A legújabb teszt: Beyer füles és erősítő… ez már hifi!
Hónap: 2014 május
Hű, mekkora hangfalat hoztunk! :-)
Kicsomagoltuk a B&W Maserati 805 hangfalat.
Fogtam a Canont és átsétáltam az Aymarába. Vittem még magammal egy videófejes állványt is, hogy szép stabilan lehessen venni a képeket. Az eredmény mögött két átvirrasztott éjszaka áll, így végignézve 2:48 másodperces idejével, nem tűnik olyan hű de komoly projektnek. Valójában nem is az, csak még kezdő vagyok, és nincs elég gyakorlatom, de ezekkel a dolgokkal válik tapasztalttá az ember. Például először észre sem vettem, hogy van a szövegben egy helyesírási hiba, a végén pedig sajnos amikor a hangfalak már be lettek állítva a helyükre, azon a részen nagyon sötét lett a videó, mert oda nagyon kevés fény esik és a Canon gyári objektíve nem rossz fényviszonyok melletti videózásra van optimalizálva. Tegnap besétáltam a Pálvölgyi fotóba és amolyan “mellesleg” megkérdeztem, hogy milyen objektívet ajánlanak ha Canon géppel videózni szeretnék. A fickó majdnem kettévágott egy szamurájkarddal, olyan felháborodás sugárzott a tekintetéből, meg a hangjából. Kijelentette, hogy a fényképezőgép fényképezésre van és NEM videózásra, és ő nagyon reméli, hogy ez hosszú ideig még így is lesz. Nem akartam megbántani az ember érzéseit, ezért csak néztem magam elé, húzva a számat, félig bólogatva, meg homlokráncolva. Nem akartam mondani, hogy kollégám, aki videózásból él, egy Canon 5D-t használ elsődleges kameraként. Azt sem akartam neki mondani, hogy ember, ébredj fel, nem olvasol híreket? A DSLR videó virágkorát éljük, reklámok, videoklipek és művészfilmek tonnái készülnek tükörreflexes fényképezőgép használatával! Destruktív gondolatai ellenére sem gondolom, hogy a Canon rossz befektetés volt, hiszen valamennyire nekem is fontos volt, hogy szép fotókat tudjak lőni, és ez a Maserati videó is viszonylag szép lett… és ne feledjük, hogy egy professzionális videókamera egymilliónál kezdődik. Ezt a Pálvölgyi fotós szakember is megjegyezte. Megértem őt, hiszen a fotózás szépsége a “csak fotózok” mentalitásban rejlik, és nem a matyóhímzésben, a Full HD 1080p-ben meg a rolling shutterben. Mindegy, én örülök a pozitív visszajelzéseknek, kollégáimnak és barátaimnak tetszett a videó, most pedig Nektek, kedves olvasóimnak is mutatom, íme:
Fura hét volt ez…
Ha visszagondolok arra, ahogyan telt ez a hét, akkor vannak vizonyos motívumai, amelyekkel nem tudok kibékülni, vagy éppen ellenkezőleg, meglepnek. Talán anyám kiállítása lenne az utóbbi kategória legkiemelkedő darabja, hiszen jól sikerült és rengetegen elmentek rá. A rossz idővel pedig nem tudok mit kezdeni, bár nem vagyok a napsütés híve, én jobban szeretem, ha szétszórtan felhős az ég és fúj a szél, de ezt az egybefüggő szürke eget már nemcsak unom, hanem utálom is.
