Itália visszatér – A Nagy Szépség

a_nagy_szepseg_dvd

Fiatal vagyok még, 23 évesen nem tudhatom, hogy pontosan mit érez egy 65 éves kiábrándult olasz, Róma kellős közepén. Toni Servillo azonban mégis valahogy megoldotta, hogy átéljem azt a helyzetet. Ugyan még nem jártam olasz földön, de ez a film arra vett rá, hogy egyszer oda is ellátogassak. A Nagy Szépség nem feltétlenül jó film, legalábbis attól függ, ki mit vár el a jó filmtől. Számomra viszont ez egy tökéletes film. Én ha leülök mozizni, nem feltétlenül konfliktust vagy kihívást keresek, ha van valamilyen művészeti érték, azt tudom méltányolni. És itt van művészet, szinte minden szekvenciája csak arról szól a Nagy Szépségnek. Az operatőr egyszerűen zseni, az olaszok pedig olaszok, a zenék is rendben vannak, de akkor is… az a hangulat, amit ez a film megteremtett, valamilyen szinten, szerintem egyedülállónak számít. Ötször láttam már a Nagy Szépséget, és biztos, hogy sokszor még el fogom indítani, annak ellenére, hogy a játékidő nagyon hosszú és a dialógokat már majdnem kívülről fújom. Ez a film arra inspirált, hogy jobban figyeljek és igenis foglalkozzak a mozgókép világával. És ezért önmagában hibátlanként tartom számon, persze megértem azokat, akik számára érthetetlen, zavaros vagy egyszerűen csak rossz produkció. Ez olyan dolog, hogy mindenki mást lát benne, mert nem mainstream és nem populár beállítottságú munka, egyszerűen csak van, magának, a maga kis fanyar, édeskés ízével és meseszép képiségével.

Milyen film a Godzilla?

1-godzillaA látványa lenyűgöző, a szereplőválogatás tulajdonképpen rendben van, az operatőri munka teljesen jó. A történet helyenként saját magát rúgja fejbe a logikai buktatóival, mondjuk ez egy sci-fi/világvége műfajú filmnél előfordul, na de hogy néhány ember, ilyen poszttal a valóságban is ennyire ostoba lenne, azt erősen kétlem. A világító tűzes plazmasugarat köpő Godzillától mai napig röhögnöm kell. A Jean Reno féle, ezredforduló előtti verzió toronymagasan ráver erre a változatra, nem tudom, miért kellett újat készíteni, persze, elmondhatjuk, hogy ennyire nagy még sose volt az ominózus óriásszörny. Na és az atomon élő másik két szörny? Megeszi a rakétát, mint valami diákcsemegét? És mi ez a végén? Fogja magát Godzilla és lemerül a víz alá, avagy csá, én elvégeztem a dolgomat. Még csak nem is bántja az embereket. Kikerüli az anyahajót. Az épületeket eltapossa, de az anyahajót, ahol a kulcsszereplők állnak, azt egyszerűen kikerüli. És mi ez, hogy a főszereplő srácnak rendszeresen szemébe néznek a több, mint száz méter magas szörnyek? Megáll a szörny, lehajol, és ránéz. Mivaaaaan? Olyan mintha gyerekeknek írták volna ezt a filmet, közben mégis tele van iszonyú pillanatokkal. Nem értem, miért kell ilyesmire dollármilliókat (százmilliókat) költeni, én alig vártam, hogy vége legyen, leszámítva a szörnyek első megjelenésekor leeső államat (mert hogy ilyen bazi nagy szörnyek még sehol se fordultak elő), nem hagyott bennem mély nyomot ez a film, igyekszem gyorsan elfelejteni.

Ha értékelni kéne: 4/10