Régi idők emlékére újra OTT lesz egy Kifogás koncert :)
Hónap: 2011 október
Dal házilag – Escape Song
Maradjunk annyiban, hogy próbálkozás egy dal elkészítésére. Nem bénaságból, hanem szándékosan nem használtam általános hangszereket – hogy őszinte legyek, néha viszont belefújtam a szájharmonikába, gondoltam, jó lenne ha néha zizegne a háttérben. Hangfelvétel céljára egy Audio-Technika MB 3k mikrofont, az M-Audio Fast Track interfészt és Magix zeneszerkesztő programot használtam. Legközelebb remélhetőleg jobbra sikerül 🙂
My first review :)
Fülben marad, az fix! – Skullcandy FIX fülhallgató teszt
Az extrém kinézetű fülesek készítésében jártas amerikai gyártó újabb aprósággal bővítette egyébként is tarka fülhallgató kínálatát – az új modell rendhagyó módon FIX névre hallgat. Kíváncsian vártuk, hogy megérkezzen szerkesztőségünkbe az apróság… várakozásunk végéhez ért, lássuk hát a tesztet!
Egy kis cselló így péntek estére
Két napig még blogbejegyzést írni sem volt idő, pedig egyből megoszthattam volna például édesanyám almás pitéjét, amiből csak az 5. szelet után tudatosult bennem hogy igencsak túlléptem a jóllakottság fázisán. Ha egy süteményt finoman készít, 20 év után is ugyanolyan finom az a sütemény.
Biztos mindenkivel megesett már az ilyesmi, de ez az eset extrém mókás volt: a nyugati pályaudvarban sétálva megjelent velem szemben egy nő, úgy tíz méterre. Gondoltam, elindulok balra, de ő is reflexből balra indult volna. Akkor jött a jobbra, és persze hogy dettó jobbra ilyenkor a reakció. Megtorpanunk, elindulunk, de még ugyanazzal a lábunkkal is próbálunk lépni. Mikor másfél méterre voltunk egymástól, ő azt mondta, bocsi, én nevettem és mentem tovább. Ez volt eddig a leghosszabb incidens, tartott vagy 8 másodpercig.
Reggelente a buszon van egy csaj, halványan emlékeztetet Scarlett Johanssonra. El is neveztem Scarlettnek. Régen mikor középiskolába jártam, volt egy lány aki apró copfba fogta rövidke haját, helyenként hajtűvel fogta le a kiálló részeket – az arca szögletes volt, a haja cikk-cakkos és rövid, úgy nézett ki, mint valami manga figura. El is neveztem „A manga csaj”-nak. Azon gondolkozom, mikor jön a „Jessica Biel” csaj. Akkor azért egy közös fotóra odapofátlankodnék.
Ideje művelődni egy kicsit. Fogyasszátok egészséggel eme produkciót – nem kedvenceim a vonósok, de ez azért kreatív. Meg hát klasszikus. Na jó éjt.
Egy észrevétel
Mondjuk vannak szolid alternatívák: pl. Magyarországon lehet ‘egy sztár’ közel 30 éves, és nyugodtan hozhatja az óvodások színvonalát,mivel az ő számai fognak szólni a szórakozóhelyeken. Egyétek meg, én nem kérek…
One day at home
8:30 – Felkelek. A pihenőnapok jellemző pillanata az ébredés, ilyenkor nem csörög a vekker, szinte zavar. Ránézek az órára, és tudom, hogy ebben a pillanatban indul a pesti busz. De én nem vagyok rajta! Ajjaj, elkéstem a munkából, nekem végem. Ja de ma pihenni fogok… Igen, megtehetem! Csütörtök van, és pihenek! Váááá mekkora állatság!
Lemegyek elvégezni a vizelés, ásítás és fogmosás szertartásos tevékenységet. Közben felkel a nap. A felkelő nap házában mosom a fogam, közben dubstep.fm stream szól. Az internetrádiót bekapcsoltam, de még mindig nem esik le, hogy a fenti óra rosszul járt és valóban még csak 7:05 van.
7:10 – zenét hallgatok és böngészni kezdek. Steve Jobs neve az első, agyilag befogadott információja e napnak. Végigolvasom néhány portál gyászjelentését, megnézem a Stanfordos videót. Öt percig bámulok ki a fejemből, aztán úgy döntök, megnézem a Rio c. rajzfilmet. Amiben a kék papagáj van, igen azt. Nem, még nem végeztem a Fellini-filmekkel. Igen, végig akarom nézni az összeset. Igen, csak azért nézem meg a Rio-t, mert rohadtul megtehetem, ha már pihenőnapom van.
11:55 – éhes vagyok. Lesétálok a boltba, a psp-m Kőbányán maradt, úgyhogy séta közben csendben gondolkozom a Rio után megnézett Fehér Sejk eseményein. A boltba érve öt percig bolyongok, végül veszek bolognai szószt, hagymát, paprikát, paradicsomot, kolbászt, tésztát, rizst, grill-csirke combot, sóskiflit és túrós pitét – egyszóval csupa olyat, ami szükséges egy kiadós reggelihez és ebédhez, illetve a hétvégi vacsorákhoz. A parton ülve benyomom a pite-kifli-comb kombót, felmegyek a kis közérthez és veszek egy rekesz ásványvizet. Időközben kisüt a nap és leizzadok, míg hazaérek.
