A képernyő másik oldalán
– avagy miért tapadunk egy dobozhoz minden este 7 órakor?-
Nekünk, embereknek, vannak függőségeink.Ezek a szenvedélyes jellegű szokások néha annyira beépülnek az
életünkbe, hogy nem is tűnik fel számunkra: rabokká váltunk. A sajátalkotásaink rabjaivá. Ilyesfajta függőség okozónak is fel lehet fogni életünk egyik meghatározó kellékét, ami okozhatja feleségek idegösszeomlását, gyermekek száj becsukásra-való-képtelenségre kialakuló szituációit, valamint számos felnőtt ember egészségtelen táplálkozását, elhízását, depresszióját. A szóba forgó eszköz, hölgyeim és uraim, nem más, mint a televízió.
életünkbe, hogy nem is tűnik fel számunkra: rabokká váltunk. A sajátalkotásaink rabjaivá. Ilyesfajta függőség okozónak is fel lehet fogni életünk egyik meghatározó kellékét, ami okozhatja feleségek idegösszeomlását, gyermekek száj becsukásra-való-képtelenségre kialakuló szituációit, valamint számos felnőtt ember egészségtelen táplálkozását, elhízását, depresszióját. A szóba forgó eszköz, hölgyeim és uraim, nem más, mint a televízió.
Mielőtt bármilyen jellegű érvelésbe kezdünk, vegyünk példának egy átlagos családot. A családi házban a
szokásos esti, békés hangulat uralkodik. A feleség kint mosogat a konyhában. Egyszer csak azt veszi észre, hogy eldugul a lefolyó, és nem megy el a víz. A feleség elkiáltja szeretett férje nevét, s vár az élelemszerző hím válaszára. Ám válasz nem érkezik. A feleség remegő ajakkal, tűzpiros arccal átrobog a nappaliba, s várakozásainak megfelelően veszi észre a tényt, hogy álmai férfija épp kedvenc fotelében ül, lustán egyenes tekintettel mered a tévére, közben egyik
kezével épp lerakja az üres sörösdobozt, másik kezével pedig magába nyom fél kiló pattogtatott kukoricát. Ferenc (csak hogy legyen neve az illetőnek) jelenleg az évezred gólját éli át, a képernyőn keresztül. A feleség megköszörüli a torkát, erre szegény férj megijed, s belerúg a sörösdobozba, melynek pár cseppnyi tartalma a szőnyegpadlón köt ki –
ekkor pattan a húr. A feleség vészjósló hanggal kimondja élete párjának nevét: FERENC! A férj döbbent pillantással, hatalmas pocakját simogatva néz bájos feleségére, kit épp elfut a pulykaméreg, amiért lovagja nem
figyel rá kellően. A gyerek felriad a feleség túlzott hangerejű
figyelemfelhívása hallatán, s lerobog a nappaliba, hogy szemügyre vegye
a történteket.
szokásos esti, békés hangulat uralkodik. A feleség kint mosogat a konyhában. Egyszer csak azt veszi észre, hogy eldugul a lefolyó, és nem megy el a víz. A feleség elkiáltja szeretett férje nevét, s vár az élelemszerző hím válaszára. Ám válasz nem érkezik. A feleség remegő ajakkal, tűzpiros arccal átrobog a nappaliba, s várakozásainak megfelelően veszi észre a tényt, hogy álmai férfija épp kedvenc fotelében ül, lustán egyenes tekintettel mered a tévére, közben egyik
kezével épp lerakja az üres sörösdobozt, másik kezével pedig magába nyom fél kiló pattogtatott kukoricát. Ferenc (csak hogy legyen neve az illetőnek) jelenleg az évezred gólját éli át, a képernyőn keresztül. A feleség megköszörüli a torkát, erre szegény férj megijed, s belerúg a sörösdobozba, melynek pár cseppnyi tartalma a szőnyegpadlón köt ki –
ekkor pattan a húr. A feleség vészjósló hanggal kimondja élete párjának nevét: FERENC! A férj döbbent pillantással, hatalmas pocakját simogatva néz bájos feleségére, kit épp elfut a pulykaméreg, amiért lovagja nem
figyel rá kellően. A gyerek felriad a feleség túlzott hangerejű
figyelemfelhívása hallatán, s lerobog a nappaliba, hogy szemügyre vegye
a történteket.
