Egyik kollégám egész hétre szabadságra ment, úgyhogy ketten tartjuk a frontot. Ilyenkor szándékosan nyugodtan viselkedek, elhitetve magammal, hogy ezt a boltot két ember is lazán tudja csinálni. Végül is túléltük. Egy hét múlva indulunk Amszterdamba, a 2013-as ISE kiállításra. Két éjszakát leszünk távol, úgy néz ki, megint a Bulldog’s-ban szállunk meg. Már előre várom azokat a fantasztikus kajákat. Amszterdamban zseniális kajáldák vannak. Majd mutatok képeket itt a blogon, nem fogjátok elhinni. Szóval egyelőre ennyi. Olvasom Syd Field másik könyvét, Fanni meglepett egy korábbi kiadással, ami a Forgatókönyvírás alapjairól szól. Sok hasonlóság van a két könyv között, amit szüleimtől kaptam, az inkább a gyakorlati lépésekre van kiélezve, ez a címéből is egyértelművé válik. Amit most olvasok, az is nagyon jó, minden fejezet végére újabb és újabb ötleteim vannak. A karakterek életrajzát már elkezdtem, azonban a cselekmény kidolgozása még hátra van. Ezt a bizonyos Syd Field könyvet még kiolvasom, és utána elkezdem írni életem első forgatókönyvét. Furcsa érzés, ugyan lehet, hogy soha semmi nem lesz belőle, mármint lehet, hogy soha nem fogják leforgatni, én mégis bizakodva gondolok rá. Úgy gondolok a sztorimra, hogy biztos működőképes lesz és sokaknak tetszeni fog. Lesznek, akik pont azért kedvelik, mert izgalmas. Lesznek, akik pont azért kedvelik majd, mert futurisztikus. Lesznek, akik a szereplők miatt fogják majd kedvelni. Lesznek, akik utálni fogják. Egy biztos, nekem most csak azzal szabad foglalkoznom, hogy elkészüljön ez a forgatókönyv. Úgyhogy megyek olvasni.