Hónap: 2012 július

Szemüveg állandóra

Hasonlatképpen ha eddig mindent DVD-minőségben láttam, most mindent Blu-Ray minőségben látok. A tálák, feliratok, autók és a benne ülő emberek, hirtelen rájövök, mennyi részlet mellett haladtam el az elmúlt évek folyamán. A Muse-os könyv után most visszatértem a filmkészítéshez, de ezúttal frissebb példány akadt a kezeim közé: Filmrendezőportrék. Végre valami, amit az ezredforduló utáni szempontok alapján írtak! Amúgy nincs sok történés. Sok a munka. Ja hogy ezt már mondtam? Eddig tartott Szabó Zsanett főszerkesztői pályafutása a PCWorld magazinnál. Ma bejött egy hölgy, akiről, mint kiderült (mert hogy szemüveges mivoltomból kiszúrtam a hölgyike oldalán fityegő IDG-feliratos szatyort, háhá!) az IDG médiareferense. És újfent Haraszi Tibor lett az újság frontembere. Hát van ilyen, nálunk bent a boltban alig történik valami, közben odakint a világ folyamatosan rohan, őrült tempóban követik egymást megmagyarázhatatlan események, melyekről olykor még maga az ember se tud!
Na de ideje behúzni a sci-fi időgép kézifékjét és realitásokba kapaszkodni. A lenti képen Pesten, a Szent István körúton vagyok látható, modellezve az átlag pestiek arcára kiült, úgymond Pesties hangulatot.

Zenei jelek

Aznap, mikor végre be sikerült fejeznem az “Univerzum Lüktetése”-t, még otthon sem akartak békény hagyni a Muse arcok. Éjfél körül egyedül voltam, épp készültem lefeküdni és bekapcsoltam a TV-t. Céltalanul lépkedtem a csatornák között, úgy téve, mint ha mindig is tudtam volna, hogy kell TV-t nézni (hát így!). Aztán az MTV-n Muse koncertet sugároztak, 2010-es Glastonbury felvétel volt. Az elmúlt napokban betegségig hallgattam a Plug In Baby, Map Of The Problematiqe, New Born és hasonló számokat, de azért belenéztem ebbe a produkcióba, a harmadik szám után csak azért kapcsoltam le a tévét, mert tudtam hogy másnap még bőven dolgozni kell. Nem tudom, néha fohászkodom, aztán furcsa dolgok történnek. Egyik nap arra gondoltam, bárcsak lenne végre forgalom ebben a nagy pangásban, jó lenne végre megkapni a fizetést. Aztán Pénteken csináltunk egy közel nyolcszázezres forgalmat, eladtunk vagy három házimozi rendszert, és ez szombaton is folytatódott. Nem is csodálkoztam, mikor azon kaptam magam, hogy már hétvégi estémet töltöm, Leányfalun a Gyros-teraszon ülünk Előddel és Enguccal és dumálunk. Ja, amúgy előtte elvittem húgaimat moziba, ilyen se volt még, de hát néha nem árt csinálni közös programot, elvégre a testvéreim, gondoltam én. Szóval elhívtam a két nagyobbik húgomat megnézni ezt a szörnyedvényes Hófehér és a Vadász c. filmet. Bella kikészített, szegény nagyon nem való Twilight-on kívüli filmekbe, bár ha engem kérdeztek, egyáltalán Twilight filmre se volt szükség. Mindazonáltal a film már-már paródiaszerű momentumain jót röhögtek húgaim, érezni lehetett, hogy a forgatókönyvíró komolyan romantikus jelenetre törekedett, de csak annyit ért el, hogy egy nő mögöttünk elsírta magát, én felvontam a szemöldököm, a húgaim meg vidáman összesúgtak.
De térjünk vissza Leányfalura. Hajnali háromig iszogattunk, beszélgettünk és zenét hallgattunk. Közben kérdeztek, milyen Fannival élni, mondtam hogy jó, utána majd’ egy órát beszéltem Fannival. Aztán iszogattunk tovább, ittam valami finomat de a nevét már elfelejtettem. Nagyjából háromórányi alvás után pedig félig kába állapotban lebattyogtam a strandhoz  és vettem egy menüt de nem volt hozzá étvágyam úgyhogy a levest megettem, a rántott hús rizzsel kibírta Dorogig. Aztán Esztergomban találkoztam egy sráccal, aki még régen bottyános osztálytársam volt. Sose voltunk túl jóban, de az idő mindent megszépít alapon most mégis leálltunk beszélgetni. Nem egy Satriani, de azért elég jól játszik, elmondása szerint ő inkább “fílingből” szeret gitározni, ami 10 éves távlatban azért egész jónak mondható. Múltkor láttam is őt fb-n, de a videóit sehol se találom, ezért nem tudok ide betűzni. Elmondása szerint ebben az országban nincs jövője a zenészeknek, szerencse vagy tömérdek pénz nélkül baszhatod. Én erre azért rácáfolnék, szerintem kemény munkával bárki lehet világhírű is akár, inkább nem állok neki példákat sorolni. Meg persze akkor felmerül a kérdés, hogy “és vajon a Kifogás mi a tetűért topog egy helyben már évek óta ?!” mert egy külső szemlélő nem nagyon látja az alapvető változásokat. Szóval… igen az idő is fontos tényező. Hogy a rendelkezésre álló időt mivel akarjuk eltölteni.

