Meglepően jó! Hozzáteszem, hogy a Francia filmekhez egyébként is pozitív előítélet fűz, ami talán nem mindig jó, de ezúttal úgy éreztem, hogy a történet “franciasága” ellenére teljesen bele tudtam merülni, ugyanakkor tudtam becsülni, kedvelni részeit, résztvevőit. Nagyon jó szereplő válogatás. Nagyon jól megírt dialógok. Talán helyenként túlságosan egyértelműen a karakterek szájában rágták a párbeszédeket, de ahogy a Kútásó ember megfogalmazza a mondanivalóját, és egyáltalán, ahogy a saját érveihez megszállottként ragaszkodik, miközben a diplomatát igyekszik megjátszani, egyszerűen zseniális. Ez a film nem a történet miatt, sokkal inkább a történetben részt vevők sokszínűsége és bonyolult konfliktusa által múlta felül a várakozásaimat. Igen, romantikus film, igen, helyenként talán el akar rugaszkodni a talajtól, de a megjelenített képen kívüli, mélyebb kérdéseket, általam morálisnak titulálható értékeket, tényeket feszeget, tár fel. Szerintem ne tessék kihagyni, és ritkán, tényleg nagyon ritkán mondok ilyet, de magyar szinkronnal is egész nézhető lett. Köszönöm az ajánlást!
Hónap: 2016 május
Kutya jó idő volt a hétvégén
Esztergomban, a Kaleidoszkóp házban találkoztam össze ezzel a kutyával. Fridának hívják. A gazdájával lakik ott. Jó darabig süldögéltünk a napon, közben ez a jószág masírozott körülöttünk, és remélte, hogy megosztjuk vele a portugál konyháról maradt falatokat. Ez a hétvége vigasztaló hatású volt az előzőekhez képest. Most nem tudok más egyebet mondani azon kívül, hogy az evezés és a halászlé még mindig jó dolgok az életben. És hogy mindenkinek meditálnia kéne naponta néhány percet, nekem is.
Ez a hétszázadik bejegyzés! Legyen egy jó zene, legyen tánc!
Boldogság vs. Akarat
Amikor Münchenben sétáltunk, láttam a németeket, ahogy gyönyörű autóikba szállnak. Mindegyik úgy öltözött, mintha katalógusból lépett volna ki. A nők is csodaszépek voltak, nem egy közülük még felénk is pillantott, keresve a szemkontaktust. Minden tiszta volt és rendezett, az emberek olyan ápoltak, mintha nem is effektív otthonokban, hanem szépségszalonokban laknának. Annak ellenére, hogy még csak Május eleje van és sokat esik az eső, mindenki napbarnított, jól szituált, és voltaképpen sportos. Ennek ellenére München belvárosában mosollyal nem találkoztam.
Sokan kimegyünk külföldre, a jobb élet, a boldogság, a stabil egzisztencia reményében. Csak éppen a keresett boldogság, a tuti karrier foszlik el. Elnézést, nem hozhatom fel magamat példaként. Mégsem mentem ki külföldre, holott évekkel ezelőtt az volt a nagy álmom, hogy majd Londonba tanulok tovább, és ott dolgozok, ott alakítom ki az életemet. És hány magyar van még rajtam kívül, aki így gondolja, aki ezt reméli? A helyzet az, hogy ahogy telnek az évek, egyre nehezebben találom a boldogság definícióját. Mikor számít valaki boldognak? Mi kell ahhoz, hogy valaki boldog legyen? Egyáltalán van hosszan tartó boldogság? Huszonöt évesen úgy látom, hogy nem a boldogság visz előrébb minket. A német sem boldog akar lenni. Egyszerűen csak akar lenni. El akar érni dolgokat. És azt hiszem, bármennyire is tartom furcsának és tőlem távolinak az ő fejlettebb világukat, ebben hasonlítunk egymásra. Engem is kevésbé érdekel már a boldogság. A boldogság furcsa dolog, olyan, mint a remény, csak a reménnyel ellentétben hullámzó mozgást, impulzív folyamatot ábrázol. Az egyik pillanatban még együtt vagy valakivel és úgy érzed, most boldog vagy. A másik pillanatban szétválnak útjaitok, és köddé foszlik a boldogságotok. Ilyenkor úgy érzed, soha többet nem fogsz tudni örülni, legalábbis a másik fél boldogító erejébe vetett hited meginoghat.
