Hónap: 2013 november
Szerinted melyik a legjobb fejhallgató?
Ma ezt kérdezték tőlem, közben automatikusan eszembe jutott az AKG K 601-esem, ami otthon hever az asztalomon. Az én kis K 601-em… mikor is volt, hogy megvettem? Idestova 3 éve. Azóta egy pillanatra se bántam meg, minden nap megbízhatok benne. Persze nagyon szeretem a Beyerdynamic fejhallgatókat is, de csak néhánya
De többet vettem puszta fejhallgatónál, és ez nem csak megérzés, hanem tény. Ez egy referencia kategóriás modell. Ez azt jelenti, hogy túlzások nélkül, semlegesen és tisztán ad vissza mindent. Lineárisan, díszítések, színezések, kiemelések és extrák nélkül a szürkének tűnő valóságot hallom, és ez nekem a munkám miatt nagyon fontos. Amikor azt mondják valamire, egy hangcuccra, hogy “jól szól” ez sok embernek mást és mást jelent. Jól szól, ergo tetszenek a mélyei? Jól szól, ergo tetszik, hogy ki van emelve a magas? Jól szól, vagyis jó hangos? t: T 90, DT-235, DTX 501 p – ezek a kedvenc Beyerjeim. Az AKG K 601 viszont számomra az egyik nagy kedvenc. Most már utólag belátom, hogy a kollégámnak, aki rábeszélt, hogy vegyem meg ezt a drága fülest, igaza volt. Akkoriban a K 601 bolti ára 80.000 Ft volt, ami lássuk be, nem kis pénz egy darab fejhallgatóért.
Mint minden, ez is relatív. Egy biztos, az AKG fülesem megértette velem, hogy sokszor a kevesebb néha több. Nem kapok tőle zúzós basszusokat, ami azt illeti, mindig precízen, kimérten és óvatosan adja a mélyeket. Mintha tartalékolná őket előlem. És ha a füled rááll erre a “diétás” hangra, hirtelen rájössz, hogy a legtöbb hifi rendszer és a legtöbb hangfal nem hitelesen szól. Az esetek 99 %-ában hozzátesznek valamit a konfiguráció teljesítményéhez, ami megváltoztatja a végeredményt. Sok gyártó ezt teljesen tudatosan csinálja. A legdrágább termékük viszonylag közel áll a valóságoshoz, viszonylag azt kapod, amit kapnod kéne, a többi modell pedig a csúcsmodell butított változata. Ha jó hallásod van, pontosan meg tudod magadnak határozni, hogy hol milyen butításokra került sor. Ha nincs jó hallásod, az se olyan nagy baj. Legalább nem kell horror pénzeket áldoznod hangrendszerre. De én nem hiszek abban, hogy akinek “botfüle” van, az nem tud értékelni egy jó rendszert. Nagyon is tud. Eddig bárkinek mutattam a fejhallgatómat, elismerve díjazta és még az őszinte barátaim is kijelentették hogy “olyan mint ha itt lenne a zenekar”. Na látod, ez a nem mindegy! A fejhallgatót hallod, vagy a zenét?
Ne engedd, hogy aki vagy, útjában álljon annak, aki lehetnél! <– ezt be lehetne helyettesíteni az ilyen berendezésekre is. Ha sikerül olyan hifi terméket szerezned, ami visszaadja a “lényeget”, ami hitelesen őszintén reprodukál minden felvételt, akkor úgy érezheted, hogy valami – számodra – tökéletes került a birtokodba. És ez nagyon jó érzés. Akárhányszor hallgatom a K 601-emet, jól érzem magam. Végül is nem erről kéne, hogy szóljon a zenehallgatás?
Audio & Vision SHOW 2013 kiállítás
5,3 km
Rutin lett a szigetkör is. Felveszem a melegítőmet. Eszembe jut, hogy még mindig nem vettem futós melegítőt. Sima tréning göncökben vágok neki. Na nem, mint ha ettől romlana az önbecsülésem. Csak azért látom, hogy sokan mások kimondottan “futós cuccban” futnak. Mert ha valaki úgy istenigazából fut és rendszeresen fut, akkor fel is kell öltözni hozzá. Futós cipő. Nem is kell részleteznem, ebben tulajdonképpen látok is értelmet. Cicanaci, vagy kevésbé extrém személyiségeknek lélegző tréningnadrág. Futás közben is szellőzik a lábad, hát nem fantasztikus? Nem vagyok meghökkenve ezeken a csúcstechnológiával készült rongyokon, csak egyszerűen eddig nem érdekeltek. Most meg mindenhol és mindenkin ilyeneket látok. Bizonyára jó lehet úgy futni, hogy az izzadságodat egyből elvezeti a ruhád. Majd meglátjuk, de most nem ez a lényeg. A lényeg, hogy a kör háromnegyedénél megelőzött valaki. Aztán megtorpant mert szemből jött az ismerőse és ketten visszafele indultak. Én ennek azért örvendtem, mert így újra fennált az érzet, hogy egyedül vagyok az egész pályán ebben a randa novemberi szürkületben. Aztán meglepetésemre, az illető aki korábban visszafordult, most újra megelőzött! 1-2 percig hagytam őt hogy előttem szaladjon, aztán az utolsó 800 méteren megelégeltem a dolgot. Kiléptem, jó nagy szellős, kitartott lábmozgással, közben próbáltam nagyobb levegőket venni. Utóbbi valahogy nem jött össze. A tüdőm irdatlanul tágulni kezdett, míg már úgy éreztem; menten átszakítja a bordáimat. Érzetre ez egész felsőtestem egy nagy, izzó vasként szúró, izzadságban áztatott tüdő lett. Még hogy a futás jó dolog! Egy nagy büdös fenét! Én itt mindjárt meghalok, közben meg a futás az egyik legkedveltebb sport? Persze én csináltam rosszul, mert a tartalék energiámat hirtelenjében húztam le a mentális vécén. Enyhe ájulás és hányinger kerülgetett, de végül sikerült lefutni azt a bizonyos szigetkört. Jóllehet, a legjobb időmet (28:30) még nem döntöttem meg, de hát most nem is ez volt a cél. Kicsit fújtattam még utána, aztán rohantam tovább a villamoshoz. Mert ha ilyen novemberi hidegben egy szál gagyában és hosszú ujjúban szaladgál az ember, abból könnyen lehet megfázás. Szerencsém volt, mondanom se kell, azúta sincsen semmi bajom, sőt egész jól vagyok. Nem is a futást élvezem, sokkal inkább az utána bekövetkező elégedettséget és örömöt, hogy jé, megint kibírtam ájulás, halál és ízületi sérülés nélkül. Végül is az őseink nap mint nap ezt csinálták reggeltől estig, nemde?
