BKV-csendélet

Mindenhol olyan táblákat látok, ahol hamarosan információk fognak megjelenni. Bizony, egy napon kiderül, hogy A FÖLDET MEGTÁMADTÁK!

Nonstop önbizalom

Kaptam apumtól egy hangoskönyvet, most már azt is tudom, hogy kerner training infotermékéről van szó. Ez nem a reklám helye, de ezt a hangoskönyvet tényleg mindenkinek végig kéne hallgatnia. Több dolgot is magába foglal: hogyan legyünk sikeresek, hogyan gazdálkodjunk, hogyan használjuk ki hasznosan az időnket, hogyan legyünk pozitíval satöbbi. Úgy érzem, hasznos anyag volt és sokat javított a gondolkodásomon. Erősen ajánlott mindenkinek, aki elégedetlen a jelenlegi életével.

Ja, amúgy a Forgatókönyv írói tanfolyam második alkalma holnap lesz. Össze kellett írni 10 olyan filmet (előző bejegyzésben olvasható), amiket bármennyiszer meg tudnék nézni. Ezek jutottak eszembe. Leszögezem, igazából nincsenek kedvenc filmjeim. Vannak filmek, amiket csodálok, lenyűgöznek és elismerem őket, de kimondott kedvencem nincs. Hasonlóan állok a zenékhez is. Nem tudom, miért van ez. De nem is érdekes.

10 Film, amit akárhányszor meg tudnék nézni

A Bárányok hallgatnak
Az óceánjáró zongorista legendája
Batman – Felemelkedés
Becstelen Brigantyk
Durr Durr és Csók
Lakótársat Keresünk
Mátrix
Rocky 3
Terminátor 2
Truman Show

Forgatókönyvíró tanfolyam – túl az első órán

Nna, most szombaton volt az első alkalom. Ez még csak alapozó beszélgetés volt, de két dolog miatt már most nagyon örülök. Az egyik az, hogy mikor kiléptem az MFMI ajtaján, úgy éreztem magam, mint akinek kicserélték a koponyáját két számmal nagyobbra. Pedig ez még csak az ismerkedés volt. Aki tartotta a tanfolyamot, elég jól látja a filmgyártási folyamatokat és ő maga is dolgozott már több ízben a magyar filmiparban. A másik dolog, hogy nagyon sokszínű, érdekes a társaság. Összességében mindenkit érdekel a forgatókönyvírás, és ezért jelentkezett, de végső soron kevesükben érezni a bizonyosságot, hogy tényleg akarnák. Én meg vagyok győződve róla, hogy idén elkészülök a “Majd Jövök” projekttel. Jó döntés volt ide jelentkezni, most minden információt megszerezhetek, hogy penge legyen a forgatókönyvem. A magyar filmkészítés viszont a legbátrabbakat is megingatja. Rájöttem, nem puszta véletlen, hogy nem szeretem a magyar filmeket. Mikor megkérdeztem az illetőt, aki tartotta az előadást-órát-tanfolyamot, hogy eddig melyik itthoni film tetszett neki, azt mondta nyersen: egyik se. És meg tudom érteni. A fejemben újabb és újabb kreatív tervek kavarognak. Szombaton 13:00-kor lesz a következő alkalom.

Átalakulás

Mióta itt lakunk, már vagy tízszer kimentem a szigetre futni. Szégyellem, de a múlt hét teljesen kimaradt, valahogy a munka átvette az irányítást. Mindazonáltal észrevehető, hogy a rendszeres futás kezdi meghozni a hatásait. Mivel a sok mozgást sok zabálással kompenzálom, látványos fogyásról még nem beszélhetek, bár sikerült stabilan lejjebb adnom 2,5 kilóval. Jóval érdekesebb, hogy a combizmaim elkezdtek fejlődni és azt veszem észre, hogy néhány nadrágomat már nem csak a dagadt segg problémája, hanem a vaskosodó comb problémája miatt sem tudom felvenni. De ez összességében pozitív. Meg a vádlimon is kezdtek megjelenni ilyen barázdák, ezt hívják szakzsargonban szálkásodásnak. Pedig még csak kb. tízszer voltam. Mi lesz fél év múlva? Nem tudom, de látom magamat egy év múlva hogy röhögve, saját magamat szánva olvasom ugyanezt a bejegyzést, akkor már legyintve mindezen, meg hogy egyáltalán ezt blogtémaként vetettem fel…