– Mi a baj? – Kérdezi Lacika (mert hogy így hívják a gyereket)
– Etesd meg a macskát, bogaram – közli
csemetéjével elfúló hangon a feleség, közben a Ferenccel létrehozott
szemkontaktus egy pillanatra sem szakad meg. A feleség így szól:
“Ferenc, kapcsold ki azt a tévét, vagy iszonyatosan megbánod!” Ferenc
tehetetlenül nyúl a távirányítóért, közben érthetetlen szavakat motyog
az orra alá. Ahogy nyúl a piros gomb felé, megcsúszik az ujja, mert
Lacika rálépett a macska farkára (véletlenül). A “kikapcsoló” gomb
helyett a híradó jön be. A feleség (nevezzük őt Marinak) az
idegösszeroppanás szélén van, s leginkább elküldené Ferencet az alvilág
legalsó bugyrába, ám egy pillanatra tekintete ráréved a televízióra –
és ott is marad. A hírek leblokkolják Ferencet, aki ezért képtelen
megmozdulni. A feleség szintén dermedten, szájtátva áll, egyik kezében
egy törlőronggyal, másik kezében egy fakanállal. Lacika bejön, kezéből
kihull a macskatál, a cirmos (akit Cirminek hívnak) beszalad a házba,
hogy felfalja a kiborult tápanyagot, de megdermed, és mereven nézi a
tévét…
csemetéjével elfúló hangon a feleség, közben a Ferenccel létrehozott
szemkontaktus egy pillanatra sem szakad meg. A feleség így szól:
“Ferenc, kapcsold ki azt a tévét, vagy iszonyatosan megbánod!” Ferenc
tehetetlenül nyúl a távirányítóért, közben érthetetlen szavakat motyog
az orra alá. Ahogy nyúl a piros gomb felé, megcsúszik az ujja, mert
Lacika rálépett a macska farkára (véletlenül). A “kikapcsoló” gomb
helyett a híradó jön be. A feleség (nevezzük őt Marinak) az
idegösszeroppanás szélén van, s leginkább elküldené Ferencet az alvilág
legalsó bugyrába, ám egy pillanatra tekintete ráréved a televízióra –
és ott is marad. A hírek leblokkolják Ferencet, aki ezért képtelen
megmozdulni. A feleség szintén dermedten, szájtátva áll, egyik kezében
egy törlőronggyal, másik kezében egy fakanállal. Lacika bejön, kezéből
kihull a macskatál, a cirmos (akit Cirminek hívnak) beszalad a házba,
hogy felfalja a kiborult tápanyagot, de megdermed, és mereven nézi a
tévét…
Csak úgy, mint Lacika…
Komolyabbra fordítva a szót, mára már
meglehetősen elcsépelt funkciókat is belezsúfoltak a Televízió
képanyagaiba. Mind amellett, hogy 20percenként megállítják a filmeket,
hogy aztán 10-15 perces reklámokat nyomassanak, és a híradó felér egy
pszicho-drámával, valamint “!Győzike már megint vett egy pár rózsaszín
zoknit!”, előfordulhat, hogy kifejezetten hasznos információkat is
sikerül sugározni. Számos adó létezik, ahol pl. csak természetfilmeket,
vagy csak technikai jel legű dokumentumfilmeket adnak, és mindez
rendben is van. Ám általánosságba véve a tévé – számomra, mint
független személynek – jelentéktelen, és értelmetlen. Filmeket, illetve
híreket akárhonnan (pl. Internet?…) lehet szerezni, és közben nem
nyomják tele az ember agyát különféle intelligens mosóporokkal, vagy
erkölcstelen valóságshowk-kal.
meglehetősen elcsépelt funkciókat is belezsúfoltak a Televízió
képanyagaiba. Mind amellett, hogy 20percenként megállítják a filmeket,
hogy aztán 10-15 perces reklámokat nyomassanak, és a híradó felér egy
pszicho-drámával, valamint “!Győzike már megint vett egy pár rózsaszín
zoknit!”, előfordulhat, hogy kifejezetten hasznos információkat is
sikerül sugározni. Számos adó létezik, ahol pl. csak természetfilmeket,
vagy csak technikai jel legű dokumentumfilmeket adnak, és mindez
rendben is van. Ám általánosságba véve a tévé – számomra, mint
független személynek – jelentéktelen, és értelmetlen. Filmeket, illetve
híreket akárhonnan (pl. Internet?…) lehet szerezni, és közben nem
nyomják tele az ember agyát különféle intelligens mosóporokkal, vagy
erkölcstelen valóságshowk-kal.
Arról nem is beszélve, hogy mind ott
ülünk a TV előtt szótlanul, s a hosszú évek alatt – tegyük fel – minden
este ez történik… ha nem is kifejezetten, de ez a fajta életmód is
vezethet elhízáshoz – szerintem. Igaz, szilárd véleményt nem tudtam
alkotni a tévénézésről, de az imént felsorolt tényeketérdemes
átgondolni. Röviden és tömören ennyit tudtam a témához fűzni.
ülünk a TV előtt szótlanul, s a hosszú évek alatt – tegyük fel – minden
este ez történik… ha nem is kifejezetten, de ez a fajta életmód is
vezethet elhízáshoz – szerintem. Igaz, szilárd véleményt nem tudtam
alkotni a tévénézésről, de az imént felsorolt tényeketérdemes
átgondolni. Röviden és tömören ennyit tudtam a témához fűzni.
