Ma bejött egy izraeli csóka, és kijelentette, hogy ma be kell üzemelni neki a hangrendszert. Kicsit húztam a számat mert így le kellett mondanom az esti szigetkörről, de egy kis pénz mindig jól jön. Ki is vitt magához meló után a második kerületbe, erősen törte az angolt, de azért boldogultunk. Három óra leforgása alatt sikerült mindent kicsomagolni és a helyére tenni, bekötöttem a hangfalakat, kalibráltam az erősítőt, azért is tartott ennyi ideig a dolog, mert kellett még tizennyolc méter hangfalkábel. Míg a pasas elugrott vezetékekért, végeztem a kalibrációval, leültem tesztelni, rákötöttem az iPodomat az erősítőre hogy kiderítsem, hogyan szól a rendszer. Nagy volt a szoba de elég üresen hagyták, a gagyi akusztika érződött is, a magas hangok csörömpöltek, de összességében jól ment a rendszer, még mélyláda nélkül is. Aztán visszaért az ember, bekötöttem az utolsó hangfalat, és már indultunk is volna, csak a garázskaput nyitva felejtette és ellepték mindenféle hatalmas rovarok a házat. Kinyírta őket rovarírtó spray-jel, közben mesélt a saját szakmai múltjáról. Azt is elmesélte, amikor 1990-ben elment egy magyarországi kanári kereskedőhöz és megvette az összes madarat. Négyzáz kanárit vett nyolcezer forintért, aztán miután lecsengette a lovét, kinyitotta a ketrecet és mind a négyszáz madár kirepült. Ilyen volt Eli. Aztán mikor visszafele hozott, ráeszméltem hogy a kulcsom a boltban maradt és arra volt kötve a lakáskulcsom is. Még szerencse, hogy tőlünk öt percre lakik a kollégám, akinél tudtam aludni éjszaka. Persze a főnök nem örült, mikor éjfélkor felhívtam hogy reggel be kéne hoznia a saját kulcsát. De végül is előfordul az ilyesmi. Hab a tortán, hogy az iPodom az ügyfélnél maradt és azóta sem jelentkezett. Remélem, hétfőre visszakerül ide az a lejátszó. Nem úgy tűnt a fószer, mint akinek szüksége van rá, jelzett is, hogy visszaadja, de aztán ki tudja, hogy hogyan működik ez az izraelieknél.