Két békát is találtam

Nagymamámnak találtam két békát, egészen véletlenül. Azt azért tudni illik, hogy nagymamám rajong a békákért. Tele van a lakása velük, vannak esernyőt szorongató békái, vannak szerencsét hozó, maya-stílusú békái, de még szemüveges békái is. Plüss, fa, kő, porcelán, amit csak akarsz, talán üvegbékája nincsen. Dorogon az ajándékboltban, mikor törülközőket és képkeretet vásároltunk, fizetéskor vettem észre a lábát lógató béka párat, virágot tartottak a kezükben. A fiú béka szemüveges volt, a lány béka csak simán mosolygott nagy kerek szemekkel, nem is vártam tovább, lecsaptam rájuk. Így lett meg a születésnapi ajándék. A Muse-könyv végén járok, hatott rám, mert ma délután újabb dalszöveget írtam és reggel ahelyett, hogy aludnék a vonaton, zenét hallgatok. Holnapután pedig Leányfalun töltöm az estét, Fanni otthon marad, mert egész héten éjszakázik, pihenni akar, meg nincs kedve jönni. Előd felhívta Engucot és Gabeszt is, ez akkora nagy este lesz, hogy dokumentálni kéne kamerával – talán azt is kéne vinnem?!
Mondanám, hogy alig történt valami mostanában, holott azért vannak események. Egyrészt nagyon idegesítőket szoktam álmodni… jó na, tényleg valódi történések vannak! Krisztián kiment Horvátországba, változatlanul ontom a cikkeket, viszont reggelenként újra negyed 10-re lépek be a boltba. Általában a kollégáim 9: 50-kor esnek be az ajtón, rázzák a rácsot, mert képtelenek beköszönni hogy „Helló”, inkább rázzák azt a […] rácsot, mint valami állatok, türelmetlenül toporogva. Persze nincs bajom a kollégáimmal. Azzal van bajom, hogy minden nap ezt teszik, ez történik. Azt hittem, hétfőtől állandóra szemüveges leszek, de nem így történt. No azért nem javult meg a látásom egykettőre, csak hát sajna késik a szemüveg. Vidéken ráérősem az emberek, nemde? Pesten egy óra, kisvárosban több mint egy hét, míg szemüveged lesz. Mnidegy, adig hunoyrogva nézem a mnotiort és remléem, hogy nem ejjtek hejesírási hibákat.
Ausztrál Tom újabb videót töltött fel. Ezt csak annak mondom, aki… aki valaha megnézte a videóit. Nem nagy ügy, csak bejelenti, hogy még él és továbbra is szereti Modzsorószágot. Jópofa srác, ő is be van rendesen havazva. Úgy volt, hogy szombaton elmegyünk megnézni a Hófehér és a vadász c. filmet, de húgaim nem tudnak eljönni, így (újra) le lett fújva a program. Sebaj, este majd irány Leányfalu és vasárnap talán próbálni is tudunk! A múltkori próba elég viccesen alakult. Odafelé felhívtam Macát, de már a buszon ültünk, és nem vette fel. Zsolti meg Lampit hívta, de kiderült, hogy másodhegedűsünk épp Pesten tartózkodik. Feri meg alapból nem ért rá, mert dolgozott. Jól néztünk ki így! Aztán mikor leszálltunk Sárisápon (az utolsó pillanatban derítettük ki hogy jé, ez tényleg az a falu, legalábbis elméletileg), próbáltunk eljutni Macáék házához, na az se volt semmi. A Macza rezidencia nagyjából a település sarkára esik, a központból sétálva kb. 10-15 perc alatt megközelíthető. Mi úgy döntöttünk, teszünk egy ravasz levágót, „át a kertek alatt”, de rossz döntést hoztunk, mert 25 percre nőtt a gyalogtúra. Ahogy a tűző napon vánszorogva, lószarkupacokat kerülgetve vánszorogtunk a szántóföld vagy tudomisén milyen veteményeseken keresztül, akár klipet is készíthettünk volna, Zsolti, ahogy battyog hátán a gitárral, én meg a fekete zsák-táskámmal. Szandálban. Közben derékig érő csalán. És mikor odaértünk a házhoz, kiderült, hogy Maca nincs is otthon, a telefonját se vitte magával. Aztán bejutottunk valahogy a stúdióba, ott Kata (Maca tizenkét éves húga, aki szeret visszafeleselni és minden hangszerrel, úgy bánik, mint a játék babákkal) belekezdett egy igen puritán és agyilag megterhelő dobszólóba, hát udvariasan megkértük, hagyja abba. Akkor valahonnan elővarázsolt egy furulyát és azon kezdett játszani. Aztán levett a szekrényről egy ősrégi tangóharmonikát /kicsit rozoga!/, mikor már úgy tűnt, határozottan játszani fog rajta, egy valóban határozott mozdulattal kettéhúzta a harmonikát, az meg konkrétan kettévált. Röhögve tuszkoltam vissza a szekrény tetejére a megerőszakolt hangszert, próbálva visszaalakítani eredeti pozíciójába. Aztán jött a Maca, úgy fél óra késéssel, és zenéltünk is egy kicsit.