Tegnap este fél órán keresztül nem tudtam eldönteni, hogy milyen filmet nézzek. Ez nálam szokatlan, és komoly gondot sejtet. Aztán valamit mégiscsak sikerült választani, jobb híján Lars Von Trier “Nymphomaniac”-jét néztem meg és az első epizód végére megnyugtattam magam, hogy ez még mindig jobb választás volt mint az eredetileg kiszemelt kosztümös dráma John Malkovich-csal meg Uma Thurman-nel. Ráadásul régi kedvencem, Uma szerepel a Nimfomániásban, ami engem teljesen váratlanul ért, mi több, végre nem bugyuta vígjátékos arcát hanem a drámai karakterét vonultatja fel, ami voltaképpen remekül megy neki. Nem is tudtam, hogy ennyire látszik rajta a kor. Vagy hízott? Vagy csak jó munkát végeztek a kosztümösök? Azt se tudom hova tenni, hogy 2x mélyebb hangon szólalt meg, mint amit megszoktam tőle. Persze a film ettől még jól sikerült, rossznak semmiképp sem mondanám, de most nem fogok külön értékelésbe folyni, mindenki nézze meg aztán majd eldönti.
Két éjszakám ráment a 805 Maserati videóra. Hazajöttem a munkából, leültem a gép elé és videót vágtam éjfélig. Ami figyelembe véve a kis klippecske 2:48′ időtartamát, soknak tűnik. Igen, nem könnyű a snitteket zenére igazítani, ráadásul én ebben még kezdő vagyok, mi több, a gépem hiába jó, a Full HD videószerkesztést nem feltétlenül emészti könnyen. Ettől azért még nagyon izgatott voltam, mikor szétküldözgettem mindenkinek a videó linkjét, és a pozitív visszajelzésekből azt szűröm le, hogy igen, videózással kell foglalkoznom és lehetőleg komolyabb szinten… belegondolva, hogy nyáron le kéne forgatni, legalábbis el kéne kezdeni forgatni A Számháborút, ez a kis Maserati csak morzsának tűnik, mégis, mennyire rá voltam feszülve. Ugyanilyen temperamentumot igényel 60 percnyi játékfilm is…? Akkor vár rám még sok-sok virrasztás, de nem érdekel, élvezettel csinálom.
Ma ki akartam menni a szigetre futni, de már jól látom, hogy nem lesz belőle semmi. A futás hiányát kompenzálnom kell itthoni edzéssel és egy kiadós ebéddel, utóbbi még nem tudom, mi legyen, de valami kalóriabombára van szükségem.
Milyen fülhallgató alkalmas futáshoz? Pl. ezek…
Nyakunkon a nyár, kezdődik a strandszezon, ilyenkor sokan kimerészkednek a szabadba egy kis aktív testmozgásra. Mai cikkünk pontosan ezért íródott. Az egyik legnagyobb fülhallgató-gyártóként ismert német Sennheiser cég, „Adidas Sport” termékvonalából kiválasztottunk hármat, hogy kiderítsük: miért érdemes velük sportolni? Bővebben >>
mákom van
A rendszergazda itt felejtette a mákos sütijét a bolt konyhájában és mikor hívtam, hogy valamije itt maradt, káromkodott. Miután jóváhagyta és letámadtuk a sütijét, megértem hogy miért volt kiborulva mert az a süti bizony elég ízletes volt.
Édesanyámnak festménykiállítása lesz pénteken, Együttállás címszóval. Kíváncsi vagyok, lehet hogy magammal viszem a Canont is no nem azért hogy a festményeket kamerázzam bár az se lenne baj, inkább az embereket miközben a képeken tűnődnek. Azt hiszem, még 6 vagy 7 másik kiállító is megy. Egyébként mindenkinek javaslom hogy jöjjön el, aki egy picit is érdeklődik a festészet iránt, mert elfogultság nélkül is anyám most már nagyon jól fest.
Holnap reggel átmegyek a másik boltba, ami tulajdonképpen testvérboltunk. Érkezett oda egy új hangfal amit úgy hívnak hogy B&W 805 Maserati Edition és levideózzuk majd ahogy kicsomagoljuk. Egyelőre nincs morzsám a Számháborúval kapcsolatban. Ma este nekiülök és nyomom, amíg csak tudom, ez már fix.