Lássunk valami érdekesebbet! Szombaton kezdődik a forgatókönyvíró tanfolyam, tűkön ülök. A jelenlegi projektemet (Azaz a nemrég elkezdett forgatókönyvet) lefagyasztottam, félreraktam szent helyére hogy nyugodtan várjon, míg elmém új információkkal és ötletekkel bővül, és kiegészített arzenállal tudok nekiveselkedni forgatókönyvem továbbírásának.

A munkahelyi dolgokról nem szeretnék nyilatkozni. Katasztrófa, nagyjából ennyi.

Esténként olvasok, lefekvés előtt kb. fél órát. De fontos, hogy nem szabad fekve, mert akkor elalszol, ülve kell és akkor még figyelni is tudsz. Kipróbáltam, és bevált. Jee…

Hallgassátok meg Anya Marina legújabb, Felony Flats c. albumát! Nagyon állat!

Furcsa nap. Tényleg lehetséges!

Épp a szabadnapomat töltöttem, otthon ücsörögtem majdnem egész nap. Megnéztem Fellini Rómáját, hát nem mondom, elég tömény film. Aztán elmentem a szigetre futni. Közben hangoskönyvet hallgattam, nem emlékszem a csóka nevére, de alapvetően arra ösztönöz, hogy sikeresebb legyél, érd el a céljaidat, és hogy vedd kézbe a saját életed. Nagyon érdekes dolgokat mondott. Aztán futás után hazabattyogtam, hogy olvassak egy kicsit Syd Field könyvéből, és este jön egy ilyen link apumtól: Forgatókönyvírói tanfolyam a Magyar Film és Média Intézet jóvoltából!

Mint akinél leverték a biztosítékot. Fejemben a hangoskönyv visszhangzó, inspiráló mondanivalójával, nem hittem, hogy ennyire egyértelmű, hogy a céljaim már rég léteznek, és itt hever a lehetőség a lábam előtt. Szó szerint, ugyanis a Rigó utca, ahol a tanfolyam indulni fog, innen két sarokra van. És mik nincsenek? A számlámon pont annyi megtakarított pénzem volt, amennyibe a tanfolyam került. Tegnap este el is utaltam. Jövő héten kezdődik. Nagyon örülök neki, mert ha már írok forgatókönyvet, így még biztosabb lehetek benne, hogy szakmailag is (remélhetőleg) jó lesz. De azért kíváncsi leszek a fogadtatásra.

Keresőoptimalizálós agytágítás

Ma nem mentem dolgozni, helyette beültem egy webmarketing szemináriumra. Hét órás agytágítás. Bocsánat, öt és fél, mert volt ebédszünet meg néhány tízperces pihenő. Nem emlékszem ehhez hasonló alkalomra; hogy ennyire sok információhoz jussak ilyen rövid idő alatt. Egyszerre szembesültem azzal, hogy a webmarketing mi mindenből tevődik össze, és azzal, hogy a mi honlapunk sehol se tart. Az elején totyogunk… bakker! Napi nyolc órában kéne fejlesztenem a hangcenter.hu-t, és akkor is csak talán lennénk top3 látogatottak a témában mondjuk… karácsonyra. Nem arról van szó, hogy nincs hozzá kedvem. Nagyon is van hozzá kedvem. Csak részben volt lelkesítő ez az előadás, részben kiábrándultam, mert újra szembesülnöm kell azzal, ami sajnos az egész országban jellemző; hogy az emberek nem tudnak egy adott feladatra koncentrálni, hanem egy főre rengeteg munka jut. Jó ez, vagy rossz? Nem tudom.