Az elmúlt időszakban alig néztem filmet, és ma, mivel nem kellett dolgozni, kapásból két néznivaló került az étlapra és az egyik a Sleepers volt. A kilencvenes években nem a látványt, hanem a sztorit próbálta Hollywood minél csavarosabbra, kidolgozottabbra produkálni, és ez meglátszik többek közt a Sleepers forgatókönyvén is. Ez olyan film, mint a Carlito útja; látszólag szükségtelenül hosszú, sőt, a mondanivalója két percben is elférne, viszont kellő türelemmel, ráéréssel bontanak ki benne számos fejleményt. A film alapötlete elolvasható a port.hu-n, ezért most a cselekményről csak annyit mondanék, hogy elég durva, már ha a néző tényleg beleéli magát. A főhősök valójában nem főhősök hanem áldozatok, akik próbálják elfelejteni amin keresztülmentek, miközben egymást is próbálják kihúzni a szarból. Az általam most nagyon leegyszerűsített sztori ennél sokkal (amerikához képest meglepően) összetettebb, a maffiától a rendőrökön keresztül a korrupcióig és a bölcs vegyesboltosig sok dologgal találkozhatunk a filmben. Robert De Niro csak egy név a sok közül, akik hozzátették magukat ehhez a produkcióhoz, mind remek munkát végeztek, ez egy egész estés film és akkor se csodálkoznánk, ha minden ami benne lezajlott, a valóságban is megtörtént volna. Mindenesetre örülök, hogy nekünk ennél jóval békésebb gyerekkorunk volt, ajánlott film ez azok számára, akik a régivágású, krimiszagú drámára vágynak olyan színészekkel, akikből többen is akkoriban érték el karrierjük csúcsát.
