Évek óta végzem ülőmunkát és azt vettem észre, hogy folyton fáj a derekam. Egyre gyakrabban éreztem gerinc és nyakfájást és az is egyre jobban bosszantott, hogy merev csípőm miatt edzés közben nem tudok rendesen leguggolni. Egy kis olvasgatás után szembesültem vele, hogy saját szokásaim rabjaként, tudattalanul, de az elmúlt húsz évben a saját testemet rongáltam.
A családomban is vannak olyanok, akik gerincproblémáik miatt elkezdtek ilyen-olyan segítő módszerek után kutatni. Vannak például ilyen ún. dinamikus ülőpárna segédeszközök, amelyek a derekad és az alsó csigolyáid megtámasztását, ülés közbeni mozgatását segítik (elméletileg). Ezek így néznek ki:
Vettem, de nem segített, kb. 10 perc után a gerincem alsó fele megfájdult tőle. Miután jobban körültekintettem a környezetemben, kiderült, hogy a párom is szenved a derekától, jobban is, mint én, volt, hogy már a lépcsőn is alig bírt feljönni. Miközben mindketten huszonévesek vagyunk. Az egyik ismerősöm/kollégám, aki naphosszat a monitor előtt ül és videókat vág, ugyancsak folytonos fájdalmakkal küzd, ahányszor találkozom vele. Jóllehet, neki meg volt erre a magyarázata – a testmozgás hiánya. Jómagam valószínűleg azért éreztem ritkábban és enyhébben a gerincemet érintő pokol tüzét, mert gyakrabban mozgattam meg a testem.
Amikor elkezdtem kettlebell edzésekre járni, akkor drámai mértékben javult az állapotom. Kevesebbet fájt a derekam, de ettől függetlenül egy kiadós, irodában rekedt munkanap végére felkelni is alig bírtam. Éreztem, hogy nehezen hajolok előre, olyankor jobb esetben is csak a bokámig ért az ujjam hegye. Amikor a nap végén az ágyba dőltem, az volt végre a megváltás! Aztán a következő napon kezdődött mindez elölről, és azt vettem észre, hogy hónapok óta mintha nem is ember, inkább bádogember lennék, a heti 3-4 alkalommal végzett egész testet átmozgató kettlebell és konditermi edzések ellenére.
Aztán egy napon, a barátnőmmel sétálva megálltunk egy könyvesbolt kirakata előtt és ott lettem figyelmes ennek a könyvnek a borítójára. Az volt ráírva, ülő munka hátproblémák nélkül. Hmm, micsoda ígéret! Nem találtam róla olvasói visszajelzéseket, és noha egy irodai munkáról szóló könyvért 5.000 Ft nem tűnt kevésnek, nosza, gondoltam, megveszem, hátha tényleg van benne valami mágikus trükk, ami megoldja derékfájásomat. Kiderült, hogy van.
Csodának nem nevezném a felismerés tényét, mindenesetre meglepődtem azon, ahogy a részletes anatómiai magyarázatokat olvasva rájöttem; az ülőmunka egészségtelen. Az említett könyv írója azt az egyértelmű javaslatot tette, hogy amint tehetem, váltsak át ülőről álló munkára úgy, hogy szerzek egy álló íróasztalt. De mit is jelent ez? Az álló íróasztal olyan bútor, amit pontosan arra használsz, mint a normál íróasztalt, azzal a különbséggel, hogy munka közben nem ülsz, hanem állsz. Az egész napos állás sem tesz jót a testnek, ezért célszerű egy bárszéket is szerezni hozzá (én is azzal használom), amin meg lehet támaszkodni. Utóbbi fontos, ugyanis a bárszékre ha visszaülsz, azzal folytatod az lágy szöveteid és gerinced roncsolását. Ellenben ha csak a fenekedet megtámasztod rajta, azzal az ülés és állás közti állapotot érhetsz el. Ebbe most nem megyek bele bővebben, akit érdekel, az bátran olvassa el az említett könyvet.
Szóval rendeltem egy ilyen álló íróasztalt. Néhány hétig tartó várakozás után megérkezett és már több, mint egy hónapja e mellett töltöm a napom jelentős részét. Fontos tudni azonban, hogy ez a bizonyos bútor fix magasságú, 110 cm, és nem rendelhető más magasságokban. Nekem összességében bevált, bár ha oldalról kicsit megbököm, az egész enyhén inogni kezd, tehát lehetne kicsit masszívabb is, de irodai munkára, arra, hogy a billentyűzeten pötyögjek, teljesen megfelel. Az átlagos férfiak zömének ez megfelelő méret, mint ahogy nekem is, 180 centis magasságommal. Most, hogy berendeztem, így néz ki:
A főnököm beleegyezésével rendeltem a munkahelyemre, mert itt napi 6-8 órákat töltök el úgy, hogy javarészt a számítógépen dolgozok. Láthatjátok, hogy az íróasztal előtt áll egy bárszék. Néha ha kicsit elfáradok, leteszem a fenekem rá de nem ülök fel teljesen hanem csak neki támaszkodom úgy, hogy a talpammal továbbra is a földön álljak. Ez az álláshoz képest egy pihentetőbb, az üléshez képest kevésbé csípőgyilkos pozíció. A bárszék azért is jó kiegészítője minden álló íróasztalnak, mert többféleképpen lehet rá tenni a lábunkat munka közben.
Ugyancsak láthattál a fenti fotón egy kék színű izét. Ezt SMR hengernek hívják és a kettlebell edzéseken ismerkedtem meg vele. Néha ha kicsit át akarom gyúrni a hátizmaimat akkor ráfekszem és átgörgetem magam alatt úgy, hogy előre-hátra mozgok rajta. Arra is szoktam használni, hogy míg dolgozom, fél lábbal rátaposok és oda-vissza görgetem, így kicsit átmozgathatom a bokámat.
Másik hasznos kiegészítő a teniszlabda. Ezen néha tapodok egy kicsit, és tök jól átmasszírozza a talpamat. A nap végére a sok állástól könnyen beállhat a talp, jöttem rá egy hónapnyi használat után.
Ahogy azt Dr. Kelly Starrett is megírta, az se jó, ha csak áll az ember egész nap, és az sem, ha csak ül. Mozgás szüneteket kell beiktatni munka közben, kb. félóránként, amikor kicsit nyújtózunk, sétálunk, iszunk egy pohár vizet stb. Azt vettem észre, hogy mióta álló íróasztalt használok, nőtt a produktivitásom és javult a közérzetem is, a derékfájásom pedig teljesen megszűnt. Ezek után nem kérdés, hogy ajánlom-e a sok irodai/ülőmunkát végző személyeknek. Ha hasznodra volt a mai írásom akkor kérlek hagy hozzászólást, vagy oszd meg ismerőseiddel!