Ma jól megszívtam, amikor zártuk a boltot. Nem sokkal zárás előtt vásároltak néhány hangfalat és kirohantam a számlákkal, hogy odaadjam őket az ügyfélnek. Visszafelé jövet nem vettem észre, hogy a rács már félig le van húzva és nekirohantam. A fejem búbját teljes erőből belevertem a fémbe, utána csillagokat láttam. Egy darabig csak szorítottam a koponyámat, aztán zúgott a fejem és összegabalyodtak a gondolataim, azaz enyhe agyrázkódást kaptam. Kollégám odaadta a behűtött sörös dobozát hogy szorítsam a fejemhez, aztán jól összevéreztem a „Soproni” feliratot. Utána még ki kellett menni az ügyfélhez, eleinte fura volt mert nem értettem, hogy miről beszél. Teljesen póker arccal figyeltem, amit mondd, bólogattam, és nem értettem a szavakat. Pusztán azt nem értettem, hogy minek beszél össze-vissza. Valószínűleg teljesen érthető dolgot akart mondani, de a frissen behorpadt fejemmel ezt nehéz volt felfogni, az agyam befogadó képességei valahogy leblokkoltak. Negyed órán belül visszaállt a rend és szalonképes lettem, csak arra kellett figyelni, hogy mikor bekötöm a hangfalakat, ne vérezzem össze a függönyt, mert a hajam alatt maradt egy kis vörös hajfesték, hogy úgy mondjam. Persze a házimozi erősítő wireless antennájának bekonfigurálásánál visszatért a fejfájás, de szerencsére azt is sikerült megoldani. Meghallgattuk a rendszert, remekül szólt, a Prometheus végébe belenéztünk, amikor a csaj visszarohan a lezuhant kabinba. És ott van az a polipszerű szörnyeteg, ami végül belenyomja a petéit a nagy kék-fehér, emberszabású idegenbe. Micsoda hangok! A polipszerű rondaság taknyos, trutymós szörcsögése annyira életszerű volt, hogy nem bírtuk ki fintorgás nélkül. Aztán udvarias volt a megbízó, mert visszafuvarozott a bolt elé, ott megvártam egy munkatársamat, aki hazavitt Dorogra. Most minden rendben van, csak a hajam alatt kissé sajog az a 3 cm átmérőjű seb. Miért nem figyelek oda jobban?… ahogy elmúlik a fogfájás, belefejelek egy fémrácsba. Mi lesz legközelebb?