12:40 – kifőzöm a rizst, üvölt a rádió, ez amolyan csendes tombolás, mert az ablakok zárva vannak – kivéve a konyhait. A felaprított húst és zöldségeket besöpröm a serpenyőbe, a rizst leöntöm szósszal, az egészet összekeverem és megint jóllakom 400 Forintból. Felmegyek énekelni.
15:00 – berekedtem.
17:00 – elkezdem nézni a bikaborjakat.
21:23 – jött egy sms. Megint énekelek.
23:13 – Ennyi volt a pihenőnap, kiteregetem a kedvenc ingem, előkészítem a nadrágot, ha netalántán holnap reggel futni indulnék, megírom a nap eseményeit és rájövök, hogy el kéne intézni a személyi igazolványomat, amire másfél hónapja várok. Meg át kell regisztrálni a blog domain címét, mert hétvégén is elszállt. Meg kitakarítani a boltot. Ajjj nem könnyű!!!…..
Újabb világvége
Tegnap este ült egy fickó a buszon. Kopasz volt. Zömök alkatú, egy fakó narancs színű pólót viselt. Ahogy felszálltam a buszra, egyből fel is figyeltem rá. Fejhallgatójából még én is hallottam a Michael Jackson számot, és ami a lényeget adta, hogy valódi dobverőkkel hadonászott, teljes beleéléssel. Háttal ült a forgónak, kvázi a busz hátsó fele egészen papszigetig csodálhatta virtuózi tevékenységét. Ha létezik léggitározás, ez légdobolás volt. Bevallom, elég meggyőzően csapkodott, azért annyira nem voltam pofátlan, hogy lekamerázzam.
Tegnapelőtt álmomban rám vetette magát egy spanyol prostituált. Ingyen is vállalta volna, ettől egészen jó kedvem lett, annyira, hogy felszálltam vele egy vonatra, aztán végül Esztergomban kötöttünk ki, különösebben nem érdekelt ez engem, holott Monte Carlóból indultunk. A Prosti törve ugyan, de tudott némi magyart („csináljad már!”), szerencsére az ébresztő csipogását a világ minden élőlénye tudomásul veszi.
Tegnap kevésbé egzotikus, ám annál különösebb álmom volt. Az emberiség átvette az irányítást tér és idő fölött, ezt viszont bolygónk nem bírta elviselni. A pusztuló planéta utolsó pillanatait láttam, hozzáteszem, rengeteg apokalipszist „átéltem” már… de ez volt a legérdekesebb! Egy tökéletesen sík terepen álltam egyedül, foszló ruhában, az ég szürkésbarna színű volt, felhők helyett tornádó-szerű, vízszintes képződmények szelték át az eget, szürke füstös levegő helyett mindenféle furcsaság hömpölygött bennük – fák lombkoronája, autók, házak, bevásárlókocsik, villanyoszlopok… Ezek a tornádók a horizonttól kezdődtek, továbbhaladva a túleső láthatárig, a zaj iszonyatos volt. A talajból szabályosan szögletes hasábidomok emelkedtek felfelé, az agyamban halk visszaszámlálást véltem hallani. Mikor nullához értem, minden elcsendesült, a tornádók eltűntek. Egy hangot hallottam megszólalni, valahol fentről: Keresd a könyvet!
Barangoltam sokáig, nem emlékszem meddig, talán órák voltak, talán évek. Végül találtam egy könyvet, az egyik kiálló oszlop tövében, egy nyílásba gyömöszölve. Diadalittasan futottam, látva a hófehér papírlapokat, látva az egyetlen tárgyat, egyébiránt csak hasábokból állt a világ. Előráncigáltam a sötét résből ezt a könyvet. A bőrfedélre az volt írva: BIBLIA. Ekkor újra megszólalt az a fenti hang: „Olvasd fel belőle, amit szükségesnek találsz!” Felütöttem a fedelét, a teremtésnél nyílt. Egy pillanatig sem gondolkoztam el rajta, hogy épp a szentírást tartom a kezemben és egyedül én létezek e világon. Ahogy hangosan olvasni kezdtem a sorokat (nem emlékszem, magyarul beszéltem-e), úgy pillanatról pillanatra újból minden élő lett és újraszületett. Újra megjelent a kék ég, lábam alatt nem rideg felület, hanem valódi föld feküdt, és emberekkel is találkoztam. Akik aztán sarlatánnak tituláltak, keresztre feszítettek és végignézték, ahogy meghalok. És mindezen egy pillanatra se csodálkoztam el, csupán szomorkásan mosolyogva hagytam magam! Aztán megint megszólalt az ébresztő.
Azt hiszem, erre nem lehet mit reagálni. Talán bulizni kéne egyet, bömbölő Dubstep zenére. Még mindig várok, de türelmesen legalább. Talán hónap végéhez kéne érni, hogy kipihenjem magam. Egy hét szabadság október végére… ah jó is lesz az!