Time to say goodbye – Szájharmonika TAB
Hónap: 2013 április
Tipikus “szerelem első hallásra” – AKG Q 701 fejhallgató
Egyre hatékonyabb vagyok
Ma reggel megint dugó volt. A solymári Auchannál beállt a forgalom és fél órán keresztül tötymörögtünk. Mire odaértem a bolthoz, már javában folyt a munka. Ma sem unatkoztunk. Ebédszünetben kirohantam a Norbi étkezdéjéhez, szerintem a környéken az a legjobb kajálda. Pulykaragut hoztam tőlük, krumplifőzelékkel. A főzeléket még kiegészítettem egy virslivel és egy fasírttal, de nem tudtam hogy a fasírt akkora lesz mint az öklöm. Nem baj, elfogyott minden. Annyira elszoktam az evezéstől, hogy a gerincem mentén alapos izomláz alakult ki.. két-három napnál persze ez sem tartott tovább, az úszás után meg szinte teljesen elmúlt. Legközelebb jövő héten megyek evezni, még nem tudom, kivel, de egyelőre kenuval hasítunk. Legalább egyszer megcélozzuk a megyeri hidat, az a római fürdőtől egész jó kis út, 3-4 óra alatt nyugodt tempóban kivitelezhető. Aztán ha már melegebb lesz, megint kajakba huppanunk. Az lesz majd az igazi, a valódi kihívás. Ma csak a kíváncsiság kedvéért megnéztem, milyen áron vesztegetnek egy „belépőszintű” egyszemélyes kajakot.. hát, 150 ezer Ft alatt nem nagyon találni. Aztán ehhez még hozzájön az evező.. na jó, azt hiszem, sokáig nem lesz saját csónakom, de ez nem is annyira tragédia. Elvégre ha kéthetente egyszer elmegyünk a római fürdőhöz és kibérlünk egy hajót, az árban nagyon baráti és még jól is szórakozunk. De ez most nem is annyira lényeg. A kajak technikai leírását olvasgatva találtam egy ilyen megfogalmazást: rekreációs célokra. Ezzel a szóval még nem találkoztam, miután rákerestem, egészen megtetszett. Azt hiszem, mostanában a „rekreáció” az, amivel engem beleértve a környezetem a legkevesebbet törődik. Rekreáció gyanánt hétvégénként megnézünk 1-2 filmet, meg heti 1-2 alkalommal eljárok úszni és ennyi. Ha tökéletesen kiegyensúlyozott életet élnénk, akkor valóban érvényesülne a „nyolcóramunka” rendszer, de valahogy nem ezt tapasztalom. Az ingázás és a folyamatos pluszmunkák azt eredményezik, hogy a „rekreáció” egyet jelent az alvással. Az ideális megoldás az lenne, ha minden reggel elmennék úszni, minden este megnéznék egy filmet, minden hétvégén eljárnánk evezni és minden nap gyakorolnék szájharmonikán. Ha jobban belegondolok… ez nem is annyira lehetetlen. Csak valahogy a fáradtságot kell kontrollálni. Van egy ismerősöm, a munkatársam, akit május 21-ikén fognak műteni. Kiveszik az epéjét. Epeköve lett a túl sok idegeskedés és a helytelen táplálkozás következtében. Látva az ő helyzetét, rájöttem, hogy ha nem akarok 1-2 évtized múlva idegroncsként gályázni, jobban teszem, ha a céljaimba kapaszkodok. Abból még sose volt bajom. Mindenkinek vannak céljai. Csak nem mindenki veszi őket komolyan.