Ott és akkor épp semmit nem haladtunk előre. Az a próba csak arra volt jó, hogy rájöjjek, ez az egy hónap kihagyás eléggé legyengítette a hangszálaimat, ezért újfent gyakorolnom kel. Viszont olyan szempontból jó volt, hogy felélénkítsem a bandához fűződő gondolataimat. És haladnunk kell. A Muse nagyon inspirált, rengeteg dalszöveg ötlet fortyog az agyamban. Augusztus 18-ikán pedig elméletileg fel kéne lépnünk Sárisápon, ami azért lesz különös, mert elméletben akkor mennénk le a Balatonra. Hát meglátjuk!

Ezt is megúsztam

Tegnap búvárok gyakorlatoztak a medencében. Nagyjából félórányi evickélés elteltével, ahogy a sávom végébe érek, azt látom, az egyik fekete folt közeledik felém a víz alatt. Ezzel minden rendben? Nem úgy tűnik. Végül is megálltam a leugró és a kötél között, a buvár meg hozzá is ért  a lábamhoz, aztán véletlenül belém rúgott a békauszonyával. Végül mozdulatlanul fellebegett a víz felszínére, hassal lefelé. Ott állsz a sáv sarkába szorítva, előtted egy hullának tűnő búvártanuló lebeg és tudomást se vesz rólad. Fajaaaaaa! Aztán felbukkant az oktató, nevetve elnézést kért és elráncigálta a tanoncot. Én meg úszkáltam tovább. Jó ez az úszás, csak minden nap kéne egy órát tolni, és az tényleg minden feszkót kivezetne belőlem. Nem mint ha most olyan hű de ideges lennék, de mozgás után mindig extra-nyugodtnak, békésnek érzem magam. Mint abban a radiohead számban, amikor arról énekelnek, hogy minden a helyén van. Azóta még nem olvastam ki a MUSE könyvet, esélyes, hogy holnap kivégzem. Viszont megvolt a HP film 7. részének első és második fele egymás után, négy óra egyhuzamban, ejha! 1-2 dolgot máshogy csináltam volna mint rendező, de szerintem minimum minden második néző, aki a könyvet is olvasta, így gondolja. Ilyenkor megjelenne a direktor úr szellemarca és beszólna hogy ” a saját filmeddel azt csinálsz, amit akarsz, te kis taknyos! ” Nem arról van szó, csak ez így limonádé, persze volt úgy….2-3 valóban izgalmas rész. És ma próbálunk, véhéhéhéhégre! Ha rám hallgattok, ne vegyetek Denon fejhallgatót. Eddig mindegyik típusban találtam kivetnivalót. Ez a 700-as DJ fülesük ugyan hangminőségileg korrekt, viszont túl kicsi a kosarak mélysége és folyamatosan nyomja a fülkagylómat a belső védőrács,  ráadásul nem is vagyok lapátfülű. Jó na nem rinyálok, megyek zenét hallgatni! Ezúton nem lankatag Jazz, keserédes Blues vagy a Muse őrjöngő dallamai következnek, hanem Smashing Pumpkins, Static-X, Panthera és egy kis LTJ Bukem desszertnek. Annyi zene van, amit nem ismerek, akárhányszor rájövök, szinte szégyenérzetem támad! Nektek milyen zene volt, amiről utólag kiderült, hogy nélküle nem tudnátok létezni?