Ennek ellenére az akarat és a remény konstans, számos módon táplálható és eredményességre vezető érzelmek. Lehet, hogy az a baj, hogy nem akarok boldog lenni, hanem egyszerűen csak keresem a boldogságot, mint egy szép ruhát, vagy mint egy választ a kérdésre, amit nem mersz senkinek feltenni. Azt viszont tudom, hogy mit akarok, vannak céljaim, és az boldogít, hogy az elérni vágyott finish felé araszolok. Így végső soron azt tudom megállapítani, jelen pillanatban, fiatal fejjel, hogy a boldogság a konstruktív életvitel mellékterméke, amit nem vágyakozással, hanem élvezettel kell fogadni. Ha boldog akarsz lenni, az olyan, mintha lepkéket kergetnél. Ellenben ha mosolyt érzel az arcodon, azt meg kell ízlelni, le kell magadban fotózni és el kell menteni. Talán nem tart hosszan, de megtámogat téged, miközben mész előre napról napra tartó hullámvölgyedben.
Mi is a high end jelentése? Nos, ebben a videóban kiderül…
Kimentünk a világ egyik legjelentősebb high end (azaz topkategóriákat felvonultató) hifi kiállítására, a müncheni HIGH END show-ra. Rengeteg high-end hangfal és fejhallgató egzotikumot volt szerencsénk meghallgatni, a tengernyi lemezjátszóról, DA konverterről és furcsa kábelekről nem is beszélve. A neves rendezvényen szerzett tapasztalatokat Szobi kollégámmal összefoglaljuk e videó keretein belül és még több kiállításon lőtt fotót láthattok, illetve számos érdekességet olvashattok az AV-Online hasábjain, ide kattintva.
Ez egy kis Jamo hangfal, persze, hogy dumálok róla.
Rég ajánlottam már zenét. Pedig ez KIRÁLY, a KIRÁLYtól!
Milyen film az Anna és a Király?
Nem is tudom, mi furcsább, egy sziámi királyt kínai akcentussal hallgatni ahogy angolul beszél, vagy Draco Malfoy-t tízévesen felismerni? Ez a két apróság talán egy pillanatra megtörte a figyelmemet, de amúgy teljesen magába szívott az Anna és a Király. Bármilyen vicces, nem magamtól hanem a párom javaslatára kezdtük el nézni és azt kell mondjam, tetszett. Ilyen szépen kidolgozott díszletet a mai filmekben nem nagyon látok. Ugyanakkor a hatalmi normák, a protokoll és a státusz miatti gúsba kötöttség is érződik nem egy képkockán. A háború kockázata és a hatalom vezetésének terhe is néhol érezhető. Ettől függetlenül amiről ez a film szólni akar, az a szabad gondolkodású(nak magát tartó) angol hölgy és a zárt világban, zárt gondolkodással vezényelő hatalmi vezető intim, nehezen megfogalmazható kapcsolata. És noha van mézes madzag, látjuk a kettejük közötti szálakat megerősödni, nincsen olyan romantikus szál, ami kiverné a biztosítékot, vagy hatástalanítaná a történet hitelességét.
De, van egy romantikus mellékszál. Egy lányt behoznak a hárembe 25. feleségnek, és az udvarlója a palotán kívül rekedve reménykedik, illetve továbbra is táplálja a lány iránti érzelmeket. Nem is ez a lényeg, hanem amikor hűtlenséget követ el a nő és kivégezzék őt, a fiúval egyetemben, aki lebukott a titkos levelei miatt. Az a jelenet úgy meg van komponálva, hogy az csak na. Az átvágások az imádkozó királyra, a “szenvedő” életet elhagyni készülő lány arcára, majd újra Annára, aki ,közben mindent eldob, vagy rohan, vagy nem tudom. Ez a film egyik csiszolatlan gyémánt jellegű képsorozata volt. Hozzáteszem, azért voltak “hitelességromboló közeli” pillanatok, de az író mindig ilyenkor kicsit behúzta a féket, hogy visszatérítse a nézőt a fő cselekményvonalhoz. Jodie Foster és Chow Yun-fat egyaránt megoldották a rájuk bízott szerepet, nagyon hosszú film, de egy szabad péntek estére merem ajánlani, főleg azoknak, akik amúgy is kicsit vonzódnak a keret iránt.
Ha értékelni kéne: 9/10