Hónap: 2014 szeptember
Új szokások
Nyilván ez elég leegyszerűsített változata a mondanivalómnak, de valahol tény, hogy az élet döntések és szokások sokaságából tevődik össze. Szokás az, hogy mikor kelsz, mit eszel, mit iszol, hová mész, mit csinálsz, mit mondasz, kivel találkozol, kis túlzással minden. Egyszer olvastam egy könyvet, aminek az volt a címe, hogy “a szokás hatalma”. Bocsánat… nem is olvastam, hanem hallgattam. Általában olvasni szoktam ha ráérek, de belegondolva a napi ingázásokba, a buszon és a metrón hangoskönyvet is lehet hallgatni, én meg tele vagyok fülhallgatókkal a tesztelések miatt… így aztán az elmúlt három hétben hangoskönyvet hallgatok, nem is akármit. A szokás hatalma rávilágít arra a tényre, hogy a megfelelő szokások kialakításával folyamatos fejlődést eszközölhetünk…gyakorlatilag bármiben.
Lassan egy éve, hogy eljárok kettlebellezni. Minden héten máshol van izomlázam, de ami durva az egészben, hogy egy év után is!!!! Néha felteszem magamban a kérdést: ez normális? Ennyire nem lehetek puhány, heti két edzés, és mindig máshol vagyok beállva. Ilyenkor aki megszokta a terhelés nélküli életet, az úgy dönt, hogy abbahagyja. Az elején még én is fontolóra vettem, hogy inkább hagyom ezt a golyólóbálást és megyek vissza futni meg úszni… de attól még, hogy az izomláz folyamatosan ismétlődik, van fejlődés, csak nem vesszük észre. Szokássá vált a súlyok mozgatása, így aztán szokássá vált az izomláz is, de az izomláz folyamatos egymásutánja erőt eredményez. Megszokod a terhelést, így aztán nem a fokozatokat látod, csak a fáradtságot érzékeled. Egy nap aztán olyan terheléssel szembesülsz, ami nem az edzőteremben, hanem a valós életben kerül eléd. Mondjuk egy ötvenkilós súlyt kell odébbmozgatnod. Elromlik a nagyi hűtőszekrénye. Akkor jössz rá, hogy hozzászoktál ehhez, de az alkalmazása mégis szokatlan számodra. Minden szokásból újabb szokások indulnak el, olyan ez, mint egy fraktál.
A hangoskönyvre visszatérve, talán nevetségesen hangzik, de jobb híján a komplett Harry Potter sorozatot töltöttem rá a telefonomra, és azt szoktam fülelni munkába menvést, majd haza. Most ezzel vagyok úgy, mint a bellezéssel: nem tudom, hogy használ-e, de azért csinálom. 🙂 Most kicsit váltsunk témát: Mondtam már, hogy utálom a nyarat? Most, hogy jön az ősz, olyan, mintha egyszercsak beindulna az élet. Egy régi kedves ismerősöm visszajött hosszú ideig tartó külföldi útjáról, lehet, hogy meglátogatom jövő hét végén. Másik jóbarátommal augusztusban alig találkoztunk, gyakorlatilag nem is találkoztunk, aztán most a héten már másodszorra futottunk össze, holnap meg együtt megyünk éjszakai túrára. Szombat este egy másik ismerősöm fogja a születésnapi buliját ünnepelni, ugyanannyi idős lesz mint én, vasárnap pedig családi csúcstalálkozón veszek részt. És akkor még nem is beszéltünk a jövő heti videózásról édesapámmal, és a hétvégi forgatásokról. Végre van hova menni, van mit csinálni, és hála Istennek, munkám is van dögivel. Ez a hét is csak a munkáról szól, reggeltől estig püfölöm a billentyűzetet. Aztán néha, mikor eszembe jut, feljövök és írok egy kicsit a blogra… mert hogy ez is szokásom. 🙂
Nagy falat
Most hétvégén önmagam kényeztetése volt a cél, gasztronómiai értelemben. Sajnos a forgatás még mindig nem kezdődött el, más kérdés, hogy jövő hétvégére már nincs kifogása senkinek. Egy amatőr film forgatása is komoly hozzállást igényel részvétel tekintetében, ha valaki nem ér rá, akkor nincs haladás, ilyen egyszerű, ez csapatmunka.
