A legfrappánsabb az lenne, ha valamilyen bibliai idézetet tűznék be, de nem vall rám hogy a Szentírásból idézek és amúgy se jutna eszembe semmi. Így aztán be kell érnetek egy teljesen sztenderd, ám az én esetemben mégis aktuális szólás-mondással:
Türelem rózsát terem.
Türelem kamerát terem. A késleltetett jutalmazás velejárója, hogy egy nagy álomért lemondunk sok egyéb, kisebb vágyakról. Például jön a nyár, de nem vettem futós cuccot, továbbra is a rongyos gönceimben járok edzeni, és a pulzusmérős karórát, valamint a számítógéphez szánt “majd egyszer tunningolva lesz” cuccokat is nélkülözöm, a kaja, a csekkek és az edzőbérleten kívül alig valami, már arra sem emlékszem hogy mikor jártam utoljára a media marktban dvd-t venni. Szerencsére ezek csak apróságok, igazi kompromisszumot nem kellett bevállalnom. Csak tudatosabban kell mindent elvégezni. Néha figyelmeztetni kell magad, hogy “nem, ennek még nincs itt az ideje”. Vagy éppenséggel: “igen, ezt most ideje elintézni”. De csöppet sem érdekel, hiszen tegnap leadtam a rendelést és már ott vár a kis Canon az erzsébet körúton, hogy átvegyem.
Azt nem árt megtanulni, hogy bármit is vesz, szerez vagy birtokol az ember, sosem szabad attól függenie. Azt hiszem, ezt én is megtanultam, bár néha eszembe jutnak a Harcosok Klubja képsorai, amint Edward Norton felrobbantja a saját lakását. Bár nem vagyok az az IKEA-guy, de az évek alatt felgyülemlett “kincsek” mindegyikéhez fűz valami sztori, valami olyan amit úgy fordíthatnék köznyelvre “mennyit güriztem érte…”. Ha odalépnék a Margit-híd szélére és lehajítanám a kamerát, nem tudnám elengedni a hirtelen felgyülemlett önutálatot. Tehát érzelmileg valamilyen értelemben fejletlen vagyok. Azt hiszem, szinte senki sem tudná elengedni az önutálatot, ha lehajítana egy régóta áhított drága eszközt a semmibe. De most őszintén, ez kit érdekel? Na de van értelme ennyit hajtani? Van értelme vállalni a stresszt, az akadályokat, elnézni mások fárasztását, idegesítését, van indokod rá hogy minden nap felkelj és újra végigcsináld azt ami szinte biztos, hogy egy ponton majd felcseszi az agyad? A monoton, végeláthatatlan dolgok abban a pillanatban megszűnnek, hogy céllal végzed őket. A cél arra van, hogy gyökeret verjen és motiváljon, máskülönben senki sem lenne elégedett soha semmivel.
Péntek reggel átveszem régóta várt eszközöm és elkezdem azt, amit leginkább úgy illik nevezni: elkezdeni foglalkozni azzal, amit szeretnék.