Hullócsillag

Tegnap nem sokkal éjfél előtt lementünk a boltba és akkora hullócsillagot láttam, amekkorát azelőtt sosem. Egyenetlen sávot írt le, fényesen cikázott és míg kialudt, látható csóvát húzott maga után. Olyan erősen világított, fényereje szinte bántó volt a szemnek. Ha már rekorder példánnyal találkoztam, vétek lett volna nem kívánni valamit. Kívántam. Ha valóra válik, elmondom.

Felelőtlenség

Megtörténik, még ha nem is szeretnénk,
Nem számít, hogy bátor, vagy félénk
Az óra mutatóját nem néző egyén,
Aki táncol, nevetve forog egy tű hegyén.

Mert az ilyen, mint olyan, kemény.
És itt nem létezik remény –  az egykor
Biztos hősöd, ki lehetett akár Hector,
Most mégis az arca, mint a málló tejpor.

Mégis lehet, hogy jobb nem gondolni,
Önnön kényszerzubbonyomból kigombolni
Magam, elmém, szándékom és vágyam,
Mielőtt elragad az idő: az örökké folyó áram.

Így aztán megyek, és meg nem állok,
Mert ha  kitalálok valamit, nincsen árok
Vagy akadály, határ a csillagos ég,
Talán erről szólna maga a felelőtlenség…