Két barátommal lementünk a pizzériába Leányfalun, szombaton és vasárnap is degeszre kajáltam magam. Desszertnek somlói galuskát választottam, megláttam hogy újra ott van az étlap alján, és valósággal nyihogtam örömmben. Amikor a somlói édes, csokoládéöntettel keretezett habja a nyelvemhez ért, az agyam átkapcsolt kéjelgő üzemmódba. Nem tehetek róla, egyszerűen a Horgony Bár olyan kaját ad, hogy nekem ez különösen magas élvezetet nyújt.
Hajnalig fent voltunk megint, negyed négykor úgy döntöttem, hogy felmegyek aludni, fentre, a régi szobámba, ahol több, mint egy évig éltem, miután elköltöztem otthonról. Amikor felértem, megint előtörtek a régi gondolatok, a nosztalgikus érzések. Bizonyára sok mindenkivel megesik, hogy átsiklik egy hely fölött, elmegy mellette, de közben mondjuk eszébe jut, ahogy régen a barátnőjével itt lézengtek, itt ez meg ez történt, jó és rossz dolgok is, és előjönnek a régi érzések. Akkor, ahogy leültem az ágyra és hátam nekivetettem a lambériázott falnak, rengeteg régi érzés tornyosult a fejemben. Ezeket átitatta egy szomorú gondolat, olyan észrevétlenül és könnyedén, ahogy a somló tejszínhabjára ráömlik a csokoládé. Ugyanis én néha szomorúan nosztalgiázok, nem maradok depressziós, de néhány emlék garantáltan lehúz. Ilyen szempontból Leányfalu olyan nekem, mint az emlékek bölcsője. Néha a pozitív emlékek is fájnak, hogyha esetleg tudom, hogy azt pont úgy már nem lehet újra elismételni, ami egykor nagyon jó volt.
Ilyenkor a merengésemet egy hosszú sóhajjal lezárom. A külső szemlélő csak annyit lát, hogy perceken keresztül csupán bámulok megam elé, aztán kifújom a levegőt és megvakarom az orromat. Ilyenkor sokan megkérdezik, hogy mi bajom van, de eddigre már pont nincsen semmi olyan, ami bajt jelenthetne, hiszen vissszahúzódzkodok a normál kedvtelésbe, a könnyedebb, normális én síkjára. Furcsa dolog az emlékezet. Néhány dolog sokkal erősebb, mint a többi, bizonyos helyszínek vagy események élesebbek lehetnek akár a frissebb sztoriknál is. Néha úgy érzem, feleslegesen emlékszem, mert csak lelassít, és elvonja a figyelmem a jövőről. Néha viszont pont az segít, ha felidézhetek valamit, tehát a múlt nem feltétlenül rossz, de a jelennel együtt kell mozgatni, nem pedig ide-oda ugrálni a kettő között. Azt hiszem, holnap reggel, visszaolvasva még én sem érteném ezt a gondolatot, de hátha valaki magára ismer, és orvosság után kutat majd… akkor már megérte ezt megosztanom a végtelen internettel.
Édesapám jóvoltából lett egy kerékpárom, holnap reggel tekerek egyet a városban. Momentán két biciklim is van, igaz, az egyik még átnézésre és felújításra szorul, de az női kerékpár, szerintem odaadom majd a húgomnak szervizelés után. Tegnap éjjel emésztettek az emlékeim, aminek hatására ráeszméltem a jelenemre. Azért ha eltelik 2-3-4-5-6 év, az ember csak-csak betekint a tükörbe és meglepődik, nálam most következett be a meglepetés pillanata. Ez egy hosszú, jól sikerült és összetett hétvége volt, jó volt Leányfalun lenni és látni a szüleimet, jó és megdöbbentően nagy kiállítást láttam Szentendrén, találkoztam néhány ismerőssel, felfrissültem, és telezabáltam magam, azt hiszem, most jól vagyok. Megyek aludni, különben holnap reggel megint rohanás lesz…
Polo
Vitorláshajó
LOUDER!!!
Két hete dolgozom az új munkahelyen. Mostanában nagyon jól alszom, az edzések is jól mennek és készülődök a vasárnapi videózásra. Múlt hét szerdán és tegnap is elmentem a haverokkal egy jazz duó előadására, hogy leteszteljem a H4-et. Nagyon meg vagyok vele elégedve, valamilyen szinten még a Canon képminőségénél is többet nyújt, persze a kettőt nem lehet összehasonlítani, mert a Zoom a hangért felelős, a Canon pedig nem egy profi gép, de ezt mindig is tudtuk.