Budapest és a forgatókönyv beindul
A jó idő idén hirtelen érkezett, sokat váratott magára. Érdekes belegondolni, hogy két-három héttel ezelőtt még télikabátban mászkáltunk, most pedig mindenki pólóban és farmernadrágban rohangál. Ez a tavasz amilyen gyorsan jött, épp olyan sebesen kapott magához az egész város. Sétálsz az utcán, a körúton, és azt látod, hogy mindenhol emberek hemzsegnek és beszélgetnek. Mint ha a téli Budapest egy befagyott, koszos és sáros jégkocka lett volna. Hidegen, befagyva, szállingózó gyalogosokkal. Egy állókép, történések és színek nélkül. Én szeretem a telet, de Budapesten a tél nem olyan, mint ahogy sokan erre a hideg évszakra asszociálnak. Budapesten a tél kemény és barátságtalan, benzinszagú, kaotikus, zavarodott. A kocsonyás, mozdulatlan hangulat után most kilépsz a házból és olyan érzés ragad el, mint ha egy másik bolygón járnál. Nem csak az emberek mások. Az ég is más, a levegő is más, a színek és szagok is teljesen megváltoztak. Az érzékszerveid újdonságként továbbítják agyadba a ‘jó idő’ által küldött információt, és valahogy neked is jobb kedved lesz. Nem csak a környezeted változik meg, hanem te is. Visszaemlékszel az előző tavaszaidra, és be kell, hogy lássad, ez most más, mint a többi. Valahogy olyan érzésed van, mint ha az nem te lettél volna. Semmi baj, nem a te hibád. Ez az időszak a megújulásról szól. Én is megújulok, lépésről lépésre. Néha olyan érzésem van, hogy két lélegzetvétel alatt több dolog lezajlik a fejemben, mint máskor egy egész nap alatt. Néha a karakterekkel álmodom. Syd Field-nek igaza volt. Ha sokat dolgozol a karaktereid jellemén, a végén nem kell, hogy keresd a megfelelő reakciót, reagálnak maguktól. Érdekes, hogy – még ha egyelőre csak fejben is, de – valami olyat találtam ki, ami élő, mégsem létezik. Kitaláltam Benjamint, és Vicktoriát, és még sok másik karaktert. És álmomban néha találkozok velük. Látom, hogy önálló akarattal és véleménnyel rendelkeznek. Tulajdonképpen ha elkezdünk egy sztorit, a végére csak eszköznek érezzük magunkat. És a saját képzeletünk használ fel minket, a kezünket és a billentyűzetet, hogy a képernyőre kerülhessen. Bármi az, amit meg akarunk valósítani, az megvalósítható, csak akarnunk kell. Ezért vagyunk emberek, ezért alkotunk csodálatos és borzasztó dolgokat. Na jó… ebből túl sok filó lett 🙂
B&W Z2 videó, még hajvágás előtt :-)
A forgatókönyvírásban a legnehezebb: Tudni, hogy mit írjunk.
Az udvariasság hatalma
Néha bejönnek olyan érdeklődők, akikről lerí, hogy nincs szükségük a segítségemre, max megkérik, hogy kísérjem el őket a termékig, ott aztán egymás közt pusmogva folytatják az eszmecserét. Én állok a sarokban és az a dolgom, hogy bekapcsoljam a rendszert, mondjam, hogy mi mennyibe kerül, magyarán az én véleményem, tudásom itt nem számít, és ha van véleményem, akkor biztos, hogy hazudok vagy nem tudok újat mondani. Ma is volt bent két srác, akikről lerítt, hogy nem tartanak rám igényt. Kicsit tartózkodóan is viselkedtek, persze amikor idegen embert látunk, természetes, hogy tartózkodóak vagyunk. Ott bujkált a mosoly a szájuk sarkában, ami elárulta, hogy nem vesznek komolyan. Néha magadra kell erőltetned az udvariasságot. Komolyan kell venned a másikat, hogy ő is komolyan vegyen téged. Elbeszélhettek egymás mellett, de akkor az illető vagy rossz szájízzel távozik, vagy ami még rosszabb, soha nem jön vissza vásárolni. Ma éreztem, hogy el fogom veszteni a potenciális ügyfeleimet. Tudták, hogy jó a cucc, és szándékoztak is vásárolni, de nem voltak meggyőzve. Amikor eladsz valamit, az is fontos, hogy hogyan adod el. Egy alkalommal nincs annyira jelentősége, de ha visszatérő vevőt akarsz szerezni, meg kell