Kenuval Megyeri hídig – kipipálva!
Hónap: 2013 július
Hopkins nem szeret ördögűzni, bár megy neki
A Rítus. Hálivúd mindenre képes, és most képesek voltak egy -szerintem az átlagosnál jobbnak nem nevezhető – forgatókönyvhöz egy átlagosnál sokkal jobb mellékszereplőt, név szerint Sir Anthony Hopkinst társítani. Ezzel még nincs is baj. Igaz, Hopkins-szal ez volt az első felejthető film, amiben láttam, de nem miatta. Ez előfordul, ahogy mondani szokás, a legjobbakkal is. A rendkívül rövid és egyszerű cselekmény közhelyes párbeszédekkel egészül ki, a színészek láthatóan igyekeznek komolyan végezni a munkájukat, rájuk rossz szavam nem lehet. Ez az egész ördögűzéses meg túlvilágos téma alapvetően izgalmas, misztikus, nem? Hát akkor miért kell ócska horroros effektekkel kitölteni azokat a részeket, ahol konkrétan az örögöt kéne valahogy megtestesíteni? Hopkins-t megszállja az ördög = Hopkins könnyes szemmel arcon vág egy kislányt. Ez önmagában elég hatásos, a nézőből döbbenetet vált elő. Ezekkel a mozzanatokkal semmi gond. Az ördög beszél Hopkinsból = Hopkins arca pár percre beragyásodik, és nagyjából ennyi. A barátnőm minden körmét lerágta, én valahogy nem tudtam izgulni, inkább csak mosolyogtam. Ez egy olyan thriller, amit akár egy erősebb idegzetű gimnazista is végignézhet anélkül, hogy utána rosszul aludjon. A tanulság: vannak ördögűző papok. Nagyjából ennyi. Nem szippantott magába a kép. Majd legközelebb, talán.
Értékelés: 5/10
Margit sziget futás először, hosszú kihagyás után
Régen járkáltam kocogni, még mikor Leányfalun laktam. Dorogon is elmentem, talán kétszer vagy háromszor, de ott az uszoda közelsége miatt teljesen abbahagytam a futást. Aztán most, hogy beköltöztünk Pestre, ahol az úszójegy kétszer annyiba kerül, mint vidéken, a mérleg meg 84 kilót mutat, gondótam, ideje kipróbálni ezt a szigetkört, vagy micsodát. Első próbálkozásra 31 perc alatt sikerült lefutni, nem tudtam, hogy ez jó időnek számít-e, én 40 percre számítottam. Sikerült saját várakozásomon felül megcsinálnni, igaz, utána tíz percig nem bírtam megmozdulni, meg furcsa volt a jobb talpam belső felére állni. Elszokottság! A neten kiderült, hogy aki 25 percet futott, az már valóban űbernek számít. Ömlött rólam a víz, valahol a gyomrom alatt különös szúrást éreztem sokáig. De még élek! Szinte teljesen elfelejtettem, milyen az, amikor 5 kilométert futva teszek meg. Ha tartom nyár végéig ezt a tervet, hogy heti 1x (de inkább 2x) meglátogatom a Margit szigetet és alkalmanként eljárok edzőterembe, meg kenuzni, még az is lehet, hogy újra formába jövök.
Megint jön a kánikula. Erről az alábbi zene jutott eszembe
Audio-Technica. Mikrofonban az van, de a fülesük sem rossz.
Súlyos vállsérülés
Egyszer csak megcsörrent a bolti telefon. Felhívott egy ember, hogy elköltözött és be szeretné állítani az új kecóban a házimoziját hogy minden jól szóljon, de súlyos vállműtétje volt, úgyhogy egyedül nem mer nekivágni. Kollégámmal a következő hétre meg is beszéltünk egy időpontot, a budai hegyoldalba mentünk, ahonnan nagyon jól lehet látni a 13. kerületi lakótelepeket. Mint sok élére állított cigarettás doboz, amiknek a színét már kiszívta a nap. Aztán ügyfelünkkel 7 órát beszéltünk meg, mi viszont kiértünk fél 7-re a helyszínre. Míg letettem a táskámat és a saját papucsos lábfejem izzadságát szagoltam, a munkatársam nekiállt kifejteni, hogy mi ezeknek a randa lakóházaknak az előnye, és hogy a szocializmus ezzel bélyegezte meg a várost hogy ilyen ronda paneleket építettek, meg minden.
Ügyfelünknek szép kis lakása volt, egy többemeletes ház padlásterébe költözött, de maga a szint simán lehetett 50-60 négyzetméter, plusz külső terasz heverőkkel és jacuzzival. A szoba közepén, az egyik mestergerendáról hinta lógott le. Nem is tudtam elképzelni, melyik lehet rosszabb, ha valaki hintázás közben lerepül észak felé és a családi húslevesben köt ki, aztán lehet venni új étkezőasztalt. Vagy dél felé landol, és a milliós bowers hangfalakat dönti fel, amik rádőlnek és szilánkosra törik a ránézésre is legalább százezres üveg-alumínium spectral készülékállványt. Kissé szégyelltem magam, mert a kemény kánikulában rendesen megizzadt a lábfejem és hát szandál nélkül ez érezhető is volt. Ügyfelünk volt olyan kedves és adott egy fehér, pihe-puha plüsspapucsot, ami nagyon kényelmes volt, csak kétszer jobban izzadt benne a lábam. Főleg, amikor levettük a tévét a falról. Lehetett vagy hatvan hüvelykes, szép kis samsung plazmatévé, egyedüli bibi az volt vele, hogy a samsung gyárilag mellékelt, infantilisan tervezett fali pogácsáira lett felakasztva. És hát a tévé visszaakasztása eltartott legalább öt percig, mindkét bicepszem bedurrant és csatakos lettem a verejtéktől, utána még negyed óráig remegő kézzel fűztem a hdmi kábeleket. De nem vagyok ám annyira puhány, ittam egy pohár vizet és már meg is száradt rajtam a verejték. Jött a következő móka, a mélysugárzó beállítása, szegény ládának új helyet kellett rögtönöznünk, mert elállta az útját két bazi nagy üvegtojásnak álcázott földre rakós dekor lámpa.
Végül csak meglettünk, egy egymilliós NAD végfok hajtotta a hangfalakat és azt kell mondjam, bitang jól szólt a rendszer, csak hát a méregdrága berendezés egy egyszerűcske WD médialejátszóról szólt. És ami azt illeti, a WD TV jó cucc, de ilyen drága vas sokkal, de sokkal jobban szólna egy Dune vagy Oppo vagy Pioneer vagy tudomisén milyen, komolyabb kategóriájú BD lejátszóval. De hát ügyfelünknek ez elnyerte a tetszését és nem is volt vele semmi gond. Bőségesen megjutalmazta segítségünket, így jókedvűen bandukoltunk lefelé a hegyoldalon, igaz, közben nem kíméltek a szúnyogok. Különös ember volt ez az ügyfél, lezser, de mégis volt tartása. Már nem emlékszem pontosan, mit és hogyan mondott, de ha jól rémlik az ország egyik legjobb motorversenyzője volt, csak aztán egy alkalommal túlhúzta a gázkart és repült egy nagyot. Törött bordái és egyebek mellett fel sem tűnt neki, hogy súlyos vállprobléma is kialakult. Két évvel később, orvosi ellenőrzés után vált világossá, hogy itt bizony azonnali műtétet kell csinálni, azóta is gyógytornára jár a pórul járt versenyző. Az a hintát azért kipróbáltam volna!