Péntek este Scooter koncerten voltam, nem szoktam hallgatni, de egyszer ki akartam próbálni. Nem fogom most ide írni hogy mi történt a koncerten, mert úgyse hinné el senki, inkább megtartom magamnak, mielőbb bármit is elkiabálnék. Az új munkahelyen temérdek újdonság vár arra, hogy megismerjem és megtanuljam, mit kell róla tudni. Szombaton a húgom párjának születésnapi házubulijára mentem, épphogy kialudtam a koncert utáni káoszt, máris vettem a cipőmet és vasárnap, hajnali ötkor értem haza.
Most épphogy észhez tértem, de máris kedd este van, és holnap reggel pedig 7 órára megyek edzeni, úgyhogy le is fekszem, mert már túl vagyok a vacsorán meg egy félig megírt fülhallgatós cikken. Hamarosan jobban megismerkedem a házimozi projektorok világával. Egyébként ma megrendeltük a repjegyet a 2014. februári ISE kiállításra, tehát a születésnapom után következő napon repülők Amsterdamba. Ez az év életem legjobb éve. Most érzem igazán, hogy az életem események sorozata, és nem egy érzelmi hullámvasút. Használnak az edzések, és két evezőtúrát is megjártunk, nem is beszélve a befejezett Számháború forgatókönyvről, a vasárnapi blues-próbáról Sanyiékkal, no meg a munkahelyváltásról. Események sorozata.
New Job, first week
Egy hete dolgozom az új helyen. Sok szempontból más, mint amit eddig megszoktam, de jól érzem magam. A kollégáim jó arcok, a környezettel sincsen bajom. Furcsa, hogy sokkal többet ülök a gép előtt, nem mászkálok annyit napközben. Ennek apropójából azt hiszem, holnap elmegyek és futok egyet, úgyis rég voltam már, most végre ésszerű hőmérsékletek vannak.
Az új munkával megváltozik valamilyen szinten a napi rutinod is. Máshova kell menned kajáért, valamivel előbb kell elindulnod, máshogyan jutsz A) pontból B)-be. Olyan ez, mint mikor iskolát vált az ember. Minden kezdődik elölről, új szabályok vannak és új szokások. De egyet kell, hogy értsek azzal a személlyel, akitől bérlem a lakást, hogy a változás jó. Vasárnap lehet, hogy elmegyünk evezni, kíváncsi vagyok hogy ha egyszemélyes kajakban odateszem magam, mennyi idő alatt érek fel a rómaitól a megyeri hídig? Remélhetőleg kiderül. Csendesen telik az este, sehol senki, otthon ülök a fotelban és másodszorra nézem a Divergent-et. Megyek, iszom egy teát.
Néhány szó a Beyer klasszikusairól
Hernád
Egy túraszervező csoport, nevezetesen a Fodorsport különleges evezőtúrát hirdetett meg Augusztus végére: kétnapos kenuzás a Hernád vad vizein. Közel harminc ember részt vett a szóban forgó eseményen. Hogy miért hozom fel mindezt? Mert én is ott voltam.
Mindig is érdekelt a vadvíz, és most volt szerencsém testközelből megismerni. Az érkezés éjszakáján szinte idegesítően sokszor szóba került a “borulás” szó, másnap ki is derült, hogy miért. Ez nem Duna, gondoltam magamban. A viszonylag szűk folyón igen gyorsan haladtunk, igencsak észnél kellett lenni, mert a víz alatt kiálló farönkök, a váratlan örvények és a bozótos partok sokakat átvertek. Az eredmény: 11 hajó indult, abból 8-nak sikerült beborulnia. Abban a vicces helyzetben lehetek, hogy büszkén dülleszthetem a mellkasomat, ugyanis mi nem borultunk. Minden evezés előtt megemlítem evezőtársaimnak: velem senki sem borul. És a ritka alkalmak egyike, amikor igazam van, így is történik.
Szombaton 16, vasárnap 28 km-t nyomtunk le. A második napon már higgadtabb vízen jártunk, ráadásul nekiállt szemerkélni az eső, de mindez semmit sem rontott a lelkesedésünkből. Sajnos nem kormányoztam, de nem baj, mert végig az orrból tudtam szemlélni a tájat és a vizet, az esetleges akadályokkal természetesen. Nos, azt hiszem, a túráról kialakult emlékem csupán ennyi: jól kifingattam magam. Afféle edzőtábor fílingje volt, mert reggeltől estig csak húztuk az igát (vagy lapátot), sátorban aludtunk, és még hétfőn is maradt valamicske abból a tipikus, evezés utáni felső hát- lapockamozgató – vállizomlázból.