Csak hogy meglepetést okozzak: fejhallgatót mutatok be :-)
A jogász
Ridley Scott kifogástalanul intézi teendőjét, ha arra kérik, hogy filmet rendezzen: meglátja a témákat, kiemeli őket, érzékletesen, keményen, finoman, mindenhogy képes belevinni a stílust még egy álló, dialógokkal teletűzdelt és látszólag semmitmondó jelenetbe is. De ugyebár a Scott filmekben minden jelenet mondani akar valamit. A Jogász c. film látszólag semmitmondó jelenetek sokaságából lett felépítve. Ha valaki életében először ülne moziba, és ezt nézné meg, akkor lehet, hogy egy értelmezhetetlen mozaikfilmmel találná magát szembe, bár nem biztos hogy igazam van, hiszen az is kérdés, hogy ki mennyire ért a mocskos bizniszek világához. Mert hogy a Jogász a mocskos narkóbiznisz világába ad nekünk betekintést, szemünknek fülünknek egyaránt. Nem kapunk meg minden információt. Sem a karakterek, sem a történet szempontjából nincsen olyan aprólékos felvonultatás mint a kilencvenes évek gengszterfilmjeinél, itt leginkább sodródunk az árral, és a forgatókönyvíró (ugyanis nem a rendező miatt olyan a sztori amilyen, hanem Cormac McCarthy követte el az események papírra vitelét) ezt akarta elérni. Tehát a Jogász savanyú és fejfájdító atmoszférája kérdéseket bombáz a néző fejébe, miközben a zavaros ködöt néha megtűzdelik különböző szereplők és mellékfigurák monológjával, ettől is kicsit tartalmasabbá, lendületesebbé téve a filmet. Szubjektív értékelésem nincsen erről a filmről, nem tudom pontszám alapján bírálni, mivel többször meg kéne néznem ahhoz, hogy azonosuljak vele, hiszen tegnap 3,5 órányi alvás után, másnaposan vállaltam be. Nem mondom, hogy hiba volt, de ezt tiszta fejjel kell megnézni, és csak olyanoknak, akik elvontabb, különcebb krimire szomjaznak
.
Mielőtt elalszom
Az elmúlt időszakban alig néztem filmet, és ma, mivel nem kellett dolgozni, kapásból két néznivaló került az étlapra és az egyik a Sleepers volt. A kilencvenes években nem a látványt, hanem a sztorit próbálta Hollywood minél csavarosabbra, kidolgozottabbra produkálni, és ez meglátszik többek közt a Sleepers forgatókönyvén is. Ez olyan film, mint a Carlito útja; látszólag szükségtelenül hosszú, sőt, a mondanivalója két percben is elférne, viszont kellő türelemmel, ráéréssel bontanak ki benne számos fejleményt. A film alapötlete elolvasható a port.hu-n, ezért most a cselekményről csak annyit mondanék, hogy elég durva, már ha a néző tényleg beleéli magát. A főhősök valójában nem főhősök hanem áldozatok, akik próbálják elfelejteni amin keresztülmentek, miközben egymást is próbálják kihúzni a szarból. Az általam most nagyon leegyszerűsített sztori ennél sokkal (amerikához képest meglepően) összetettebb, a maffiától a rendőrökön keresztül a korrupcióig és a bölcs vegyesboltosig sok dologgal találkozhatunk a filmben. Robert De Niro csak egy név a sok közül, akik hozzátették magukat ehhez a produkcióhoz, mind remek munkát végeztek, ez egy egész estés film és akkor se csodálkoznánk, ha minden ami benne lezajlott, a valóságban is megtörtént volna. Mindenesetre örülök, hogy nekünk ennél jóval békésebb gyerekkorunk volt, ajánlott film ez azok számára, akik a régivágású, krimiszagú drámára vágynak olyan színészekkel, akikből többen is akkoriban érték el karrierjük csúcsát.
Értékelés: 8/10
Séta a városban
Az utca mesél mindent nekem,
Akkor is, ha csak lábam emelem,
És a lépések zaja újabb
Zörejt kelt emléktengeremen,
Ez a város, maga a múzsa.
Lépten-nyomon hallom szárnyaid,
Hallom az emberek hangszálait
És a saját arcom minden árnyalata
Néz rám, míg egy taxi hasít
Mellettem, száguld megállás nélkül tova.