Az univerzum lüktet!

Megvettem az antikváriumban egy A Film és a többi művészet c. könyvet, csaknem 600 oldal, de a 400.-nál nem jutottam tovább. Valójában az a 400 is kész erőpróbának minősült, nem tudom, lehet hogy velem volt a baj. Részben szókincsbeli hiány is okozhatta, hogy minden második oldal után már heveny ásítozás tört rám, részben az is, hogy felidegesítettem saját magam azon, hogy minden fejezetben ugyanazt taglalják. Jaaj, a film és a színház teljesen különböző művészetek, de valójában sok a hasonlóság, persze lehet, hogy nincs is közös jellemző! – és ez hatszáz oldalon keresztül. Persze, kitérnek képalkotási érdekességekre, említenek még a 10-20-30-as évekből féltonnányi filmet, de… nem sokkal több, ami hasznosnak bizonyult számomra. Változatlanul nagyon szeretnék filmkészítéssel foglalkozni. Ennyi, régi könyvet, ami filmkészítésről szól, csak saját felelősségre. Majd a Libri, persze ahhoz jóval több pénz fog kelleni, mert ha könyvet akarok venni és elmegyek egy könyvesboltba, az nagyjából egyenértékű egy olyan szituációval, mint amikor az alkoholistának, aki mondjuk hajléktalan, kezébe nyomnak egy húszezerforintost. Most egy MUSE-ról szóló könyvet olvasok, tegnap kezdtem el de lassan a felénél tartok, pedig csak utazás közben merültem el benne. Érdekes, mindig meg lehet tudni valami újat, legyen az egy zeneszám, egy együttes, vagy a konkrét együttes tagja. Így van ez mindennel, ha valami eléggé érdekel, mindent és később még annál is többet megtudhatsz róla. Furcsa, hogy ennél a könyvnél már nem kell folyamatosan megállni, kideríteni, hogy az adott szó (pl. szüzsé?!) mit jelent. Magyar vagyok, csak nem eléggé. Apropó, rockbanda! Na, most vasárnap úgy néz ki, végre lesz próba. Több, mint egy hónapja nem zenéltünk együtt a bandával… Ja és még annyit, hogy ha valaki még nem látta Victor Hugo Nyomorultak c. könyvének filmesített változatát, akkor rögvest tekintse meg, mi megnéztük és szerintem nagyon jól sikerült, persze Qui Gon megint hozta a kellően magas szintet. Miután rákerestem, kiderült, hogy két évvel később a franciák is megcsinálták, lehet, hogy felidegesítette őket, amiért a britek előbb döntöttek a szépirodalmi mű képkockás fogantatása mellett. De nem! Nem bizony, mert a franciák régebben, még Belmondóval leforgatták! 😀 Sőt, most 2012-ben is lesz (vagy már van) Nyomorultak, Hugh Jackman-nel! KÉSZ! 🙂 Akárhogy is, én mivel eléggé angol-őrült vagyok, az inglis produkciót néztem meg, megbánás nélkül. Kötelező darab!