Acélember vélemény
Száz százalékot adnék erre a filmre. Ha gyerek lennék. De mivel ovis korom óta, amikor is az első Cristopher Reeve-féle Supermant láttam, felnőttem. És most lehengerel az a zseniálisan megkomponált látványvilág, amire Holywood képes. Mégsem vagyok teljesen elégedett, néhány hogy úgy mondjam, baki miatt. Ettől függetlenül az Acélember (vagy nem tudom mi a magyar cím…) kötelező film mindenkinek, akinek az “eredeti” film már alapból tetszett. Ez nagyjából húszmilliószor pörgősebb, látványosabb, a történet helyenként picit defektes de hát istenem, ez egy mese! Hőstörténet földönkívüli félistenekről, onnan kezdve meg nem teljesen mindegy? A Kal-El-t alakító színész nem rossz, végülis elmegy, Louis Lane helyére igazán berakhattak volna valami érettebb, jobban mondva életrevalóbb nőszemélyt, mint ezt a nagy kékszemű vörös lányt aki folyton csodálkozik és mosolyog felváltva, az idegesítő nézése meg közben nem változik. De hát ez mese, nem pornófilm (ettől függetlenül sok jobb színésznő létezik).
Értékelés: 7/10
Napi “cukiság” :-)
A Csend
Annyira jó ez a mély búgás.
Ez a nyugalommal teli éjszaka.
Főleg annak megváltás, akinek
a tél a kedvenc évszaka.
A némaság sávjaıba ásva
alszunk csendesen.
Ezer évezrede senki sem
aludt még ennyire édesen,
mint én most. Hallgatagon
horkolok, hagyva halványulni
hangyányi belső hangom.
Közben egy ház körvonalai
rajzolódnak ki a ködben.
De jó is az, mikor már érzem,
hogy álom ez most.
Az óra tikk-takkolása nem
háborog, csak az álmot látom,
amiben egy buszon
ülve visszaszámolok.
Közben a sötétséget lámpa
fénye szakítja ketté élesen,
és magamat látom… Ki tudja, hány évesen.
A lámpa a busz lámpája.
Az egyik csavar már feladta,
a saját táncát járja.
Oda-vissza gurul a lámpabúrában,
míg odakint csak a sötét igazi
ebben az egész túrában.
Te vagy az.
Te vagy a csendem, a nyugalmam.
Persze nincs olyan, hogy Te.
Nincs Te, csak a csend van.
A Last Vegas jó film?

Szerintem Ja! Vagyis hát attól függ, milyen ízlésű embernek teszik fel ezt a kérdést. Ha a könnyen emészthető, laza, amerikai vígjáték kategóriát kedveli valaki, de nem a mostanában lezajló tinis baromságokat hanem igazi, klasszikus színészekkel játszott munkát, annak valószínűleg bejön ez a film. Kicsit a Bakancslista c. film járt az agyamban, miközben a Corvin Mozi nagytermében ülve végignéztem a Last Vegast. Néha egy-két (valóban) elcsépelt poénon csendesen mosolyogtam, miközben körülöttem rötyögött a mozi, néha viszont én nevettem fel hangosan, annak ellenére, hogy a többiek csak halkan kuncogtak. Ebből lehetett érezni, hogy a film széles réteget céloz meg. Úgy érzem, én kicsit az átlagnézőt testesítem meg, ha vígjátékokról van szó. Nem az eredetiségre vágyom, hanem arra, hogy jól összerakott poénsalátát tálaljanak elém rejtett mondanivalóval. És bár a poénok néha kicsit sántítottak, a filmben mégis ott lappangott végig, nagyon mélyre elásva a rejtett mondanivaló. Ez már önmagában jó hír! És mi volt az a rejtett igazság? Végül is nem kell megnézni ezt a filmet ahhoz hogy egyértelmű legyen, ami a tartalma: az igaz barátság elkísér egy életen át. Könnyed ősz esti szórakozás, ennyi a Last Vegas, egy kis kikapcsolódás, és két halk kuncogás között lesz időnk szembe nézni saját magunkkal, és azzal, hogy vajon tiszteletben tartjuk-e mindazt, amit igaz barátunk megtett értünk? Vagy tudunk e róla egyáltalán, hogy tett valamit értünk? Ésatöbb, ésatöbbi….