Megismerkedtem néhány érdekes, jó fej, vicces emberrel, de ahogy lenni szokott, egyikükkel sem cseréltünk telefonszámot, így aztán vélhetőleg talán a következő evezőtúrán összefutunk, mikor már alig fogunk emlékezni egymásra. Volt egy lány is, Krisztának hívták ha jól emlékszem, vele reggel dumálgattunk míg a többiek visszaértek a teherautóval. Hét éves kora óta evez, már Ukrajnában is járt, mindenhova az apjával jár, igazi karakter, folyamatosan cseverészett mindenről. Volt még több remek figura, beleértve a túravezetőnket, aki igen különös megjelenésű, ugyanakkor brutálisan jó beszélővel rendelkező fickó. Ésatöbbi, ésatöbbi. Keveset beszéltem és sokat mosolyogtam a túra alatt, talán nonszociális vagyok ha ezt mondom, de mégis így történt: én tényleg csak a víz miatt mentem.
Eszembe se jutott például, hogy hétfőn már az új munkahelyemen kezdek, az se érdekelt, hogy milyen nap van vagy hány óra, kikapcsoltam a telefonomat, se e-mail, se facebook, csak a kemping és a sátorban fagyoskodás. Éjszaka az államig lehúztam a kapucnit, így is beszökött a hideg a vállamig, reggelre bizsergett és szúrt a homlokom a hidegtől. Most hogy belegondolok, még zenét se hallgattam, nem is hiányzott a zene, vagy az olvasás. Olyanok voltunk a vízen, mint a klasszikus nomád vagy indián vagy tudomisén milyen törzsek.
Vasárnap éjjel fél 11-re értem haza. Itthon zuhogó eső fogadott. A lakás úgy, ahogy hagytam, kissé poros padlóval, de elmosogatott edényekkel és elpakolt ruhákkal fogadott. Másnap még ki is porszívóztam, úgyhogy most szép rend ven. Egy fotót sem készítettem az evezésről. Egy olyan környezetbe, ahol folyton a borulásveszély fenyeget, nincs értelme komoly gépet vinni, hacsak nem dúsgazdag vagy. Én a szememmel fényképeztem, és láttam olyan partokat, olyan kanyarokat és olyan őrülten hömpölygő vizet, amit még mozikamerával sem lehet visszaadni tökéletesen. Ha becsukom a szemem, még érzem, ahogy ringatózik alattam a hajó. Azt hiszem, ideális lezárása volt a nyárnak: a legutálatosabb évszakom legvégén legalább tényleg azt csinálhattam, amire legjobban vágytam, távol mindentől.
2009. 09. 22. – 2014. 09. 01.
Eddig tartott az Annexes munkaviszonyom. Mától a Házimozi Stúdió csapatát erősítem. Ma reggel elmentem aláírni a papírokat. A kollégák komolyak voltak, de elejtettek egy-két udvarias mosolyt. Mielőtt kiléptem az ajtón, még vettem egy nagy levegőt. Aztán kifújtam, és ezzel lezárult a pályafutásom jelentős, első szakasza.
Annak idején kezdőként kerültem a Hegedűsbe. Semmit se tudtam a hifiről. Meg a házimoziról. És úgy egyáltalán az egész iparágról. Eltelt öt év, és szakcikkeket írok, honlapokat szerkesztek, videókat készítünk a legújabb konzumer termékekről, néhány év alatt… amennyire a magyar körülmények lehetővé teszik… sikerült a szakma kellős közepébe belecsöppenni.
Mindegy hogy mit csinálsz az életben, csak élvezettel csináld. Emlékszem, a barátnőm számára milyen lelki terhet jelentett amikor a közös együttlét helyett is inkább a munkát választottam. Megannyi túlóra, elhalasztott lehetőségek, nehéz ügyfelek, sok magyarázkodás, míg ki nem száradt már a szám a dumától. Sokszor későn értem haza, nehezteltek rám, teljesen jogosan.
Mostanra ilyen gond nincsen. Van az életem, és vagyok én, és haladunk valamerre. Az Annex olyan volt nekem a végére, mint egy vízerőmű, aminek a motorja pörög, de vizet már nem kap. És én szomjazom a vízre, én evezni járok, tetszik érteni? Isten veletek. Kezdődik egy új világ. Szétküldtem a forgatókönyvet (egyébként) féltucat ismerősömnek. Hétvégén kezdjük a forgatást. Egyelőre minden terv szerint halad.