80,5

Ennyit mutatott a mérleg, mikor legutóbb megmértem magam, short-póló szerkóban. Ami azt jelenti, hogy tavaly óta 3,5 vagy inkább 4 kilót szedtem fel. Közben viszont rendszeresen mozgok, van, hogy a pályára megyek futni, van, hogy a strandra megyünk ki Fannival, mint ma is, ilyenkor egy óra folyamatos úszás az alap. Érdekesen telt a hét. Végre munka is volt. Berényi M. úgy döntött, megveszi a sztereó rendszerét közel egymillióért, viszont megkért, hogy ugorjunk ki a motyóval mert ő egyedül nem tudja a harmadikra felvinni a húszkilós hangsugárzókat, no meg össze is kéne kötni az egész rendszert. Ki is mentünk, izzadtunk megállás nélkül, még  a gatyám is átázott, de megérte, egyrészt mert Berényi M. még másnap is visszajött hálálkodni meg vásárolni plusz egy összekötő kábelt, ráadásul megfizette a segítségünket. Habár utóbbira nem számítottam, és eleinte megpróbáltam elutasítani. Gondoltam majd Ricinek kifizeti a fuvarköltséget, de kollégám hajthatatlanul rázta a fejét hogy ő ezt nem pénzért vállaltra hanem csak a munkáját végzi, én hasonlót mondtam, ettől függetlenül az ügyfél makacsul tartotta előttem a bankjegyeket, hogy vegyem el, mert ő azt akarja, és egyébként is, rengeteget segítettem neki még a boltban is. Végül hebegve, dadogva átvettem a pénzt és ezzel meglett oldva a napi ebéd, a hétvégi strandolás valamint a csavarhúzókészlet vásárlás kérdése. Kár, hogy nincs több ilyen kultúrált, rendes, nyugodt és lojális ügyfél. Mert nem csak az eladónak kell lojálisnak lennie, persze ezt sokan nem veszik figyelembe. Azt sem értem, hogy rendszerint ügyvédek, logisztikával foglalkozó ügyvezető igazgatók, fogorvosok, gyógyszerészek úgy jönnek be a boltba, hogy tosznak pénzt dobni a parkolóórába. Miközben mutatom neki a félmilliós házimozi rendszert, azt hiszem röhögőgörcsöt kapok mindjárt, mert egyszer csak felpattan, és kirohan az utcára megnézni, ugye nem büntették meg? Ilyen a hozzánk járó gazdagok 80-90%-a. csak a rajta lévő ruha összértéke többszöröse a saját havi keresetemnek, az autójából házat lehetne venni, de nem képes 200 forint parkolópénzt bedobni. Ha már pofátlanul drága kocsival jött, óhatatlanul befigyel a volán mögött egy-egy ártatlanul derengő, kék mozgássérült matrica. Szegény gazdagok olyan sanyarú sorsot kapnak, a pénzes puttony súlya alatt megsérül a gerincük, ezért jár is nekik ez a kis kék lap. Persze a tartásukon úgy tűnik, vagy nagyon jól leplezik belső fájdalmukat, vagy a gerincműtét már megtörtént. Vagy egyszerűen csak ilyen a világ. Ettől eltekintve még annyit akartam mondani hogy ma végre egy napot pihenek (bár este meg kéne írni a pozsonyi sajtótájékoztató cikket), holnap meg újra irány a mókuskerék. Így aztán ha valaki akár nyomi matricával, akár anélkül be akar látogatni az annexba és akar trécselni, jövő hét hétfőtől péntekig megteheti. A golfüzletben páváskodó féltucat vietnami vásárló csak része a dekorációnak. Uh de meleg van! Múlt héten túlmelegedett  a PC-m vagy nem tudom, aztán két napig nem lehetett bekapcsolni mert úgy visított a csipogója mint ha kipurcant volna a proci vagy tudomisén. Most épp arról írok szóval kis zajosketrecem átvészelte a 33 fokos szobahőmérsékletet is… csak nem szabad nyáron Half Life-ozni vele! 😀