Megérkezett!!
Hónap: 2012 január
Erőszakik – vélemény, de csak röviden
Szubjektív, kinek igen, kinek nem, de ha megkérdeznek, nekem hogy tetszett az Erőszakik, azt mondom, igen, jó volt. A folyamatos káromkodások miatt több ismerősöm elítélte a filmet, holott az események hátterében komoly teológiai vita alakul ki. A színjáték pedig olyan, ami az európai filmiparhoz mérten is bőven elfogadható. Először divx változatban láttam, aztán mikor megszereztem DVD-n, újra megnéztem, először fülessel, eredeti hanggal, aztán sztereó hangrendszeren, magyar szinkronnal. Manapság sajnos kevés filmre mondhatjuk azt, hogy a szinkronstúdió kitűnő munkát végez velük, az Erőszakik esetében azonban nincs probléma. Jó a keverés, megmaradnak kristálytisztán a Bruges (ejtsd: Brűzs) városában néha elsuhanó turisták léptei, az esti, nyugodt bárokban duruzsoló háttérmuzsika. Ha már kitértem a hangra, szintén (legalább is a port.hu és hasonló helyeken komoly egzisztenciával bíró látogatók) sokat vitatott a film háttérzenéje, egyesek szerint nem kellően pörgős, túlságosan nyugodt. És emiatt sokan nem kerültek, mármint a szomorú nézők, kellően feszült helyzetbe. Hát nem azért, de a lelki terror mellett nekem épp hogy bejött ez a nyugis, középkorra hajazó lágy, balladaszerű aláfestés – ez nagyon fontos hangulatot pecsétel a cselekményre, ami egyébként két bérgyilkos körül szövődik. Ray és Ken, akiket a nagyfőnök Harry Bruges-be küldött, azt a feladatot kapták, hogy bújjanak meg egy darabig ebben a történelmi belga városban és nézzenek körül, a sok meló után jöhet egy kis sightseeing. Persze rövidesen kiderül, miért pont „fucking” Bruges-be szállásolták hőseinket, akiknek egyébként dialógusa nekem gyakran a Tartantino filmeket juttatta eszembe. Vannak helyenként igen fanyar, keserű poénok, Colin Farell épp annyira hiteles, amennyire kell, a valós életben is drogproblémákkal küzdő színész ezúttal felszínre hozhatta a labilis életkörülmények okozta tapasztalatokat. Apró érdekesség, hogy Ken-t már láthattuk a Harry Potter részekben Rémszem Mordon professzorként, Harry-t, a mérges nagyfőnököt pedig Voldemort nagyúrként. Ezúttal mágia nincs, a pisztolyok keveset dördülnek, de ez a pár dörrenés is drasztikusan szorít egyet a tetőpontig, a megoldásnál pedig hullani kezd a hó Bruges utcáin. Colin és Ralph őrülten szórakoztató akcentusa miatt csak angolul ajánlom megnézni.
Batman – Begins! – DVD film vélemény (csak röviden)
Christopher Nolan-t bírom. Általában jól megválogatja a szereplő gárdát, filmjei precízen kidolgozottak, még ha akció műfajra is kerül sor, akkor is kiemelt szerepet kap a részletes képi világ, nincsenek agybeteg, korunkra jellemző kamerarángások, giccsek már előfordulnak, de csak a Nolan-féle, mérsékelt léptekben. Elő-szülinapi ajándékként olyan bravúros akciómozit tudhatok a polcomon (köszi Fanniiiii :D), mint a Batman – Begins! DVD változata. Elkezdtem nézni, hangfal tesztelés gyanánt, és végül is az erősítő bekapcsolva maradt, a stáblistáig nem bírtam levenni a szemem a tévéről… a képi világgal nem volt semmi gond. Hacsak nem a hang!… Igen, sajnos a magyar hang nagyon gyengére sikerült. Ugyan csak sztereón hallgattam, na de könyörgöm, egy félmilliós sztereón! A surround hatások, háttérzenék gyakran jobb minőségűek, szebb felbontásúak voltak, mint a magyarul beszélő szereplők dialógusa, ez zavaró tud lenni, különösen ha azt érezzük, a hangrendszerünk sokkal többre képes, mint amit erre a korongra nyomtak. Nincs mese, továbbra is azt javaslom, eredeti hanggal nézzük a filmeket, akár angol, dán, olasz, ruszki, vagy tudomisén, az eredeti munka általában a legjobb minőségű (tisztelet a kivételnek), ráadásul így könnyebben megy az idegennyelv tanulás is (lassan külön post születik ebből :S). Szóval Christian Bale egy body-zsonglőr. Nem body builder, nem is sportember, így van, body-zsonglőr. Egyik filmjére csontig lefogy, a következő filmjére (adott esetben Batman) meg kigyúrt állat. Ezt nem tudom hogyan csinálja, pláne ilyen szűk időközönként, de érdekes. Michael Caine, a jámbor Alfred komornyikot formáló színjátékával újabb strigulát húzhat eddig is frappáns produkciói mellé, Katie Holmes aranyos, egész hitelesen pofozza fel Bruce-t, mikor ő bevallja, hogy majdnem megölt valakit. A díszletekkel minden rendben van, a negatív szereplők jól el vannak képzelve, bár a “madárijesztőőőő” szerintem kicsit debil koncepciót alkotott, ahogy a lovon ülve osztja az észt – legalább Katie hamar lenyomja sokkolóval. A batmobil hangja atom, Gordon Freeman mindig tudja, mit kell válaszolni, Gary Oldman, mint mindig, hiteles, lám, lám, van azért egy elég komoly stábunk. Kár, hogy a Dark Knight nem tetszett ennyire és nem vágyom rá, hogy a polcomon legyen. Ez azért egy tisztességes Batman-kezdet, még azoknak is ajánlom, akik nem kedvelték az eredeti képregényt (bár nem tudom, olyanok léteznek-e).
Sherlock Holmes 2 – Árnyjáték vélemény (csak röviden)
Robert Downey Jr.-t először a Kiss kiss bang bang c. filmben láttam. Nem kellett sokat erőlködnie, hogy favorizáljak a színjátékával. Tegnap beültünk az Árnyjátékra, nem bántuk meg – egyike azon kevés alakoknak, akikről merem állítani; rossz szerepük még nem volt. Maga a film hozta azt a képi/hangi hatást, mint előző része, a szereplőgárdában is találtunk visszaköszönő arcokat, de mivel folytatásról beszélünk, szinte kötelező jelleggel új figurák is feltűntek a vásznon. Például a cigány lány, aki alapjáraton annyira nem is dögös, annyira nem is különleges, de mint néha felbukkanó mellékszereplő, pont elég dózisban van jelen. A fő gonosz csávó kellően gonosz, a csatlósai kellően genyák. Mivel 2012-t írunk és az akciómozikat manapság túlfűszerezett látványvilág jellemzi, fura lenne, ha ugyanezt nem állíthatnánk az Árnyjátékról. Bőven akadnak benne látványos pillanatok, az “előre kiszámítom hogy mi fog történni bunyó közben” -típusú flash forward megoldásoktól egészen a “360 fokban látom, mi fog történni az ágyúgolyóval” helyzetekig. Poénok vannak bőven, ráadásul nem elcsépelt poénok. Downey Jr. kellően átéli a szerepét és hóbortos karakterével mindvégig ad egy hangulatot, hogy akciófilmjét a néző mégse vegye véresen komolyan.