mutatnod, hogy van benned tisztelet és alázatosság. Nem tudtam komolyan venni ezt a két srácot, valahogy nem tudtam nekik mondani semmi olyat, ami pozitívan hatott volna rájuk. Aztán egy pillanatig elgondolkodtam és rájöttem, hogy ideje stratégiát váltani. Egy kis színjátékot vittem a dologba, Mark Levinsont kereszteztem Anthony Hopkins karakterével. Mark Levinson képes olyan szerénységgel és boldogsággal, szinte dadogva beszélni a termékeiről, mint ha egy diák lenne, és neked, mint tanárnak próbálna felelni. Anthony Hopkins pedig sokszor mély gondolatokat gyűr a mondatai elejére, ezért homlokát ráncolva mered előre, és csak a mondata végén néz rá arra, akihez beszél. Ezt a kettőt kereszteztem és egyszer csak mindkét srác néma csendben figyelte, amit mondok. A kábelek fontosságáról, a hangfal állvány hatékonyságáról. És nem csak fél füllel figyeltek, hanem koncentrált figyelemmel, egyenesen falták a szavaimat. Még meg is mutattam nekik, mi az a fluxus-ér, miért jó a banáncsatlakozó, stb. És mire felértünk, az árakról beszélni, átszellemülten bólogattak, és csöppet sem sokallták a 360.000 Ft-os végösszeget. Nem sokallták, mert tudták, hogy ez ennyibe kerül és azt is, hogy miért kerül ennyibe. Nagyon hálásak voltak és határozottan pozitív érzésekkel távoztak. Ilyenkor biztos lehetsz benne, hogy ők a vevőid lesznek, mert az udvariasságod ugródeszkaként hatott a gondolataikra. A bolti értékesítés ezért könnyű munka, persze mint mindenhol, itt is vannak nehézségek. De nem panaszkodhatok. Na megyek filmet nézni.
UHD televízió a Sony sajtótájékoztatóján
Ezúttal egy Music Hall erősítőt videóztunk
Van-e hallható különbség az USB kábelek között?
Mitől szól jobban az egyik USB kábel, mint a másik?
A hifista világ újabb agyszüleménye, hogy különféle USB kábeleket gyártanak mindenféle rézből meg spéci árnyékolásokkal. Aztán azt mondják, hogy ezektől drámai mértékben függ a teljesítménye a hangrendszerednek. Tehát van egy százezer forintos fejhallgatód, és egy százezer forintos DAC-od. Elképzelhető, hogy a párszáz forintos USB kábel nem elég jó párosítás ezekhez? Nem cáfolom meg, amit nálam okosabb emberek állítottak. De azért tettem egy kísérletet.
Kölcsönkaptam a következő hifi eszközöket egy alapos meghallgatás erejéig: AKG Q 701 referencia fejhallgató, Lehmann audio Linear USB DAC, és két USB A-B típusú kábel. Nem tudom, mivel lehetett a gond: a számítógépemmel, a forrásanyaggal, vagy a lejátszó programmal? Valószínűleg ez jó ideig nem derül ki, a lényeg, hogy én istenbiza semmi különbséget nem hallottam a kábelek között. Pedig az egyik (Banridge aranyozott csatlakozófejjel, meg lehet kapni 3-5000 Ft között) tizedannyiba (!) került, mint a másik (Vertere D-Fi USB kábel, kb. 50.000 Ft-ért vesztegetik). Szánt szándékkal vaktesztet végeztem, Fanni cserélgette a kábeleket miközben én neki háttal próbáltam megtippelni, hogy melyik zsinórt használom éppen a PC és a DAC között. Három CD-minőségű zeneszámot hallgattam meg, 5 x egymás után és a 15 próbálkozásból mindössze egyet sikerült eltalálnom. Valószínűleg azt is véletlenül. Persze a nagyon megrögzött audiofilek azt állítják hogy az sem mindegy, milyen lejátszó programot használunk. Na én azt hiszem, ilyen mélyre még jó darabig nem ásom le magam… hozzá kell tennem, hogy ez a fejhallgató alapból olyan jól szól a Lehmannal hogy lepisilem a bokámat örömömben. Ezen a konfiguráción nem lehet, meg szerintem felesleges tuningolni. Szóval elnézést, de egyelőre nem tudom megválaszolni a fenti kérdést. Ha valakinek sikerül megmagyarázni, hogy miért kérnek el egy kábelért 300.000 Ft-ot és a fogyasztónak miért jó az ha egy kábelre elkölt ennyit… akkor kérem, írjon az illető.