Tegnap kihajóztunk a Dunára. Szólt a zene, sokan táncoltak, kiálltam a korláthoz és néztem a fényeket. Zöld lézersugárról világítottak át a hidak között, olyan volt mint a nagyszabású diszkókban. A sugárnyalábok alatt álltunk, közben a víz alattunk a fekete és a smaragdzöld között váltakozott, szüntelen csillogással. A kezemben egy üveg Dreher Bakot tartottam, közben néztem amint lomhán elvánszorog mellettünk a város. Én is táncoltam egy keveset, de többnyire a hidak, épületek és a víz csendjében osztoztam. Közben halovány mosollyal pásztáztam a nagy semmit.