, hogy hívni fogjuk. Fél öt órakor meg is jött a cucc, fél hatkor már Mr. Fiala is berobbant az ajtón. Össze-vissza beszélt, de azért szót értettünk és megígértem, hogy ha később hív, elmagyarázom neki telefonon, hogy mit hova kell dugni. Aztán megkérdezte tőlem, hogy ha bejön három év múlva, én akkor még itt leszek? Azt válaszoltam, hogy ne haragudjon, de erre most nem válaszolhatok. Aszonta nagyon helyes, aztán kicsörtetett a boltból.