Hónap: 2012 február

Az amszterdami repülőtéren ücsörgök este 9-kor, várva egy 00:15-kor induló járatra. És azt ígértem, holnapra már elmegyek dolgozni, ami önmagában nem lenne probléma, csak nem könnyű kivitelezni éjjel 3 órai érkezés mellett 4 óra alvást és utána egyből menni dolgozni. Haza akarok menni most már, nem azért, mert bajom van ezzel a várossal, hiszen itt mindent megkap az ember, amire szüksége van. De nekem másra van szükségem, arra, ami Dorogon vár és arra, ami Leányfalun vár meg a sárisápi próbateremre.
Szóval mikor landoltunk, hatalmasat rázkódott a gép, egy pillanatra mindenki megszakította a beszélgetést, még tapsolni is elfelejtett minden utas. De ezután már minden úgy történt, mint ha egy filmbe csöppentünk volna. Útközben ránk csörgött egy szintén magyar ismerős, hogy már bent van a szállodában úgyhogy siessünk. A taxis nem tudott tovább vinni bennünket mikor az óváros vagy nem tudom micsoda széléhez értünk. Ott volt egy sorompó, este 8 után nem hajtanak be kocsival. Gondolom azért óvni kell a sok befüvezett jómadarat, pláne, ha némelyik örömében beugrál az autók elé. Szóval gyalog indultunk el a ferde, tarka házak között. Érdekes építmények ezek, nincs egymás után két egyforma színű, még az ajtók, ablakok, kopogtatók, háztető díszítések is különböznek. A függöny is más, más a lámpa fénye odabent, tarka város ez, sötétben még inkább. Útközben elsuhanunk néhány sikátor előtt, melyekből élénk vörös-és rózsaszín neonfény úszik elő. A red light disctrict. A kávézókból ömlik a füst, pumpál a zene, mi meg épp betoppanunk a recepcióra. A néni nem jópofizik, komolyan beszél, mikor a kísérőnk rátér arra, hogy nekünk víájpi részleget adjon, mosolyogva felajánlja a legjobb szobájukat, ami közvetlenül a csatornára néz és négy személyes és még 20%-ot is kapunk. Szóval a Bulldog hotel logója mögötti szobát kaptuk, egyenesen a csatornára nézve. Aztán jött egy kis városnézés. Mindenki csendesen, civilizáltan sétál a szűk utcácskákon, és hihetetlen hogy mennyi ember bicajozik. Ezt eddig is tudtam Amszterdamról, de hogy még mínusz tizenöt Celsius mellett is sapka, kesztyű nélkül tekernek, szembe a széllel, azt elképzelni se bírtam volna. Van a főtér mellett ez a CAU nevű étterem, oda mentünk be első (és harmadik) éjjel is. Jó zene szól jó hangerővel, a vendégek félhangosan csevegnek, és ahogy belépsz, melletted húzódik egy jókora sütőpult, ahol készülnek a steak szeletek. Ha nagyon akarod, végig nézed, miképpen grillezik át közepesen a te marhaszeletedet, de még nagyobb meglepetés, mikor eléd teszik, hatalmas fehér lapostányéron azt a szigetnyi nagyságú vöröses-fekete húsmennyországot, aminek a héja még megroppan, de ahogy kettévágod, felgyorsul a kés útja, és belül omlik szét rostjaira, miközben kevéske vért hagy maga után a tálon. És ez a fajta gyönyör 400 grammos kiszerelésben jön a CAU részéről, talán a város egyik legjobb steak-je… legalábbis azután, a későbbi napokban két helyen is ettem steak húst de egyik sem volt olyan hibátlan, mint legelső alkalommal. A CAU két emeletes, az első emeletre még viszonylag könnyen feljutsz, már ha nem okoz tériszonyt a hátul húzódó csigalépcső. A második emelet az, ahova mi nem mentünk fel, mert nem ott kaptunk asztalt. Mert hát itt még az ajtóban vár egy egyszemélyes pult, ami mögött Liz Hurley kaliberű hölgy kérdezi meg, hogy miben segíthet, vagy sorry but all the tables are taken, sir.
Négy napon keresztül csak úgy vedeltem a narancslét. A reggelinél 100%-os narancs, lecsaptam rá. A kiállításon külön kancsóban tiszta narancsdzsúsz, lecsaptam rá. Mi több, még a mexikói étteremben is adnak narancslevet, facsart gyümölcsből készítve. A tequilát, mármint az arany tequilát pedig ugyanúgy nem citrommal és sóval isszák, hanem naranccsal és fahéjjal. A fahéjat lenyalod a narancsról, pohár le, narancs leharap és vársz. Aztán miután túl vagy a főpróbán, jön az előétel.. valami leves. Amiből egy lavór is kevés, mert a gulyásnál egzotikusabb, a húslevesnél egyszerűbb, a paradicsomlevesnél markánsabb. Szóval egy ilyen argentin levesizé, ami nagyon fincsi. Aztán „jukatántál” következik, amin van saláta, hortobágyi palacsintához hasonló tákolmány, és steak. Aztán kapsz egy sajtot-chilis szószt, fokhagymás szószt, egy kis rizst és babot és akkor jó étvágyat. Na itt degeszre ettem magam.
Időközben eltelt még egy nap. A 00:15-ös KLM járatunkat is törölték. Visszamentünk a Bulldogba, megittunk egy sört és aludtam 6 órát. Kíváncsi vagyok, a mai 20:55-ös gép fel fog-e szállni, mert most nem Amszterdamban, hanem Budapesten esik a hó.